Barion Pixel nuuvella

Álmok, könyek, örömek

A pincér elment, magukra maradtak. Egy pillanatig csendben néztek maguk elé, éppen mielőtt kínossá vált volna megszólalt Richard.

- Nem tudom hol kezdjem, ezeregy kérdésem lenne, van ami a munkával kapcsolatos, van ami személyes. Nem szeretnék tapintatlan lenni.

- Kérdezzen bármit, legfeljebb kikerülök néhány választ - zavartan mosolygott. Ideges volt. Itt ül álmai férfijával, egy luxushotelben aminek ő az egyik tulajdonosa. Mindez hihetetlen.

- Ne kerülje meg a választ kérem, inkább egy őszinte ,ezt ne"! 

- Rendben.

- Akkor kezdem a illetetlenebb kérdéssel amit egy férfi feltehet egy nőnek. Tegeződhetünk? Így túl bonyolult, természetesen ha ön...

- Jaj bocsánat! - kapta kezét a szája elé Bernadett - ezt nekem kellett volna felhoznom, de annyira össze vagyok zavarodva - zavarában elpirult-  Természetesen  tegeződjünk!

A pincér végszóra érkezett, letette az italokat majd csendben elment.

Richard megemelte a poharát.

- Egészségedre! Szervusz, a közös utunkra!

Bernadette csak megemelte a poharát, nem talált szavakat, belekóstolt az italába, kellemesen hűtött, finom. Várakozóan nézett a férfira.

- Azt mondtad sok kérdésed van.

- Néhány mondatot váltottunk csupán  az irodában, de szó sem volt szüleidről, a fiúk szüleiről. Miért te intézed ezt az egészet és nem ők?

- Bernadett megborzongott mint mindig, ha erről kellett beszélnie.

- Tizenkét  éves voltam, Tobiás tizenhét, az ikrek három, épp játszótérre vittük őket amikor felrobbant a házunk. Hibás gázvezeték, semmi nem maradt belőle. Szüleink bennégtek - beharapta ajkát, nehéz erről beszélni.

- Atyám! Sajnálom! -  Richard megfogta a lány kezét - és tovább? Hisz gyerekek voltatok még! Hogyan maradtatok együtt?

- Tobias beszélt a város vezetőivel a segítségüket kérte, hogy ne válasszanak el, néhány hónap múlva betöltötte a tizennyolcat. Az illetékesek egy picit tologatták az aktákat és ő gondoskodhatott rólunk.

- Miből éltetek, hogyan jártatok iskolába, ki rendezett mindent?

- Kaptunk szüleink után valamennyi pénzt havonta. Tobias munkát válalt - lehunyta a szemét, fájó emlékek rohanták meg, rég nem kellett erről beszélnie - Szerencsére sok jó embert sodort az utunkba a sors. Egy idős nő a házába fogadott, kaptunk két szobát, biztonságban voltunk egy ideig. Néhány hónap múlva meghalt, beteg szíve nem bírta már a nyolcvan feletti terheket. Ránk hagyta lakását, nekem meg minden a nyakamba szakadt. Tobi is segített amikor tehette, de munka mellett estiben tanult, és amennyit tudott dolgozott kellett a pénz. Az viszont sokat segített, hogy a város legforgalmasabb éttermében dolgozott, az Edvard's- ban. Nagyon sok ételt hazahozott, mint később megértettük, nem csak azt kapta meg ami megmaradt, hanem mindazt amire szükségünk lehetett.

Tekintetét Richardra emelte, a férfi szeme nedvesen csillogott. Most vette észre, hogy fogja a kezét. El akarta húzni, de nem volt bátorsága megtörni a pillanatot.

- Istenem, semmi gyerekkorotok nem volt. Sajnálom, tapintatlan voltam, nem szerettem volna sebeket feltépni - szólt halkan a férfi.

- Előbb utóbb beszélni kellett volna erről. Túl vagyok rajta.  De igen, amennyire lehetett volt gyerekkorunk, főleg a kicsiknek. Tobi mindent megtett ne azt érezzék, másképp nőnek fel mint pajtásaik. Nyaralni is voltunk minden évben, csodálatosra szervezte az ünnepeket! Nem ismert lehetetlent, egyszer nagyszerű társ és apa lesz. 

- Nem könnyű, szülök nélkül felnőni, én nem ismertem enyéimet. Hat hónaposan egyedül éltem túl egy autóbalesetet, de ott volt anyai nagyapám, aki bár vasszigorral, de szeretettel  nevelt fel, semmiben nem szenvedtem hiányt. Mindennap hálát adok ezért!

Richard újra meg emelte poharát.

- Szebb jövőre! - zöldszeme elnyelte a lányt.

Bernadett is kortyolt egyet, már nem olyan hűvösen selymes a víz, elgondolkodva nézte a poharát, gondolatai  múltban cikáztak. 

- Igen a srácok, hogy jött az ötlet nekünk írni? 

- Nagyon szeretnek zenélni és énekelni, minden idejüket a hangszereknél töltik, zeng az utca a hangjuktól. Álmuk egy saját videoklip. Nem nagyon tudtunk ezzel foglalkozni, Tobias mindig azt mondta ,,majd". Néhány héttel ezelőtt kaptunk egy levelet amiben kértek hívjuk fel a megadott számon Max és Társa ügyvédi irodát. Senkit nem ismertünk itt, ilyen névvel meg sehol senkit. Kissé hanyag módon, de nem törődtünk vele. Alig néhány napra rá újabb levél jött.  Ebben azt is írták nagybátyánkról van szó, minél sürgősebben hívjuk fel. Felhívtam az irodát, szerettem volna elmondani téves az egész, mert mi itt senkit nem ismerünk, nincs nagybátyánk, bla, bla, bla... Mr O'Brian feltett néhány kérdést és én döbbenten bámultam, valóban minket keresett. Akkor tudtuk meg volt egy nagybátyánk, aki évekig kutatott utánunk, mire követhető nyomra lelt, meghalt rákban. Nem találkozhattunk. Egyetlen örököseire, ránk hagyta hatalmas vagyonát. Ezt a szállodát, részvényeket, meg mit tudom én... Napokig cívódtunk Tobiassal, kell vagy nem kell? Ő nem akarta, hogy megváltozzunk a pénz hatására, én úgy voltam vele a kicsik helyett nem dönthetünk. Úgyhogy most itt vagyok, én képviselem a testvéreimet. Sikerült meggyőzni bátyánkat, hogy írjunk a Meteorit Starsnak. Felvettem a kapcsolatot velük, Mr Marshall válaszolt. Néhány levél, telefon után ma délelőtt találkoztunk. Sokat jelentene a fiúknak, ha egy profi iroda vezeti a lépéseiket. Természetesen, ha elég jók ehhez. Bízom benne segíteni fog, a pénz nem számít most. Holnap aláírom a papírokat és minden megmásíthatatlan lesz.

- Hát igen, - a férfi forgatta a poharát - te még nem tudod, bár Sam képviseli az irodát - rövid szünetet tartott- az a miénk - látva a lány nagyra nyílt szemeit, mosolyogva folytatta.

- Minden ami a Meteorithoz kapcsolódik a miénk. A Meteorit Stars producer iroda, a Meteorit lemezkiadó, a The Meteorit Stars tv társaság és hetiújság.

- Akkor rajtatok áll a döntés? - gyomra a torkába ugrott, alig kapott levegőt. Erre nem számított.

- Igen - nézett rá a férfi komolyan - és nem tudom mit mondjak. Nem jellemző ránk, de most elég nagyok az ellentétek köztünk. Próbálunk józanul érvelni egymásnak, de nem jutottunk megegyezésre.

- Így mi lesz? - kérdezte elcsukló hangon

A férfi nagyot sóhajtott.

- Én látok benne lehetőséget, csupán meg kell győznöm Henryt és Steot. Alex jó mókának tartja, nem látja a felelősséget. Samnek ez pénz, így támogatja. Brian és Michael nem mondtak még semmit, azt szeretnék ha eljönnél és együtt beszélnénk meg.

- Ki az a Michael meg Bryan? - kérdezte a lány, úgy érezte a káosz elnyeli. 

- A csapatunk két másik tagja akik a háttérben munkálkodnak, hogy tökéletes legyen minden. Leghamarabb mikor tudnál eljönni?

- Reggel kilenckor aláírom a papírokat, megnézek pár dolgot, bemutatnak néhány embert, többet most nem tehetek. - megsemmisülten sorolta holnapi teendőit - Visszajövök és igyekszem megtanulni, átlátni a mindent. Mr O'Brian biztosított a bácsikám négy barátja mindenben a segítségemre lesz. Remélem igazat mond. Nem tudom mikor végzek, de a délutáni órákban biztos. Ráér akkor?

 - Igen, amikor végeztél hívjál és egyeztetünk - kinyitotta az étlapot - Rendelünk ?

A lány is az étlapért nyúlt, de az utolsó dolog amire most gondolni tud az az étel. Hogyan fogja meggyőzni a fiúkat? Richardnál is alig találja a szavakat. Uram, mi lesz ebből?!

- Én marhasültet kérek, te mit szeretnél? - hallotta a férfi hangját, de hirtelen mintha más bolygón lenne. 

- Ebben az órában? - tért magához - Grillezett lazacot saláta ágyon.

Richard  intett a pincérnek, leadta a rendelést, még kért egy üveg pezsgőt is. A pincér elment. Richard felállt, a lányhoz lépett, kezét nyújtotta.

- Szabad egy táncra ?

Bernadett meglepetten nézett rá, alig bírt egy igent kinyögni.

- Amíg hozzák a vacsoránkat, nagyon jól játszanak és én szeretem a tangót - Richard csibészesen rámosolygott.

- Nem vagyok nagy táncos, ritkán van alkalmam - szabadkozott pirulva a lány.

- Csak érezd a zenét és bízd rám magad.

Magabiztosan vezette a lányt, aki néhány tétova lépés után már szárnyalt a táncparketten a férfi karjaiban. A tangó után jött keringő, majd ritmikusabb tánczenét játszott a zenekar. A negyedik dal után visszamentek az asztalhoz, néhány másodperc múlva hozták a vacsorájukat. Csodálatosan nézett ki és az első falatból már érezni lehetett isteni az íze is. Bernadett maga elé révedt majd Richardra nézett.

- Tudod a délben annyi minden zúdult a nyakamba, hogy nem is tudom milyen íze volt az őszibarackos csirkemellnek?!

- Az én sültem után ítélve finom lehetett - leszelt egy kis falatot, villájára véve és tenyerét alá téve a lány felé nyújtotta.

- Kóstold meg! - a lány nagyra nyílt szemekkel nézett - Na, kóstold meg, nem fogod bánni.

Óvatosan befalta a falatot, szájában szinte elolvadt a finoman fűszerezett omlós hús csoda. Ő is nyújtott a halból a férfinak.

- Elismerésem. Büszke lehetsz munkatársaidra!  

Csendben falatoztak. Richard a végén töltött a pezsgőből, meg emelte poharát.

- E szép estére. Desszertet kérsz?

- Nem, köszönöm. Akkora adag volt a vacsorám, levegőt is alig bírok venni.

- Valóban nem marad éhesen az ember, még egy tánc?

A lány ivott egy korty pezsgőt és boldogan nyújtotta kezét.

- Igen!

Lassú számot játszottak, a férfi óvatosan közelebb húzta magához, közvetlen közelről érezte a friss férfias illatot, nem látta az arcát, de érezte övét elönti a pír. Richard keze melege érződött a vékony ruha anyagán, ahogy derekán tartotta. Az ő keze is remegve simult a férfi hátára, tetszett a finom szövet tapintása. 

Ez egy álom, suttogta magában. Érezte a férfi mélyebben veszi a levegőt. Véget ért a szám, kibontakozott a férfi karjaiból.

- Mennem kell, későre jár - Nem nézett a férfira, az nem engedte el a derekát az asztalhoz vezette, megemelte a kezét, nyomban ott volt a pincér, rendezte a számlát.

Bernadett ellenkezett, hogy majd ő, hisz övé ez az egész, de Richard finoman ajkaira tette mutatóujját.

- Pszt, ez az én dolgom.

A lány fogta a virágokat és elindultak, a férfi keze még mindig derekán, jó érzés érezni érintését. A lift előtt búcsúztak el.

- Jó éjt! Pihenj, nehéz napod lesz holnap - kisimított egy hajszálat Bernadett arcából.

- Köszönöm az estét, jó éjt! - nézett a férfi szemébe a lány.

- Álmodj szépeket!

Átölelte majd homlokon puszilta a lányt, az beszállt a liftbe, az ajtó bezáródott. Bernadett nagyot sóhajtott, csalódott volt,  csak egy egyszerű jó éj puszi. Egész este úgy bánt vele mint egy hercegnővel, most pedig elbúcsúzik mint egy kislánytól. Az órájára nézett, éjfél rég elmúlt.  Elöntötte a fáradtság, a sok élmény. Hosszú nap van mögötte. Lassan elindult a szobája fele, a két pohár pezsgő megtette hatását. Egy picit másképp érezte magát, na meg álmai férfija is rátett.

 A szobában megnézte a mobilját és örömmel látta jó döntés volt itt hagyni. Tobias négyszer kereste az elmúlt másfél órában és hat üzenetet írt. Az utolsó szerint amint visszér, várja hívását. 

Bekapcsolta laptopját és videohívást indított a bátyja nyomban felelt.

- Szia szép estét, gyönyörű vagy! - nézett rá elismerően.

- Köszönöm. 

- Sápadtnak tűnsz, vagy csak a fény? Jól vagy?

- Most érzem fáradt vagyok, sok volt mára - közben leengedte haját megrázta a fejét és megmasszírozta a fejbőrét.

-Tudom butaság amit mondok. Miért nem jöttél föl hamarabb? Na mesélj! - könyökölt fel a Tobias, érdeklődve nézett rá.

- Holnap este el kell mennem hozzájuk, az iroda nem Mr. Marshall-é, hanem a csapaté. Így ők döntenek erről, meg kell győznöm őket! Stephen és Henry valamiért nem akarja - hatalmas sóhajjal fejezte be. 

- Bernadett drágám, ez jó. Megoldod, hiszen te is legalább annyira lázban vagy mint a kicsik, de ne erről mesélj, hanem az elmúlt öt óra másik oldaláról!

- Mit mondjak - ragyogott fel az arca - virággal várt. Felvette a virágokat az asztalról, arcához szorította.

- Végig beszélgettük meg táncoltuk az estét. Isteni volt a vacsora, megdicsérte a konyhát. Minden csodálatos volt... - hirtelen elhallgatott

- Amíg?

- Elkísért a lifthez, ott átölelt és homlokon csókolt, mint egy kislányt.

Bernadett nyelt egy hatalmasat, könnyeit próbálta visszanyelni. Nem tudta miért kéne most sírnia, de alig bírta visszatartani. 

- Mit vártál, hogy ágyba dönt? Szerelmet vall? Ne légy naiv! Ettől féltelek!

- Nem dehogy! Ez volt tinikorom nagy álma!- pördült tengelye körül, arcát a virágokba temetve - Egy este Richard Demonnal! Csodálatosabb mint legmerészebb álmomban! Lovagias, kedves, figyelmes, de számomra még most is oly elérhetetlen mint eddig. 

- Szóval fent marad a piedesztálon - nyugtázta mosolyogva Tobias - gondoltam kiábrándulsz a tökéletes férfiból!

- Nem ábrándultam ki, de józanul gondolkodom!

- Mint?

- Ha fogunk is együtt dolgozni, nem szabad felednem, ő Richard Demon. A világhírű szupercsapat frontembere, én meg egy egyszerű vidéki lány. Külön utak vannak megírva..

- Sajnálom, de nefeledd most a KING COMPANY egyik tulajdonosa vagy! - sóhajtott nagyot Tobias  

- Nem számít úgysem érem sosem utol... A fiúk? - váltott témát a lány. 

- Alszanak, rettenetesen várják mit intézel.

- Aranyosak, hiányoztok. 

- Te is nekünk. Menj aludni, nehéz napjaid vannak!

- Rendben, jó éjt! - odahajolt a kamerához egy puszit adott rá.

- Úgy átölelnélek! - sóhajtotta Tobias

- Jó is lenne! Szép álmokat.

Egy óra elmúlt, kibújt ruhájából, bement a fürdőszobába, megengedte a vizet a hatalmas kádba. Ezt most nem hagyja ki. Szomjas lett, vissza sétált a szobába, kivett egy kis üveg ásványvizet a hűtőből, a laptopján elindította a zenelejátszót, amin kedvencei, a Meteorit együttes dalai voltak. A legtöbb dal szólóját Alex énekelte, gyönyörű baritonja felborzolta az ember érzékeit. Az ikrekkel egyidős volt amikor az első albumot kiadták.

Hú fiúk, jutott eszébe, mi lesz itt?!  Eddig is tudta, hogy amihez a Meteorit név fűződik az maximálisan a legjobb, de most hogy tudja kik állnak teljes egészében a név mögött, hát még jobban értékelte.

Hogy fogják holnap fogadni a fiúk? Ki az a Brian meg Michael? Gondolatai egymás után rakták a kérdéseket amire még nincs válasz. Úgy gondolta mindent tud a csapatról, erre így az első percekben kiderül majdnem semmit. Érezte leragad a szeme, hatalmasat ásított kiengedte a vizet a kádból és kiszállt. Belebújt a pihe puha köntösébe ami jóleső öleléssel simult rá. A szobába érve látta telefonja üzenetet jelez. Megnyitotta.

- Köszönöm a csodálatos estét! Jó éjt! Richard - magához ölelte a telefont halkan az éjszakába suttogta.

- Jó éjt neked is! 

A falon lévő óra fél hármat mutatott, néhány óra és kelnie kell.

Tetszett a történet?

3 0

Regisztrálj és olvasd Linda Penny 9 történetét!


  • 1232 szerző
  • 821 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Linda Penny

Álmok, könyek, örömek

Műfaj

romantikus

Címkék

Rövid leírás / Beharangozó

Álmok, könyek, örömek egy készülő könyv. Fogadjátok szeretettel az újabb részt!

Rövid összefoglaló

Bernadett vállán sokasodnak a terhek, a feladatok. Előtte sorra nyilnak meg titkok, olyanok amelyekről nem is tudott. Elég erős hozzá, hogy mindezt megoldja és felelősséggel válalja?

Olvasási idő

11 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Linda Penny nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!