Barion Pixel nuuvella

Tűzpróba

Tibi végre a kezében foghatta a fegyvert. Nem gondolta volna, hogy ilyen rohadt nehéz. Biztos még nőnie kell hozzá. És persze igen, tíz évesen van hová fejlődnie.
– Hogy szerezted meg? – kérdezte Sanyi.
Enikő megigézve állt a fiúkkal szemben, a szemét nem tudta levenni a fényesen csillogó pisztolyról.
Tibi átvette a másik kezébe, fel-le emelgette. – Nem volt nagy ügy.
Tényleg nem volt az, fogta magát, és kinyitotta a vitrint. Mielőtt megtette volna, már elkönyvelte magában, úgy sem fordul el a zár nyelve, de ha meg sem próbálja, az a fegyver örökké elzárva lesz előtte. Tibi úgy érezte, így van esélye a bandában maradni.
A bandát, ők hárman alkották: Enikő, Sanyi, és Tibi. Nem a keserű múlt, vagy az iskola vagy bármi közösségépítő foglalkozás keretein belül csapódtak egymáshoz. Egyszerűen szomszédok voltak. Enikő volt a fiúkkal szemben, szokásává vált, hogy személyesen is így helyezkednek el; a fiúk két oldalt, szemben pedig ő.
– Nem nagy ügy – ismételte meg Tibi, de inkább magának. A sok lehetőséggel hirtelen nem tudott mit kezdeni. Lőjenek sörösüvegre, kóbor macskára? Kóbor sörösüvegekre?
De akkor az üvegeket nem tudják ők sem visszaváltani, és nem lesz több ingyen csoki a boltból. Komoly dilemmák ezek.
Tibi hirtelen az ég felé emelte, válla bele is nyilallt a mozdulatba. Lelki szemei előtt vadászgépeket látott, amiket a Call of duty 2-ben voltak, olyan amerikait.
Az ég viszont tiszta volt, tiszta kék, amilyet Sanyi viselt a szeme alatt. Zsinórban ötödször késett el hazulról. Nem tehetett róla, ezek a nyári bandázások mindig úgy nyúltak, mint az olvadó rágógumi az ember tornacipője alatt.
Enikő sóhajtott és a negyedik szúnyogot végezte ki húsz percen belül. Felkarján már több piros pont tündökölt, mint amit az iskolában összegyűjtött valaha is. Utálta a nyarat. Főleg a szúnyogok és a nap miatt. Fakó bőre ilyenkor leég újra, és újra. A srácok legalább elszórakoztatták. Egyfajta királynőként gondolt magára, a két fiú pedig az ő udvari bolondja.
Unta a tökölést, a kérdést kavicsként ejtette el a tanácstalanság tavába, mely megannyi hullámot keltett a másik kettőben.
– Évi néni valamelyik macskáját?
– Mi? Ne már. Azok tök jó fejek! – Sanyi imádta az állatokat. A sertést mondjuk csak rántva.
– Oké – felelte Tibi.
Még Enikő is meglepődött a fiú kimértségén. Ő maga sem gondolta komolyan, de most már kíváncsi volt, mi sül ki ebből.
– Most komolyan? – kérdezte Sanyi. – Inkább lőjünk rohadt barackot, van úgyis egy csomó nálunk.
– Azzal Petit akartuk megdobálni.
– Ja, tényleg.
A banda megindult Évi néni háza felé. Tibiék harmadik szomszédja volt, egyedül lakott az öreglány. Soha nem volt senkije, csak a macskái. Úgy fogadott mindig örökbe egyet. De ez az utolsó egy igazi rohadék volt, bármit is állított Sanyi. Ha az ember a közelébe ment, egyből megkarmolta és úgy fújtatott, akár a kiürülő ketchupos flakon. A kocsikat folyton összejárta, egyszer ráfosott Tibiék kapukilincsére is. A fiú biztosra vette, egyszerű rosszindulatból csinálhatta. A hogyanra máig nem tudta a választ.
Elértek a néni házához.
– Hogyan kapjuk el? – kérdezte Enikő.
Tibi sajnálta az ötletét, de jobb nem jutott eszébe. Elővett a zsebéből egy májkrémes konzervet.
Elhűlten nézte a másik kettő.
– Ez meg honnan van? – kérdezték egyszerre.
Tibi meglepetten nézett rájuk. – Miért, nálatok nincs?
– Miért lenne nálunk májkrém? – vágott vissza Sanyi.
Tibi megvonta a vállát. – Ha nagyon messzire mennék, legyen mit enni. Meg anyuék sem aggódnak, ha tudják, van mit ennem.
Enikő felhorkantott. – Na jó, nyisd ki, aztán nézzük előjön-e az a dög.
A kerítés alja beton volt, amin vaskeretre csavarozott falécek egyensúlyoztak. Erre a betonra helyezte a konzervet. Maga sem tudta miért, de párat legyintett felette, hátha a szag jobban elterjed a környéken.
Jött a várakozás. A meleg annyira nehéz volt, még a levegőnek sem volt kedve simogatnia az embert. Mindhárman feszülten figyeltek. Egy öregember kerekezett arra ósdi Csepelével. Összerezzentek, biztosak voltak benne, tudja az öregfószer, hogy miben mesterkednek. A pisztolyt Tibi a gatyájába csúsztatta, markolata fityiszként domborodott ki a pólóján.
– Csókolom! – köszöntek egyszerre.
Az öreg feléjük sem nézett, lassan tekerte nyikorgó biciklijét, elhaladt mellettük.
Mocorgást hallottak maguk mögött. Megperdültek, és ott volt az egyik macska! Feje félig a dobozban, fém súrlódott a betonon, ahogy próbált még több falatot kienni a konzervből.
Enikőnek több se kellett, odaugrott és felkapta. A macska nyávogott és ficánkolt. Fekete szőre irritálta a lány izzadt tenyerét.
A konzervet otthagyták, bár még egyszer visszanézett Tibi, amolyan búcsúzóul, elnézést kérve.
Tibiék hátsó kertjébe mentek, a lány karja addigra tele volt karcolásokkal. El kellett ismernie a srácoknak, ebben a lányban aztán van kurázsi.
Az egyik almafához telepedtek, Tibi előrántotta a pisztolyt. Enikő a földre tette a macskát, de még mindig szorosan fogta. Az állat sárga szemei ide-oda cikáztak, szája félig nyitva volt, így láthatta Sanyi a letört szemfogát.
– Csináld, gyorsan! Már nem bírom!
Tibi ismerte a mondást, miszerint hallgass a szívedre, de annak heves dobogását hallotta csak.
– Én ezt nem nézem! – kiáltotta Sanyi.
Tibi lehajolt a macskához, a fejétől tíz centire tartotta a pisztolyt.
Keze már fájt a pisztolytól, meg akart szabadulni súlyától.
Meghúzta a ravaszt.
Ujjai begörcsöltek, még mindig szorította a ravaszt.
Nagy durranásra számítottak, helyette egy kattanás hallatszott. Tűz ugyan lövellt ki a pisztolyból, de mindössze fél centis.
Enikő a pisztolyt nézte, elengedte a macskát.
– Ez… mi?
Sanyi elvette arca elől a kezét, vigyorgott. – Öngyújtó. De menő!
Tibi is kinyitotta a szemét, eltorzult arca lepedőként simult ki. Egyszerre volt megkönnyebbült és csalódott. Ezért nem zárták el előle!
A macska is megnézte magának a pisztolyt, aztán futásnak eredt.
Enikő feltápászkodott, végigmérte kezeit. Zsebkendőt vett elő, és a sebein húzgálta.
A nyári meleg csendjét Sanyi törte meg. – Ha már van egy fain öngyújtónk, nem próbáljuk ki a cigit?

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Lovas 23 történetét!


  • 1215 szerző
  • 801 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Lovas

Tűzpróba

Műfaj

ifjúsági

Rövid leírás / Beharangozó

"Unta a tökölést, a kérdést kavicsként ejtette el a tanácstalanság tavába, mely megannyi hullámot keltett a másik kettőben.
– Évi néni valamelyik macskáját?
– Mi? Ne már. Azok tök jó fejek! – Sanyi imádta az állatokat. A sertést mondjuk csak rántva.
(...)
– Most komolyan? – kérdezte Sanyi. – Inkább lőjünk rohadt barackot, van úgyis egy csomó nálunk.
– Azzal Petit akartuk megdobálni.
– Ja, tényleg."

Rövid összefoglaló

Egy nyári napon három tizenéves pisztolyhoz jut, amit egy macskán akarnak kipróbálni.

Olvasási idő

5 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Lovas nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!