Nevem, Lovass Adél, választott név. Mikor 2015-ben elkezdtem a saját örömömre írni, szükségét éreztem énem alkotói oldalának megjelölésére. Más ez a személy, mint az, aki dolgozni jár, gyereket nevel, takarít, mos és főz. Aztán arra jöttem rá, hogy mégsem teljesen más, hiszen mindig arról a személyről írok, aki dolgozni jár, gyereket nevel, takarít, mos és főz. De közben érez. Figyeli saját, belső rezdüléseit, titkos vágyait, rejtett adottságait. Azt az oldalát, melyet talán sose lát senki, vagy csak a kiváltságosok.
Kezdetben a fióknak készültek verseim és novelláim, mivel magyartanári képzettségem miatt nem nagyon mertem átlépni az irodalom pantheonjának még a küszöbét sem. Nem voltam abban biztos, hogy merhetek-e én, avatatlan, bekopogni oda, hol az általam ismert és tisztelt „nagyok” léteznek. Aztán győzött a belső kényszer.
Az alkotás segít. Számomra a túlélésben segített; magánéleti válságaimban, fiam elvesztésének tragédiájában, elfogadásában, miközben rájöttem, minden feldolgozható, minden leküzdhető. Akár a halál is…
Verseimet bármi-Nő címmel rendeztem kötetbe, mely 2021. áprilisában került kiadásra a Líra Könyv hálózatában, s mellyel segítő szándék vezérel. Műveim - beleértve a novelláimat is - a metoo témakörében íródtak, többek között a családon belüli és kívüli erőszakról, a szexualitás megéléséről, én- és Istenkeresésről, gyászfeldolgozásról, a természet szeretetéről, az azért való aggódásról szólnak. Komoly, súlyos témák, de ezeken túl írok olyan műveket is, melyek rekeszizmokat tornáztatnak, hisz az élet nehézségeinek elviseléséhez a legjobb eszköz, a nevetés. Jó szórakozást, Kedves Olvasóm!