Barion Pixel nuuvella

A fordulókban nem égnek a lámpák

Január van, korán sötétedik. Este tizenhét óra huszonnyolc perckor érkezik a panelház kapuja elé. Leteszi a szatyrokat a földre, benyúl kabátja zsebébe, az összegyűrt papírzsepi, az eldobható maszk és az ajakbalzsam között egy kis keresés után megtalálja a kulcscsomót. Kezébe fogja, majd meglengeti a csepp alakú zöld műanyagot a kapucsengő számlapja előtt. Belép a lépcsőházba, a lifthez sétál; “Maszk használata KÖTELEZŐ”. Egy sóhaj hagyja el a száját, nincs kedve megismételni a szatyrokkal való mutatványt, inkább lépcsőzik. A fordulókban nem égnek a lámpák, csak a lakótelep fényei szűrődnek be az üvegen. 
A negyedik emeletre érve a rácshoz sétál, az ujjára akasztott kulcscsomót megemeli, mikor megpillant egy sötét foltot a padlón. Megfordul. Még egy folt. Az ötödik emeletre vezető lépcsőn és a falon még több. Követi az elkenődött nyomokat, amelyek a lépcsőfordulónál egy nagy, sötét tócsába torkollanak. Benne egy test fekszik. A feje a lépcső második fokán hever, bőre szürkésfehér, szeme üresen tekint a semmibe, szája résnyire tátva; néma hörgések nyoma. Arcába hulló haja sötét, nedves tincsekké tapad össze, a nyakán mély vágás. A karjai a teste mellett hevernek kicsavarodva, a bal tenyere vörös, körülötte elmázolt nyomok. Törzse a legalsó lépcsőfoknak nyomódik, világosszürke szövetkabátján néhol vörös foltok. Bal térde behajlítva, jobb lába kinyújtva hever a padlón. 
Leejti a szatyrokat, az egyik kiborul. Nem mozdul, megrökönyödve nézi a testet, miközben a tócsába esett fahéjascsiga papírcsomagolása magába szívja a vért. Tekintete összeér az ürességgel, lélegzete elakad. Ügyetlenül keresi a vállán lógó vászontáskájában a telefonját, karjai erőtlenek, a látása elhomályosul. Tárcsáz, beszél, hangja remeg, mondandója kikövetkeztethetetlen: lépcsőház, kiégett lámpák, foltok, pocsolya, test. Holttest. Maradjon vonalban. Majd egy pillanatra mintha megszűnne a jelen, kívülről érzékel mindent. Hallja a lépcsőház falairól visszaverődő sikoltásokat, a rohanó lépteket. Látja, hogy elesik, azt, ahogyan négykézláb mászik fel az ötödikre, de a sötétség utoléri, rátelepszik, hideg kést húz végig a torkán, mintha egy törékeny hegedűn játszana. Ezután csak halk hörgés, véres tenyerének tompa hangja, ahogy reménytelenül a lépcsőfokhoz üti. Kúszásának utolsó mozzanata, arcának végső grimasza, egy kétségbeesett lélegzetvétel. Élni akarás. A teste ellazul, a világ elsötétül. Nincs már más, csak két szemgödörben a szemgolyók üres tekintete. 

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd a kedvenc szerzőidet!


  • 1235 szerző
  • 831 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Lukács Patrícia

A fordulókban nem égnek a lámpák

Műfaj

thriller

Rövid leírás / Beharangozó

Mit rejthetnek egy sötét, kihalt lépcsőház falai egy januári estén? Ahol a fordulókban nem égnek a lámpák és a lift helyett a lépcsőzés választják, ahol senki nincs, csak a munkából hazaérkező. Vagy mégsem.

Rövid összefoglaló

Egy kihalt lépcsőház egy januári estén, ahol a fordulókban nem égnek a lámpák és a lift használatához a maszk kötelező. Talán valós események alapján.

Olvasási idő

2 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Lukács Patrícia nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!