Márciusi éjszaka van
Így halkan kell lenni
A család alszik
De nem, Mi¡
Tomboló szélvész
Vár minket odakint
Éppen nem ideális
Éji sétát tenni
Nem baj, nekivágunk:
Megvan a rutinunk
Ám a szélvész kitartó, 
Így a kertben megbújunk
Égig repíti czigarettánk parazsát
Füleinkbe nem súg ezúttal muzsikát
Elmarad az éji szerenád, és a táncz.
Tép és belekap, megmozgat amit tud
Felette a gravitáció ugyan Sosemvolt Úr
Ami leesne mind felfele száll
Aki maradna, menten odébbáll
Dörömböl és zörget, mégsem engedik be
Kopogtat és csenget, mégsem bocsátják be
Üldözi önmagát, kergeti árnyékát
Keresi önmagát, kutatja rokonját
Csapkod és kiabál, esdekel, kéreget
Amit elbír: visz is, fizetés helyett: elsiet
Önmaga ítél mind felett
Ki túl könnyű: véle megy
Ítéletidő-kelme 
Perzsel lehellete heve.
Nyughatatlan lélek, nem őrzi az Éjet
Felborzolja kedélyét, annak ki - kitéved
Háza árnyékából, álom párnájáról 
Lerángatja a népet
Álmait letépi szeme pillájáról
A búrát leverné cifra csillárjáról
Ha néha ablakot nyitva tartana
Mint ahogy lelkét zárva tartogatja
Mindje a falusi népnek. 
Ébredésre hívja, 
De Híradó híja
Hogy senki nem ébred. 
Alszanak, míg tart az éjjel
De ha felkelnek, hiába:
Az Ébredés elmarad, 
Elmarad mégpedig abban a hitben:
Hogy már felébredtek.
Bolond idő van. 
Az időjárás is megőrült. 
Elintézi ennyivel, 
Maradnak a hiedelmek
Hiteltelen hitek
A kör bezárul, 
A szél elcsitul
Zaj nyomán: 
néma csend honol. 
Jön a Tavasznyüzsgés
Gyógyír a lelkekre
Napsütés arcokra
Harmat a lábakra. 
Éled a Természet
Folytatja életútját. 
A Kikelet fonott koszorúja
Keretezi ezüst arcát.