Csak egy szimpla rutin vérvételről lett volna szó. Így egészségesen, megelőző jelleggel, hiszen könnyebb megőrizni az egészséget, mint utólag kezelni a bajokat. Semmi bonyodalom, beugrik a rendelőbe, pillanatok alatt leveszik és 3 perc múlva már siethet is tovább a dolgára. Igyekezett rendelési idő előtt érkezni, mikor megkezdik, az elsők között legyen, így aztán a várakozás sem jelent időkiesést…
Mire belépett a rendelőbe, már idős nénik és bácsik tömkelege ült a váróban. Látszott, hogy nem most érkeztek, legalább egy negyed órája ott múlathatták már az időt. Ráérősen beszélgettek. Az apró helyiségben minden egyes hang betöltötte a teret, így aztán nem igen lett volna mód párhuzamos beszélgetésekre, de minek is: mindenki tudta mikor kiről vagy miről van szó, így bármikor bekapcsolódhatott, aki pedig magához vette a szót, közösségi jelleggel tette, bár a szomszédjához fordulva intézte, de mondanivalója mindenkihez szólt.
- Te, hallottad, hogy az Erzsit kiengedték...
