Barion Pixel nuuvella

Thor dühe

-Az előbb megöltem Holgert – Alf csurom véresen vigyorogva lépett a tábortűzhöz. Az egyébként is szőrős felsőtestét egy egyszerű vadkanbőr fedte. Nem viselt páncélt. 

-Kedveltem Holgert – az óriási medvebőrös kifejezéstelen arccal piszkálta a tüzet beszéd közben. A tábor felől nevetés hangját hozta magával a késő esti szél. 

-Mindenki kedvelte Holgert – facsarodott fintorba Alf arca. 

-Nem azt beszéltük, hogy ütközet előtt csak első vérig szólnak a párbajok a Ketrecben? – az óriás lassan fordította a fejét Alf felé. – Tartogassátok a fejszéteket az ellenségnek. Holnap bőven olthatja a szomját. 

-Ez első vér volt, Harbard – vigyorodott el újra Alf. – Az a barom belelépett a csapásomba, amit a vállának szántam. 

Alf bizonyítékképpen felemelt valami csapzott kerek tárgyat. Megvolt Holger. 

-Mindig is lassú volt az a szarszagú barom – Alf nem tudta abbahagyni a vigyorgást, ami kezdett idegesítővé válni.  

-Menj lefeküdni, Alf. A lelkednek pihennie kell, mielőtt a vihar felébred – Alf egy bólintással távozott a fejet labdaként dobálva egyik kezéből a másikba. Sieluton félig leeresztett szemhéjjal nézett a medvebőrös után. A láthatár pereméig mindenhol tábortüzek égtek és sátrak álltak. Sieluton még soha nem látott ennyi embert egy helyen. 

-Nem tűnik túl bölcs dolognak egymást gyilkolni a csata előtti este – Sieluton nem nézett az óriásra miközben beszélt. Próbált a lehető legóvatosabban fogalmazni, mert úgy tapasztalta, hogy Harbard eléggé… hirtelen haragú. 

-Ezt nehezen tudnád elmagyarázni Alfnak – Harbard továbbra is a tüzet nézve mormogott. Nyugodtnak tűnt, de Sieluton érezte a feszültség vibrálását a levegőben.

-Honnan jöttetek? – megpróbálta fenntartani a beszélgetést, mivel volt valami megmagyarázhatatlan az óriásban, ami felkeltette az érdeklődését. Eddigi élete során még egyszer sem került ilyen közel egy medvebőröshöz. Az őrjöngő harcosokat még északon is sok helyen csak legendának tartották. 

-A dán király testőrsége vagyunk. Egy húsz fős testvériség – Harbard elgondolkodva megvonta a vállát. – Pontosabban most már csak tizenkilenc. 

-A király hol van? – Sieluton nem látta a dán királyi címert amióta portyára indultak, pedig észak számtalan pontjáról látta királyok és jarlok zászlajait.

Sikoly szakított az éjszaka csendjébe. Egy vékony férfi vagdalta a levegőt tőlük nem messze, miközben artikulálatlanul üvöltött. Egy közeli sátorból gyorsan kipattant pár ember és elrángatta a tébolyultat.  

-Csata betegség. Gyakran megesik – Harbard végre lassan Sielutonra emelte a tekintetét. – A király nem jött velünk. Erőfitogtatásnak küldött el minket a portyára.

Sieluton nem igazán értette a dolgot, de kimérten bólintott. 

-Nem tűnsz őrjöngő harcosnak, Harbard – az óriás arcán megmagyarázhatatlan kifejezés suhant át. 

-Úgy képzeltél el minket? Mint egy láncra vert vadállatot? – Sieluton nem tudta, hogy most viccelődnek e vele, ezért inkább nem nevetett. Tudta, hogy a hiányossága kockázatos terepre vezetheti. Veszélyben kellett volna éreznie magát, de valahogy felismerte Harbardban és magában a hasonlóságot. Egy másik fél ember ült vele szemben. 

-Őszintén szólva soha nem képzeltelek el titeket – Harbard a vastag ujjaival, a madzaggal összekötött vászonnadrágjába túrt, majd egy apró tasakot vett elő amit Sieluton lába elé dobott. A férfi óvatosan felvette majd kinyitotta. Száraz gombák és virágszirmok voltak benne. Érdeklődve döntötte oldalra a fejét. 

-Thor haragvó könnyei – szólalt meg ismét Harbard. – Mikor Loki egy csellel megölte Baldurt, az ázok legjobbikát, Thor égtelen haragra gerjedt. A dühöngése olyan mértéket öltött, hogy a lelke egy darabja szilánkokban hullott az emberek birodalmába, egy-egy terhes anyára. Így születtek az első medvebőrösök. A haragjában ejtett könnyek helyén pedig apró gombák és virágok formájában eresztettek gyökeret.

Sieluton óvatosan beleszagolt a tasakba. Semmit nem érzett, ezért óvatosan visszazárta. 

-Ez mire jó? – Harbard nem válaszolt rögtön, hanem elnézett az ellenséges tábortüzek felé. Sokan voltak. A nagy szakállú kötött fejűek mindig sokan voltak. Hogy is hívta Niels mindig ezt a földrészt? Messzi dél. 

-Segít felébreszteni a vihart – fordította újra a fejét Sieluton felé. – Meg kell enni. 

A Farkaskölyök elmerengett a hallottakon. 

-Mi történne, ha én megenném? – Harbard horkantott egyet. Ez volt a legközelebb a nevetéshez, amit eddig az óriástól hallott. Azt már megtanulta, hogy neki ilyenkor nem kell nevetnie.

-Ha Thor lelkével születtél volna, már tudnál róla – szólalt meg újra a medvebőrös. – Én gyerekként sokszor hallottam, ahogy Thor beszélt hozzám. Jégóriásokat küldött ellenem esténként, akiket csak én láttam, hogy lássa méltó vagyok e, az örökségére. Nyolc évesen öltem először. Egy jégóriás a halász egyik fiába költözött. Akkor éreztem elsőként teljes valójában Thor dühét. Ez után az eset a király csarnokába küldtek, hogy kiképezzenek medvebőrösnek. Ötven fiú érkezett Dániából, Norvégiából és Svédországból. Az én generációmból négyen értük meg a tizenhat éves kort.

Sieluton nem válaszolt a hallottakra. Snorri hangját hallotta a fejében. „A férfi a pajzsfalban döglik meg”. 

-Egyenes az utad a Valhallába, Harbard – a férfi ismét horkantott. 

-Ahhoz meg kéne halnom, Farkaskölyök – már megint ez a név – de egy medvebőrös sohasem él igazán. Két világ között rekedt születése óta. 

Sieluton óvatosan fordította félre a fejét. Valami megváltozott Harbardban. A szeme gyorsan járt ide-oda a sötét üregében. 

-Most is látom őket. Mindig látom őket – Sieluton hátrafordult. A homokon kívül nem bújt meg semmi az árnyak között. 

-Feküdj le Harbard. A viharnak pihennie kell, hogy igazán tombolhasson. 

*

A reggeli melegben messziről érezni lehetett a púpos állatok szagát. A szakállas kötött fejűek annál is többen voltak, mint elsőre gondolta. Nem volt benne biztos, ha észak minden férfija és nője beállna a pajzsfalba lennének e annyian mint az ellenség. A karját nehéznek érezte és izzadt a tűző napon. Egy apró csoport kivált a sorból. Harbard és a medvebőrösök voltak azok. Egyikük sem viselt páncélt, csak az általuk leölt bestia bundáját vetették a vállukra. Mindegyikük remegett és őrjöngött. Egyikük sem volt már ember. Alf négykézlábra vetette magát és elkezdte kétkézzel a szájába tömni a homokot. Kihányta. 

Harbard üvöltött. Megállás nélkül. Két kézre fogta a pajzsát és a peremét rágta. A szájából véres nyál csorgott és mindenfelé fogdarabok repkedtek. Aztán egyszer csak a két kilóméterre lévő ellenség felé dobta, majd kutyaként csaholva kezdett el rohanni a társaival együtt.

A két ellenséges arcvonal továbbra sem mozdult. 

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Madaras Márton 5 történetét!


  • 1200 szerző
  • 783 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

fantasy

Rövid leírás / Beharangozó

Sieluton a fagyos északról a messzi délre zarándokol, ahol továbbra is a megváltást keresi. Útja során találkozik egy furcsa idegennel, aki lehet, hogy nem is különbözik annyira tőle mint elsőre gondolná.

Rövid összefoglaló

A nagy szakállú kötött fejűek olyan erős ellenfél, amivel az északi seregeknek még soha nem kellett szembenézniük. Sieluton a másnapi csatára készül, mikor megismerkedik Harbardal egy medvebőrössel. Harbard és a testvérisége lenne a kulcs ahhoz, hogy legyőzzék az ellenségeiket?

Olvasási idő

5 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Madaras Márton nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!