Valamelyik nap megvilágosodtam. Ezt arra szoktam mondani mikor valamit a saját nézőpontom szerint értelmezek, átértelmezek. Jön a -jaaa és széles mosoly. Vegyük például mikor azt hallom, hogy -bezzeg fénykoromban mennyivel energikusabb, ügyesebb voltam.- A köztudatban úgy értik, hogy mennyi mindenre képesek voltak fiatalon. Ekkor jön a másik verzió, hogy mire Is gondolhatunk még ilyenkor. Tudod mikor és hol voltál fénykorodban? Amikor még csak egy energia halmaz voltál és nem fizikai valódban (mint most) léteztél. Elkezdtél egyre gyorsabban rezegni, sűrűsödni, fénnyé válni, aztán egyszer csak bumm- és jött az OÁ-OÁ, megszülettél. Na ott szünt meg a fénykorodban létezés. Lehet, hogy ezért alakult ki az örökös vágyakozás bennünk. Mindig másra vágyunk mit amiben éppen vagyunk. Nem vagyunk elégedettek. Nem tudjuk mi de valami mindig hiányzik. Aztán telnek múlnak az évek. Elmegy 60-70 év és azt mondjuk, én már nem vágyom semmire. Belefáradunk és minden úgy jó ahogy van. Jön megint a bumm, meglátod újra a fényt és ismét eggyé válsz vele. Ennyi. Hogy mi van a kettő között? Amit csak szeretnél.