Egy szép madárcsicsergős reggelen főhősünk felébredt majd kipattant a fejéből egy gondolat. Ott ugrált a szőnyegen. Nagyot kacagott ezt látva majd megkérdezte tőle:
- Ki vagy te?
- Én az agyszüleményed vagyok. 
- Nézzenek oda, hogy lehet ez?
- Szűk volt nekem odabent. Nézd milyen gyorsan növekszem. Immár ötlet lettem.
- Látom, látom, milyen jó vagy! Büszke vagyok rád.
- Köszönöm. Szeretném ha nem lennék egyedül. Kérlek csinálj még többet. Ha gondolod segítek. Érted? Gondolod! Ugye nem felejtetted el?
- Jaa, nem, azt hiszem... A hiszem az is egy gondolat?
- Persze, de ha kimondod iránytűvé válik. Onnantól irányítja az életedet és ragaszkodhatsz is hozzá ha akarsz. Azt szereti mert az élteti.
- Érdekes. Viszont ha bennem marad, mondhatjuk, hogy magamban hiszek? ... és ha magamban hiszek, őnimádó vagyok? ... és ha önimádó vagyok az baj? ... és egyáltalán mi az, hogy baj? ... és, ... és, ...és megszólalt a csengő!
- Gyerekek holnapra ne felejtsétek el megírni a fogalmazást!
Főhősünk arra riadt fel, hogy bögdösi valaki.
- Kelj már fel, vége az órának!