Barion Pixel nuuvella

Mátrai Tamás

2 rajongó

A matematika az a dolog, amivel gyerekkorom óta folyamatosan foglalkozom, és jelenleg is – főállásban – matematikai modellezőként dolgozom. Viszont írni – egészen pontosan verset írni – is még általános iskolás koromban kezdtem el, és az irodalom (versírás, műfordítás) is megmaradt hobbinak; de komoly hobbinak, mert például a matematikus szak mellett a francia szakfordítói szakot is elvégeztem az ELTE-n.

Gyerekeknek szóló történeteket azért kezdtem el kitalálni, mert született egy gyerekem. Állandóan új mesét követelt, én meg próbáltam megfelelni. Volt miből gazdálkodnom: imádom a népmeséket, mítoszokat, mondákat, legendákat; sokat éltem Németországban, Kanadában, az Egyesült Államokban, jelenleg pedig Skóciában élek; vagyis sok nép mesevilágát volt módom egy „bennszülött” alaposságával megismerni.

Összekevertem, átköltöttem a sok mesét, amit olvastam, és máris készen volt az ezerkettedik mese. Kiderült, hogy sikerem van. Nem csak a gyerekem élvezte a kitalációimat, de idegenek is: kihallgatták, ahogy játszótereken, kézműves foglalkozásokon, tömegközlekedésen mesélek, aztán odajöttek hozzám, és kérdezték a szerzőt, a címet, a kiadót, a könyvesboltot. Gondoltam, nekik is megpróbálok megfelelni: így lett a Morc Mici című szösszenetből az első könyvem. A Kanadában megismert inuit kultúra nyújtott anyagot K'eyush regényemhez, a harmadik könyvem - A nyolcadik boszorkány - pedig Skóciában játszódik.

A Nuuvellán olyan novellákat teszek közzé, melyek eddig sehol nem jelentek meg.


Történetek

Közgazdaságtan
Elsőkönyves író találkozója a profi könyvkiadóval, azaz tan-novella a könyvírás és könyvkiadás lélek- és közgazdaságtanáról.
szépirodalom   5 perc olvasás
Kőzettan
A Gyereksziget kőfestés kézműves foglalkozásán a négy éves kislány életre kelti márványkavicsát, aki elmeséli az élettörténetét. Kőzettan és földtörténet belső nézőpontból.
tudományos   9 perc olvasás

Mátrai Tamás

A matematika az a dolog, amivel gyerekkorom óta folyamatosan foglalkozom, és jelenleg is – főállásban – matematikai modellezőként dolgozom. Viszont írni – egészen pontosan verset írni – is még általános iskolás koromban kezdtem el, és az irodalom (versírás, műfordítás) is megmaradt hobbinak; de komoly hobbinak, mert például a matematikus szak mellett a francia szakfordítói szakot is elvégeztem az ELTE-n.

Gyerekeknek szóló történeteket azért kezdtem el kitalálni, mert született egy gyerekem. Állandóan új mesét követelt, én meg próbáltam megfelelni. Volt miből gazdálkodnom: imádom a népmeséket, mítoszokat, mondákat, legendákat; sokat éltem Németországban, Kanadában, az Egyesült Államokban, jelenleg pedig Skóciában élek; vagyis sok nép mesevilágát volt módom egy „bennszülött” alaposságával megismerni.

Összekevertem, átköltöttem a sok mesét, amit olvastam, és máris készen volt az ezerkettedik mese. Kiderült, hogy sikerem van. Nem csak a gyerekem élvezte a kitalációimat, de idegenek is: kihallgatták, ahogy játszótereken, kézműves foglalkozásokon, tömegközlekedésen mesélek, aztán odajöttek hozzám, és kérdezték a szerzőt, a címet, a kiadót, a könyvesboltot. Gondoltam, nekik is megpróbálok megfelelni: így lett a Morc Mici című szösszenetből az első könyvem. A Kanadában megismert inuit kultúra nyújtott anyagot K'eyush regényemhez, a harmadik könyvem - A nyolcadik boszorkány - pedig Skóciában játszódik.

A Nuuvellán olyan novellákat teszek közzé, melyek eddig sehol nem jelentek meg.

Béta.

Ez a funkció még nem érhető el.

Hogy mikor lesz vége a béta verziónak? Amint lesz elég történet, rögtön elindul a szolgáltatás...

Rendben