Barion Pixel nuuvella

Rend a lelke mindennek

 

A vonat két perc tizenhárom másodpercet késett. Tudja, mert Papa Angelusa sosem téved. Maga tisztítja és állítja be minden szombaton pontban tizenegykor. 

Bal arca megrándul, a zsebében tartott kockák után nyúl. Tapintásuk ellazítja. 

Leszegett fejjel vár negyvenöt másodpercet, majd egy idős nő után ő is felszáll.

Tizenegy lépés az ülőhelyig. Leül. Az indulásra várva dob egyet a kockákkal az apró vonatasztalon. Kilenc, ami átlag feletti. Ez jó, ez kielégítő. Csak bámulja a számokat, amíg a vonat egy apró zökkenéssel megindul. 

Körülnéz. A baloldalon heten ülnek vele együtt, a jobb oldalon csak öten. Megmarkolja a két kockát, megforgatja őket az ujjai közt. Megnyugtatják.

Hatszor hat az harminchat. Hétszer hat az negyvenkettő. Mantrázza. Nem használ, a feszültség már fojtogatja, nagyobbra dagad a félelemnél is. Felpattan, egy fiúhoz lép. A fiú kicsi, mégsem néz rá. Csak halkan odaszól neki. 

– Menj innét! – Hangja recseg, mint általában azoké, akik ritkán beszélnek. 

– Tessék? – Emeli fel a tekintetét amaz. 

– Ülj a másik oldalra. Most! 

– Mit akar, van egy csomó ülőhely!

– Nem maradhatsz itt! – A kockákat markoló ökle elfehéredik. Csak a kemény élekre figyel, miközben a fiúra néz és széthúzza az ajkait. Mosolyogni próbál. 

A fiú láthatóan megrémül, de aztán nagyot nyel. Nem hagyja magát. 

– Miért nem ül át maga?

– Nekem itt a helyem. Hatos sor, bal oldal, belső ülés. Ez az én helyem, ez a dolgok rendje.

A fiú a szemébe néz, aztán feláll, és átül. Valamit motyog, de az már nem érdekli. Feldühítette. Gyűlöli, ha valaki nem a rend szerint viselkedik. Muszáj betartani a rendet. Ez a dolgok értelme, az egyetlen szenvedély, amiért megéri élni. 

Az elsuhanó házakat nézi. Szereti a házakat, megnyugtatják. Három szürke ház, egy rózsaszín, két sufni, egy garázs. Megvan a maguk rendje. A házak a hátukat fordítják a sínek felé. Így olyanok, mintha meztelenek volnának. Mint a karácsonyfa sarok felőli oldala. A valóságot mutatják. Nem úgy, mint az emberek. Ők mindig mást mutatnak, mint a valóság. Nem rendben cselekednek. Zavarosak, álságosak. Nem úgy, mint itt a házak. 

Az effajta következetlenséget magában is gyűlöli. Amikor a belső rendje felborul. Ha felbosszantják. Mint most, a fiú. Ilyenkor nem különb a többieknél. Régen ez sokszor előfordult, de a terápia, a gyógyszer, a kockák óta nem. 

Csak most. Kati miatt. 

Nyolcszor kilenc az hetvenkettő. 

Papa kettőjükre hagyta a lakást, az igaz, de Kati soha nem lakott itt. A rend az, hogy Kati Gyurival lakik. Meg a gyerekeivel. Tegnap mégis felbukkant. Húsz tizenhétkor. Ez nem volt rendjén való. Háromszor csengetett.

Ha elküldi, furcsa. A furcsa rossz, ha furcsa, visszakerülhet az intézetbe. Az intézet rendje nem olyan, mint az övé. Nem jó rend, nem szereti. Inkább Kati, mint az intézet. 

Este úgy gondolta, valahogy majd feldolgozza. Nem is aludt miatta az éjjel. Számolt inkább. Most mégis felbosszantotta a fiú. Lopva felé néz. Gurít, az eredmény tizenegy. Átlagon felüli, kielégítő. 

A peronról az iktatóig hétszáznegyvenhét lépés és huszonhat lépcsőfok egy fordulóval. Összesen hatszázhetven másodperc. 

Az iktató rendben van. A pinceszinten rendezték be, ide nem jön senki. Balról az ötödik csőből hét másodpercenként csöppen egy csepp a vödörbe. Pontos, akár az Angelus. A hét két kocka legvalószínűbb eredménye, ami kielégítő. Átlagosan negyvenhét perc egy akta digitalizálása. Köztük egy gurítás. Itt a belső idő uralkodik. Mennyei, már-már kéjes rend. Ez a minden. Az intézetben azt mondták, ez betegség, de ő tudja, hogy szenvedély. Azok ott nem tudnak semmit a világ rendjéről. 

A munkaidő pontosan nyolc óra, két tizenöt és egy harminc perces szünettel. Az ebéd két szendvics, saláta, szalámi, sajt és mustár. Tizenhat falat, megfelelő arányban. Isteni! Élvezettel forgatja a szájában. Minden falatot huszonnégyszer rág meg. Az egyedül végzett munka megnyugtatja. Próbálkoztak kollégákkal, a hatékonyság rovására ment. Nem értették a rendet. Volt, akit kénytelen volt rendszerezni. Mások nem jöttek többé. Egy ideje nem zaklatják ezzel.

Ahogy közeledik a tizenhat óra, egyre többször dob, számol, nem élvezi az iktatást. Rövidesen haza kell menni. Katihoz. 

A ház előtt tétovázik. Inkább továbbsétálna. De a sarkon gyerekek fordulnak be, labdával. A szája kiszárad, a bal arca megrándul. Akkor inkább Kati. Gyorsan beiszkol a lépcsőházba. A fakapunak dől, mélyet szippant a ház dohos levegőjéből. Kint a gyerekek megtorpannak, mire a gyomra megrándul, szájába keserű nyál gyűlik. Aztán továbbmennek. Ő is felmegy a lakáshoz, a perontól ezerhatszázharminckét lépés az ajtóig. A biztonsági zár háromszor van elfordítva, a szükséges négy helyett. Benyit. Rendetlenség. Kabát a baloldali fogason, a cipők ferdén állnak. Hányinger kerülgeti. A verítékben úszó kockák a kéztőcsontjait nyomják, miközben felméri a káoszt. Háromszor tizennégy az negyvenkettő. Kati legalább nincs itt.

Egész délután takarít, rendszerez. Ez megnyugtatja, már-már kielégítőnek találja. 

Másnap nem késik a vonat. És bár az utasok most is aránytalanul ülnek, nem tesz semmit. A kockák segítenek. Száznegyvenhét dobás az út. Az összeredmény ezernyolcvankettő, ami átlagon felüli. Kielégítő. 

A perontól az iktatóig hétszáznegyvennyolc lépés és huszonhat lépcsőfok, egy fordulóval összesen hatszázhetvenegy másodperc. 

A lépcsőfordulóban zajt hall, megtorpan. Nem néz fel. Ideges emberek jönnek, szabálytalan, vizes lábnyomokat hagyva a műkő lépcsőn. Valaki meglöki. Háromszor hatvanhét, mínusz negyvenkilenc az százötvenkettő. Ökle megfeszül a kockákon. A falnak támaszkodik, kapkodva veszi a levegőt. Víz és ázott, penészes papír szaga van. Valaki megint meglöki, rákiáltanak. A lépcsőház képe vörösesfekete keretet kap, beszűkül, a füle zúg. A szabálytalan nyomokkal teli padló felemelkedik, a mennyezeten ciccegő neonlámpa fölé hajol. 

Még hat szívverés és minden elsötétül. 

Nedves hideget érez az arcán. Felpattan, a kockákat keresi. Megvannak, így megnyugszik, körülnéz. Egy kanapén feküdt az osztályvezető irodájában. Nedves borogatás hullott a cipőjére. Visszaül, négyszer dob, mire kinyílik az ajtó. Az osztályvezető az. Nem néz fel rá.  

Az osztályvezető kiabál. 

Továbbra sem nem néz rá, állkapcsa úgy feszül, mint ökle a kockákon. A jobb alsó négyes örlőből lepattan egy darab. A vádakra halkan válaszol, mire az osztályvezető még hangosabban kiabál. 

– Az isten verje meg magát! Ha hetek óta hallotta a csöpögést, miért nem szólt a karbantartóknak? Most maga miatt elázott az egész kurva irattár, és az digitalizált anyagok jó részének is annyi. 

Valamit motyog, a körme visszatörik az egyik kockán. 

– Megnyugtatta a csöpögés? Rohadt idióta! A maga fajtáját zárt intézetben kéne tartani! Hülye voltam, hogy felvettem! Tudtam, hogy túl jól hangzik az ilyenek után kiírt kvóta. Nem csoda hogy Kovacsics is szó nélkül eltűnt, miután maga mellé került! 

Erre felpattan, az osztályvezető fölé tornyosul, rámered. Az osztályvezető valamit megérez, félrelép. Szó nélkül megy el mellette, ki az ajtó, le a folyosón, a lépcsőn, az irattárba. Százhetvenkét lépés, mialatt nem vett levegőt. Most fuldokolóként nyeli.

Az osztályvezető megtörte a rendet. Ilyet nem lehet! Ha nem jön el, megtanítja a rendre. Inkább eljött.

De nem segít. Még mindig ujjnyi víz borítja a padlót. Az iratok szétáztak, mind az ötvenhárom, egyenként huszonnégy lépés hosszú polcon. Megcsikordul a foga. Ez nem jó, ez nincsen rendben. Nagyon nem kielégítő! 

Újra megtántorodik, füle zúg, a sarokba hány. Azonnal haza kell mennie. Egyre gyorsabban lépdel, valakit félrelök a folyosón, nem néz rá. A lépéseket sem számolja, rohan. 

A zár csak egyszer van bezárva. Belöki az ajtót. Zsivaj fogadja, és az előszobában széthányt cipők, rendetlenül a fogasra szórt kabátok. Kati gyerekei. Valami elpattan mélyen, a szeme mögött, a zúgás felerősödik, és valami nem emberi üvölt fel a gyomrából. A kockákat a falhoz csapva előrelendült. 

Később fütyörészik, miközben rendszerezi őket. Végre ismét kielégítő a világ. Három máj, összesen kettőezer-nyolcszázhetvenkét gramm. De csak két epehólyag, Katiét már kivették. Hat vese, durván hét négyzetméret bőr, huszonhárom kilogramm csont. Szép rendben, a konyha padlóján. Ahogyan kell. Kielégítően. Mindehhez ötszázharmincnyolc vágás kellett. Jól érzi magát, már nem is kell számolna, iktatnia, a kockákat el is felejtette. Az csak pótcselekvés, bármit is mondtak a terápián. Ez az igazi, a rend, amit ő kontrollál, teremt. 

De azok nem fogják érteni. Be fogják zárni, megfosztva a rendjétől. Azt nem bírná ki. Még egyszer nem. Örökre nem. Megmosakszik inkább és elindul.  

Az ajtótól ezerhatszázharminckét lépés a peronig, tudja fejből. A vonat késik. Három perc harmincnégy másodpercet. Tizennyolc óra huszonnyolc perc harmincnégy másodperc van, amikor megérkezik és ő lelép a peronról. A szerelvény meg sem döccen, a kerekek sikoltva fékeznek.

Tetszett a történet?

1 1

Regisztrálj és olvasd MeszarosSzabolcs 21 történetét!


  • 1293 szerző
  • 881 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

MeszarosSzabolcs

Rend a lelke mindennek

Műfaj

szatíra

Rövid leírás / Beharangozó

Tizenegy lépés az ülőhelyig. Leül. Az indulásra várva dob egyet a kockákkal az apró vonatasztalon. Kilenc, ami átlag feletti. Ez jó, ez kielégítő. Csak bámulja a számokat, amíg a vonat egy apró zökkenéssel megindul. 

Körülnéz. A baloldalon heten ülnek vele együtt, a jobb oldalon csak öten. Megmarkolja a két kockát, megforgatja őket az ujjai közt. Megnyugtatják.

Hatszor hat az harminchat. Hétszer hat az negyvenkettő. Mantrázza. Nem használ, a feszültség már fojtogatja, nagyobbra dagad a félelemnél is. Felpattan, egy fiúhoz lép. A fiú kicsi, mégsem néz rá. Csak halkan odaszól neki. 

Rövid összefoglaló

Mi a trigger? Hol válik egy fura ember gyilkossá?

Olvasási idő

7 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni MeszarosSzabolcs nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!