Én még sohasem láttam ilyen szép papírt! Apu találta, amikor kaját keresett. Ceruzám az van, színes is, meg zsírkréta. Apu szerint karácsony lehet most. Azt is mondta, gyakoroljam az írást. Ezért neked írok, Jézuska! Mesélték, régen ajándékot hoztál a gyerekeknek, meg hogy olyan sok fa élt, ilyenkor minden családnak kivágtak egyet. Meg hogy csokit is hoztál – Egyszer kóstoltam, a legfinomabb a világon! – és játékokat. Mint Tomi, a kutyám. Nem igazi, plüssből van. Az igazi kutyákat apu szerint régen megették már.

Ő mondta, hogy amikor gyerekek voltak, tőled kívántak. Talán már te is meghaltál, ahogyan Anyu. Lehet, hogy téged is elvittek már a kolóniákra, mint Petiéket. Apu azt mondja, az rosszabb, mint a halál, és hogy ha a cégesek elkapnak, inkább nyeljem le a tablettát, amit adott.

Mindegy, én azért kívánok. Azt kívánom, olyan melegben aludhassak, mint a cégesek. És hogy jóllakhassak, csak csokival! És ne kelljen félni a fénytől! Meg a csatornában bujkálni nappal, hogy el ne kapjanak a gyűjtőhajók. Akkor bionikus chipet kapok, és olyan leszek, mint a cégesek. Bolytudatú rabszolga. Fúj! Kívánom, hogy egyszer fürödhessek a folyóban. Apu szerint régen kék volt, és bele lehetett menni!

Bocs Jézuska, de elfogyott a papír! Szia!