Nézz rám, érts meg, szánj meg, hisz vak vagyok nélküled, 
Szenvedek, mint halotton a kéz, mit szerette vezet, 
Gyötrődöm, mint virágon a méh, ha nem talál nedűt, 
Keresem a szót, és nézlek, mint tört mosoly a derűt. 

Elhagy a lelkem, mint tűnik lenyugvó nap tüze, 
Eltompul és elfogy, álmom szivárvány szép színe, 
Nézz rám, érts meg, szánj meg, hisz nem bírom nélküled, 
Meghalnak szavaim, mint süket szobában a fülek. 

Szeress valósággal, hús-testtel, igazi beszéddel, 
Szeress úgy, mint soha, ölelj valódi két kézzel, 
Szeress vadul, tiporj sárba, ha kell. 

Égessen el vágyad. Mert forróságot okád felém 
az éj, tested ezerfokos tűzzel repíti elém. 
De elpusztul lelkem, ha nem érhetlek el.