Barion Pixel nuuvella

Mohai V. Lajos

1 rajongó

Mohai V. Lajos
József Attila-díjas költő, író, irodalomtörténész.

1956. július 21-dikén születtem Nagykanizsán, születési nevem: Venszl Lajos.

Irodalomtörténészként a klasszikus modernség és a Nyugat avatott kutatója vagyok; a vidék és kisváros 20. századi irodalmi ábrázolása, a monarchikus nosztalgiai továbbélése, továbbá a kortárs magyar és közép-európai irodalom alkotói foglalkoztatnak. Igyekszem elfogultság nélkül tekinteni a magyar irodalmi paletta egészére: nem égtájak, hanem a peremlét rokonsága szempontjából közelítek a határokon túl alkotók életművéhez.

Esszéíróként a közép-európaiság kulturális kódjai, és a közép-európai irodalom olyan múltbeli nagyhatású írói, mint Bohumil Hrabal, Ota Pavel, Danilo Kiš és Mirko Kovač foglalkoztatnak. Négy évtized összegyűjtött tanulmányai és esszéi A drága váza című kötetében láttak napvilágot 2016-ban.

2007 óta költői és szépírói ambícióim is könyvalakban öltöttek formát. Ebben az évben jelent meg a Kilazult kő című verseskötetem. Második verseskötetemben (Hová is lenne az út? 2011) az életrajzi helyek visszatérő képei és a hangulatok absztraktabbá váltak, ciklusokká álltak össze, különös negatívjává a mintakép Kosztolányi Dezső nagy ciklusainak. Harmadik kötetem
A szeptember végén áhítat (2012) két klasszikus magyar verscímet idéz meg; a címben egymásra simul Petőfi Szeptember végén-je és Kosztolányi Dezső Szeptemberi áhítat-a, a magyar irodalom két ikonikus verse. Az elmúlás sejtése és fájdalma, és az életösztön, a Földön töltött lét megismételhetetlen csodájának himnikus áhítata olvad össze és jelöli ki ennek a kötetnek a hangulatát is. A kötet alcíme: Laudatio Funebris, azaz gyászbeszéd, ennek szól.

Önéletrajzi emlékezésprózáim (Az emlékezés melankóliája, 2010; A bátyám hazavitte a halált, 2014) magyar- és világirodalmi allúziókat mozgató, az önéletrajzi beszédmóddal készült vallomások.
A 2014-ben megjelent A bátyám hazavitte a halált című mű alcíme: Elégikus víziók a Halottaskönyvhöz; családom pusztulástörténeteivel foglalkozom – a gyerekkor kanizsai kisvilágára a szülőföld elhagyásával, a felnőtté válással és a hazatérés pozícióiból próbáltam rálátni.

Sokirányú életút- és létösszegzés a Rózsa utca, retrospektív (2017) című hatszáznegyvenegy sorból álló “verses regény”; ebben az eposzi igényű prózaversben, a műveltségélménytől és valódi találkozásoktól szőtt lírai vallomásban a megannyi önéletrajzi elemet igyekeztem párosítani: a magára ébredés éveitől az egyetemi korszakig, majd a férfikor félelemmel-betegséggel telített megpróbáltatásáig húzódik az édes-keserű panasz.

A nyár szürete (2019) című kötetemben fő ciklusa Ingeborg Bachmann-verssorokat épít a költeményekbe, ezek Rómát, az örök várost meg, másrészt a szerelmet idézik meg. Áttetsző és lecsupaszított, majd újraértelmezett képekből áll a kötet, amelyben pátoszmentes, dísztelen leírásokra hagyatkozom, mondhatni, néhány válogatott szóból s a köréjük szerveződő reflexiókból áll össze a könyv.


Történetek

A veszteség és a bánat himnusza
Szeptember közepén, Nagyanyám születésnapja körül még nyugodt esték köszöntöttek ránk, szinte teljes szélcsendben követték egymást a napok, és szép látványt nyújtott az esteledő Ég, ahogy a csillagok lassan kigyulladtak a zsindelyes háztetők fölött.
szépirodalom   33 perc olvasás

Mohai V. Lajos

Mohai V. Lajos
József Attila-díjas költő, író, irodalomtörténész.

1956. július 21-dikén születtem Nagykanizsán, születési nevem: Venszl Lajos.

Irodalomtörténészként a klasszikus modernség és a Nyugat avatott kutatója vagyok; a vidék és kisváros 20. századi irodalmi ábrázolása, a monarchikus nosztalgiai továbbélése, továbbá a kortárs magyar és közép-európai irodalom alkotói foglalkoztatnak. Igyekszem elfogultság nélkül tekinteni a magyar irodalmi paletta egészére: nem égtájak, hanem a peremlét rokonsága szempontjából közelítek a határokon túl alkotók életművéhez.

Esszéíróként a közép-európaiság kulturális kódjai, és a közép-európai irodalom olyan múltbeli nagyhatású írói, mint Bohumil Hrabal, Ota Pavel, Danilo Kiš és Mirko Kovač foglalkoztatnak. Négy évtized összegyűjtött tanulmányai és esszéi A drága váza című kötetében láttak napvilágot 2016-ban.

2007 óta költői és szépírói ambícióim is könyvalakban öltöttek formát. Ebben az évben jelent meg a Kilazult kő című verseskötetem. Második verseskötetemben (Hová is lenne az út? 2011) az életrajzi helyek visszatérő képei és a hangulatok absztraktabbá váltak, ciklusokká álltak össze, különös negatívjává a mintakép Kosztolányi Dezső nagy ciklusainak. Harmadik kötetem
A szeptember végén áhítat (2012) két klasszikus magyar verscímet idéz meg; a címben egymásra simul Petőfi Szeptember végén-je és Kosztolányi Dezső Szeptemberi áhítat-a, a magyar irodalom két ikonikus verse. Az elmúlás sejtése és fájdalma, és az életösztön, a Földön töltött lét megismételhetetlen csodájának himnikus áhítata olvad össze és jelöli ki ennek a kötetnek a hangulatát is. A kötet alcíme: Laudatio Funebris, azaz gyászbeszéd, ennek szól.

Önéletrajzi emlékezésprózáim (Az emlékezés melankóliája, 2010; A bátyám hazavitte a halált, 2014) magyar- és világirodalmi allúziókat mozgató, az önéletrajzi beszédmóddal készült vallomások.
A 2014-ben megjelent A bátyám hazavitte a halált című mű alcíme: Elégikus víziók a Halottaskönyvhöz; családom pusztulástörténeteivel foglalkozom – a gyerekkor kanizsai kisvilágára a szülőföld elhagyásával, a felnőtté válással és a hazatérés pozícióiból próbáltam rálátni.

Sokirányú életút- és létösszegzés a Rózsa utca, retrospektív (2017) című hatszáznegyvenegy sorból álló “verses regény”; ebben az eposzi igényű prózaversben, a műveltségélménytől és valódi találkozásoktól szőtt lírai vallomásban a megannyi önéletrajzi elemet igyekeztem párosítani: a magára ébredés éveitől az egyetemi korszakig, majd a férfikor félelemmel-betegséggel telített megpróbáltatásáig húzódik az édes-keserű panasz.

A nyár szürete (2019) című kötetemben fő ciklusa Ingeborg Bachmann-verssorokat épít a költeményekbe, ezek Rómát, az örök várost meg, másrészt a szerelmet idézik meg. Áttetsző és lecsupaszított, majd újraértelmezett képekből áll a kötet, amelyben pátoszmentes, dísztelen leírásokra hagyatkozom, mondhatni, néhány válogatott szóból s a köréjük szerveződő reflexiókból áll össze a könyv.

Béta.

Ez a funkció még nem érhető el.

Hogy mikor lesz vége a béta verziónak? Amint lesz elég történet, rögtön elindul a szolgáltatás...

Rendben