Barion Pixel nuuvella

"Anya neked elérőképességed van!"

Még sötét van, és az előző este beprogramozott mobil 4:30-kor megszólal. Nem mondom, hogy könnyű elhagyni az ágyat, mikor az még hosszas nyújtózkodásra csábít. Ám most van egy cél, egy olyan cél, ami képes kirántani minket az álomból. Így hát lerúgjuk magunkról a takarót és kikúszunk az ágyból. Aztán négykézlábra állunk, majd felegyenesedünk. Sötétben lebotorkálunk a galériából, le a csigalépcsőn.
Még nem kell fény, csak fokozatosan. Az előző lakásban szokásom volt, hogy fejlámpával a fejemen mentem ki a konyhába. A lányom még sokkal kisebb volt, és a kakaót az ágyba vittem neki. A fejlámpának, az irányított fényforrásnak nem volt számomra szemet bántó fénye. A testem pedig nem vetett árnyékot, nem volt mitől megijedni. Egy alkalommal pedig találkoztam olyan villanykapcsolóval, amin az ujjamat finoman végighúzva, szabályozható volt a fényáram. Most is jól jönne egy ilyen.
Szóval előre megyek és a sarokban lévő lámpát felkapcsolom, onnan elegendő fény jut a fürdő és a konyha területére is, anélkül hogy kellemetlen lenne a szemnek. Ez az 50 wattos izzó teljesítménye körülbelül 48 – 60 szál égő gyertya fényerejének felel meg. Meleg fénye van. „A láng, mely elég fényes ahhoz, hogy más testből árnyékot váltson ki, önmaga is árnyékot vet.” M. Faraday rácsodálkozása volt, mikor az égő gyertyát kitette a napra. Ezt a természetben megfigyelhető jelenséget példaként alkalmazhatom annak bemutatására, hogy a valóban sikeresnek nevezhető emberek, hogyan viszonyulnak, úgy általában másokhoz, saját és környezetük boldogulásának érdekében.
Nem árnyékot, hanem fényt vetve a másikra segít annak felismerni saját árnyékrészeit, hogy azokat megfejlődve bölcsebbé válhasson.
Alapvetően a fiataloknak szüksége van egy mentorra, és most szétnézve, úgy általában az emberiségnek. Szükségük van valakire, aki segítő szándékkal útnak indítja őket. Valakire, aki olyan, mint a Nap.
Jöhet a bögre kakaó. Elkészítem. A kakaó, ami inkább csokoládé ízű, hozzáadott vitaminokkal és ásványi anyaggal, nagyon finom, tudom, kóstoltam én is. Aztán bármi más még, amit ez a királylány óhajt kora reggel. Zuhany. Fogmosás. Öltözködés a napi programnak és időjárásnak megfelelően. Indulásra készen. Nem bánom ezt a kora reggeli sétát, amikor elkísérhetem őt a buszmegállóig. Szóval az elérőképesség valami olyasmit jelent, hogy átsegítve őt a nehézségeken, és biztosítva a stabil pontot számára, elérem, hogy célon maradjon. Célon is marad, amikor napról napra tapasztalhatja, hogy a folyamatosan befektetett energiája megtérülőben van, hiszen minden egyes megtett lépése egyben egy elért eredmény is. Hiszem, hogy az élet ilyen módon való megközelítése képes lehetővé tenni az embernek például azt a fajta életrevalóságot, amikor mérlegelés nélkül, laza nekifutással megugorja az egy métert.

Molnar Aliz Csente

"Anya neked elérőképességed van!"

Még sötét van, és az előző este beprogramozott mobil 4:30-kor megszólal. Nem mondom, hogy könnyű elhagyni az ágyat, mikor az még hosszas nyújtózkodásra csábít. Ám most van egy cél, egy olyan cél, ami képes kirántani minket az álomból. Így hát lerúgjuk magunkról a takarót és kikúszunk az ágyból. Aztán négykézlábra állunk, majd felegyenesedünk. Sötétben lebotorkálunk a galériából, le a csigalépcsőn.
Még nem kell fény, csak fokozatosan. Az előző lakásban szokásom volt, hogy fejlámpával a fejemen mentem ki a konyhába. A lányom még sokkal kisebb volt, és a kakaót az ágyba vittem neki. A fejlámpának, az irányított fényforrásnak nem volt számomra szemet bántó fénye. A testem pedig nem vetett árnyékot, nem volt mitől megijedni. Egy alkalommal pedig találkoztam olyan villanykapcsolóval, amin az ujjamat finoman végighúzva, szabályozható volt a fényáram. Most is jól jönne egy ilyen.
Szóval előre megyek és a sarokban lévő lámpát felkapcsolom, onnan elegendő fény jut a fürdő és a konyha területére is, anélkül hogy kellemetlen lenne a szemnek. Ez az 50 wattos izzó teljesítménye körülbelül 48 – 60 szál égő gyertya fényerejének felel meg. Meleg fénye van. „A láng, mely elég fényes ahhoz, hogy más testből árnyékot váltson ki, önmaga is árnyékot vet.” M. Faraday rácsodálkozása volt, mikor az égő gyertyát kitette a napra. Ezt a természetben megfigyelhető jelenséget példaként alkalmazhatom annak bemutatására, hogy a valóban sikeresnek nevezhető emberek, hogyan viszonyulnak, úgy általában másokhoz, saját és környezetük boldogulásának érdekében.
Nem árnyékot, hanem fényt vetve a másikra segít annak felismerni saját árnyékrészeit, hogy azokat megfejlődve bölcsebbé válhasson.
Alapvetően a fiataloknak szüksége van egy mentorra, és most szétnézve, úgy általában az emberiségnek. Szükségük van valakire, aki segítő szándékkal útnak indítja őket. Valakire, aki olyan, mint a Nap.
Jöhet a bögre kakaó. Elkészítem. A kakaó, ami inkább csokoládé ízű, hozzáadott vitaminokkal és ásványi anyaggal, nagyon finom, tudom, kóstoltam én is. Aztán bármi más még, amit ez a királylány óhajt kora reggel. Zuhany. Fogmosás. Öltözködés a napi programnak és időjárásnak megfelelően. Indulásra készen. Nem bánom ezt a kora reggeli sétát, amikor elkísérhetem őt a buszmegállóig. Szóval az elérőképesség valami olyasmit jelent, hogy átsegítve őt a nehézségeken, és biztosítva a stabil pontot számára, elérem, hogy célon maradjon. Célon is marad, amikor napról napra tapasztalhatja, hogy a folyamatosan befektetett energiája megtérülőben van, hiszen minden egyes megtett lépése egyben egy elért eredmény is. Hiszem, hogy az élet ilyen módon való megközelítése képes lehetővé tenni az embernek például azt a fajta életrevalóságot, amikor mérlegelés nélkül, laza nekifutással megugorja az egy métert.

Béta.

Ez a funkció még nem érhető el.

Hogy mikor lesz vége a béta verziónak? Amint lesz elég történet, rögtön elindul a szolgáltatás...

Rendben