Barion Pixel nuuvella

Gyávaságom története

A hajnali busz fénye felkavarja a nyugvó sötétség és a dermedt köd állóvizét, ahogy utat tör a megálló felé. Gondolataimba merülve az előttem álló első gimis napon merengek. Apám szerint, mióta kiköltöztünk a városból, sokkal zárkózottabb lettem. Habár előtte sem voltam sokkal nyitottabb, egyet kell vele értsek. Ezalatt az egy év alatt sem sikerült beilleszkednem, barátokat szereznem. Bármerre jártam a faluban, a kritizáló pletykák és a megvető szempárok mindig a sarkamban voltak. Pedig nem követtem el semmi rosszat. Egyetlen bűnöm, hogy beköltöztünk.

Nyikorogva nyílik előttem a busz ajtaja, mikor feleszmélek szende bóbiskolásomból. Gyorsan felpattanok és az illedelmes biccentést egy bérletmutatással összekötve köszöntöm a sofőrt. Majd megindulok befelé a busz gyomrába, közben tekintetem ülőhely után pásztáz a széksorok között. Bizonytalanul dülöngélek, ahogy rázkódik alattam a föld. Óvatosan teszem egyik lábam a másik után, figyelve az apró pocsolyákat nyirkos padlón, melyben felvillan a csipás szemmel pislákoló lámpa fénye. Ahogy egyre beljebb és beljebb barangolok, kialvatlan arcok borulnak jobbra-balra. Nem tudom, az éjszakát próbálják bepótolni, vagy tükröt tartanak nekem? Végül csak a legvégén akadt a sarokban egy zug, ahova letettem a cuccaimat és mélyen begubóztam.

Azt hiszem, most először utazom egyedül. Apám figyelmeztetett arra, hogy az ingázás nem lesz gyerekjáték ilyen fiatalon, de nem számítottam arra, hogy ilyen nehéz lesz felnőnöm a feladathoz. Mondjuk, így is szívesebben utazom hajnalok hajnalán órákat egyedül, minthogy magányosan üljek egy osztályban, mely a tablón sem akar látni engem. Ő sem gondolta, hogy a pestieket ennyire ki fogják nézni a faluban. Már mindegy. Remélem, az új osztályban elfogadnak majd.

Mire beértem az iskolába, a Nap még mindig a világ elől bujdosott. Zsebemből előkotort cetlin csak pár apró szócska húzza meg magát: Eötvös terem - első emelet – balra az utolsó. Lépteim, akár az óra kattogása, visszhangzott a kihalt folyosón. Lehajtott fejem kullogva húzom a földön, csak félénk pillantásokat vetve a rideg falakról lógó tablófotók megvető tekinteteire. Az osztály ajtaját félve nyitom, majd sivársága pillanatnyi nyugalmat ad, ahogy elfoglalom a helyem az utolsó sorban. Az Eötvös nem volt nagyobb más termeknél, de egyszál magamban egyszerűen tátongott.

Ahogy teltek a percek, gyomrom egyre inkább zsugorodott, szívem egyre jobban vert és a székem egyre kényelmetlenebb formákat kezdett felvenni. Hogy elhessegessem a csendet, ujjaim valami zavaros ritmust kezdtek dobolni a padomon. Fejemben aggodalmas gondolatok örvénylettek, amibe lassan bele is szédültem. Meg kellett, hogy támasszam s így arcom a tenyerembe süppedt. Én nem fogok ismerni senkit, de mi van, ha mások már igen? Lesz közös témánk? Elfogadnak majd? Bárcsak ne utálnának meg!

Ekkor lépett be az első osztálytársam, letette a táskáját az első padra, szétnézett a teremben és mosollyal az arcán hangosan köszönt nekem. Ijedten kaptam fel a fejemet. Köszönni akartam neki. Szám résre is nyílt, de se hang, se erő nem jött ki rajta, megfutamodva csak halvány mosolyra zárult. Ő ezt tudomásul véve komótosan levette a kabátját és kényelmesen elfoglalta a helyét az első sorban. Testem felett átvette az irányítást a zsibbadás, míg koponyámat megtöltötte az üresség. Minden porcikám tudta, hogy ez így nem maradhat, most kell odamennem! De ahogy álltam fel, vele egyidejűleg nyílt az ajtó. Megérkezett a második osztálytársunk, aki nem volt rest. Határozottan egyből a másikhoz lépett, majd kihúzott háttal, magabiztosan nyújtotta a kezét és bemutatkozott neki. Barátok első látásra.

Akár a reggeli harmat, úgy hullottam alá a székembe. Végtagjaim elgyengültek, látván, másoknak mennyire könnyen megy, ami számomra oly elérhetetlen. A helyzet később csak rosszabb lett, ahogy a terem kezdett megtelni emberekkel, izgalommal és jókedvvel. Akármerre néztem mindenhol bővülő baráti köröket és kialakulásnak indult klikkesedéseket láttam. A nap még el sem kezdődött, de a távolság már is áthidalhatatlan. Mintha az osztályom vidám és varázslatos világát egy hógömb kopott, karcos üvegén keresztül kémlelném.

Végül az osztályfő is megérkezett. Illedelmesen mindenkit helyre parancsolt, mire a padok szép lassan párosával feltöltődtek, kivéve az enyémet. Már nincs kihez odamennem. Vereséget szenvedtem. A szorongás diadalmas győzelme után kezdte átvenni az uralmat felettem. Egy kívülálló lakozik a teremben. Éreztem, ahogy minden szempár rajtam csüng, s minden mormogás engem figuráz ki. Várják, hogy végre megemberedjek és elhagyjam az osztályt. Én, ki nem illik sehova. Könnybe lábad szemem, de még gyorsan letörlöm mielőtt bárki meglátná. Mély sóhaj távozik belőlem, ahogy felállok és elindulok az ajtó felé. Körülöttem senki sem érti, mi történik, csak az osztályfő kérdez rá, merre tartok.

- Elnézést tanárnő. A mosdóba kell mennem. Egy pillanat és jövök. – válaszoltam suttogva. Majd bezártam az ajtót magam mögött és többet nem nyitottam ki.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Molnár Dániel 5 történetét!


  • 1235 szerző
  • 831 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Molnár Dániel

Gyávaságom története

Műfaj

szépirodalom

Rövid leírás / Beharangozó

Az első nap a gimnáziumban az első lépés a felnőtt lét felé. Kinek mennyire nehéz?

Rövid összefoglaló

A változás sokak számára félelmetes. Az iskolaváltás is ilyen. Hány barátod lesz? Elfogadnak majd? Hogy fogsz majd viszonyulni hozzá és ők hozzád?

Olvasási idő

4 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Molnár Dániel nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!