– Igen? Úgy ismersz, hogy pont egy csövestől fogok bepánikolni? Szóval szerinted egy kéregető bujkál a mélységes mély pincéd legsötétebb sarkában? Akkor te miért nem kérdezted meg, hogy mit keres ott? Lehet, hogy csak cigit akart kérni, nem?

– Nem egészen. – Kortyolt egyet az italába, hogy ideje legyen összeszedni a gondolatait. Miután lerakta a poharát, mélyen a szemembe nézett. – Mindenki – itt tartott egy kis szünetet –, egy közös tudat.  Erőtlenül felkacagtam, mert valahogy félelmetesnek tűnt az egész.

– Le kell mennünk. Le akarok menni. Még a végén kiderül, hogy csak káprázott a szemünk, és korcs kutyák voltak.     Hitetlenkedésem jeléül felszisszentem.     – Persze, még hogy kutyák. Óriáskutyák, mi?

Meglepő társalgásokat hozhat egy bolt előtti sorban állás.

Nagyon reméltem nem hozza szóba a szörnyű esetet, ami miatt magam is csak rettegek minden éjjel. Egyetlen porcikám sem kívánta felidézni az estét, mikor négy ismeretlen lényt szabadítottunk ki több száz éves fogságából.

Béla belesett a lyukon, és viccelődve megkocogtatta a falat a kalapáccsal.    – Hahó! Van ott valaki?    A nevetés azonban ajkunkra fagyott, mert két mély dobbanás volt a válasz. Valahonnan mélyről a pince belsejéből. Elkomorodtunk.

Filozofikus, néhol tudományos-fantasztikus, rövid, meglepő történetek, szösszenetek.