Gyerekkorom óta tudom, hogy először tanár leszek, azután újságíró, és végül író. Az első kettőn túl vagyok, igaz, fordított sorrendben. A harmadik épp most történik velem.
Tizennégy éves voltam, amikor egy kockás spirálfüzetbe elkezdetem írni egy regényt. "Füvek között". Ez volt a címe, és a sztori arról szólt, hogy két magamkorú gyerek, egy fiú és egy lánytestvér arra ébrednek egy kerti szunyókálás után, hogy valamiért összezsugorodtak. Az ő viszontagságos útjukat akartam leírni a füvek között.
Már jól haladtam, a negyedik fejezetbe kezdtem bele (nálam egy fejezet egy spirálfüzet lap volt), amikor a könyvtárban figyelmes lettem egy Delfin-könyvsorozatban megjelent regényre. Tőke Péter írta, és "Óriásvilág" volt a címe. Kinyitottam, és megdöbbenve olvastam benne a saját sztorimat. Akkor és ott dőlt össze bennem a tehetségemről alkotott kép. Amikor aztán kb. egy évre rá megláttam a moziban a "Drágám, a kölykök összementek" című filmet, végképp elvesztetettem a hitem az emberiségben :-), és úgy döntöttem, soha nem írok egy sort se.
Aztán mégis újságíró lettem. Előbb, mint tanár. Már a főiskola ideje alatt, azzal párhuzamosan dolgozni kezdtem Egerben. Először a helyi rádiónál, majd pedig a televíziónál. 1997-ben jött a napkletés Riporter Kerestetik!, ahol döntőbe jutottam, majd '98-ban a "nagy" tévé: az MTV Híradójának csapatába kerültem. És ennek már huazonkét esztendeje, vagyis azóta élem Molnár Péter alias Miller Jeppe sok életét.
Mert közben gyönyörű család, feleség, négy gyermek vesz körül. És - bár a család a legfontosabb küldetés a világon, mégis híradós maradtam. Minden nap egy új életet kezdek, és van, hogy este nem tudom, mit csinálok holnap. De - Dr Jekyll, vagy Mr Hyde - Miller Jeppe folyton leül a számítógéphez, és írni kezd. Ez a sorsa. Aztán, hogy Molnár Péter megengedi-e neki, hogy egyszer abbahagyja, az majd kiderül.