Barion Pixel nuuvella

Véső jellegű fúró

Ültünk ott az asztalnál a kávézóban, Méry, Zsülien meg én: a két dagadt vénemberjelölt és a spirituális alkatú díva, kiről nem mondanád, hogy hatvan éves olyan jól néz ki, hacsak nem figyeled meg jobban a keze és lába ráncait, agyon reszelt és kozmetizált körmeit, nem adnál neki negyvenötöt. Észrevettem, hogy a tekintete az ami energiát sugároz magából, mozdulatai olyanok mint a székely vagy mokány kaszásoké: kimért és teljes köröket futnak be, hogy bevárják, és nemcsak bevárják, hanem kihasználják a kasza lendületét. Azaz így palástolja, hogy nosza vékony és fitt, de alapjában véve fáradt.

Zsülien régről ismeri Méryt, folyton viccelődik vele, hogy a hosszút és vastagat szereti, csodálkozom, hogy nem törli képen ezt a Zsülient ez a Méry, ehelyett inkább Méry el van gondolkodva, hogy a vízszerelő vajon milyen fúróval kéne kifúrnia a faoszlopot a csőnek? Zsülien szerint hosszúval és vastaggal.

Méry azért figyelget engem, észrevettem, már onnan is, hogy nem sűrűn nézegetnek engem akár hatvan éves nők sem, és az elhanyagolt férfi érzi ezt, mikor figyelik, és mi tovább, hízelgő nekem ez a nézés, legalábbis egy naiv pillanatra el is hiszem ezt a nézést. És amint a hosszú és vastag fúrón vitatkoznak, egy papírra lerajzolom, hogyan néz ki ez a fafúró, ami tulajdonképpen egy forgó véső, és közben azon csodálkozom, hogy ez a nő meg akarja venni azt a fúrót a vízszerelőnek. Nem fér a fejembe, hogy nem képes egy vízszerelő egy ilyen fúrót venni magának?

És azon gondolkodtam, talán ez lenne a jel, hogy menjek én kifúrni azokat a fa oszlopokat, segítsek ennek a Mérynek. A múltkor, amikor befejeztük a faházát, felhívott, hogy akkor aztán igyunk meg egy sört. Sört? Kérdeztem? Mikor? Valamikor, felelte és csend volt a telefonban. De nem iszom sört, mondtam. Na jó, majd valamikor, felelte. És elmaradt a sör. Én később értettem meg, hogy nem a sörről volt szó. Az elején csak motoszkált a gondolat, de aztán egyszer csak rájöttem: Dzsízessz, csak nem randira hívás volt ez?

Én szerintem dukált Mérynek, hogy nagyokat hallgatok és inkább dolgozok. Valószínű elkandikált a fantáziája, de aztán rájött, hogy nem az az ember vagyok. Ahhoz több életet kell mutasson egy férfi. Én meg nem mutatok életet. Csak véső jellegű fúrókat.

Na meg aztán elgondoltam, hogy a feltételezett sör után mi lenne? Egy jót beszélgetnénk valami spirituális zagyvaságról, rám tukmálná a hagyományba rekedt vallásost, és nem lenne az a filozófiai meghatározás, amivel ellenkezőjét tudnám bizonyítani, innen aztán nem tudná elképzelni a szexet velem, merthogy egy begyepesedett konzervatív asztalossal mit lehetne kezdeni, bezzeg egy ficánkoló irodamunkás tudja mi a buli és a jómodor.

Aztán én lennék az ő szemében az a férfi, aki még tartja benne a hitet a hűség meséjéről és nem kefélne velem. Spirituális elgondolásból, mondván: kefélni állattal jó, nem rendes emberrel.

De szerencsére, hogy Zsülien jól felcseszett az asztalnál, ahol ültünk mi hárman: Méry, Zsülien, meg én, mert azzal jött, hogy az 54 darab illesztő bevágást a gömbfába ő két nap alatt lezserül, ülve megcsinálja. Próbáltam mondani, hogy ha napi 8 órát dolgozna megállás nélkül, akkor is minden bevágásra, ami azt jelenti, hogy körbe 16 centi szélesben kockára kell vésni, jutna legfeljebb 15 perc, ami esetleg a láncfűrész versenyzőknél lehetséges, de azok is pár percre képezik ki magukat.

Méry csak nézett, hol engem, hol ezt a Zsülient, és nem szólt semmit. Csak rágta a rágó gumiját, és a hideg vizet kortyolta mint egy ruca, mert bevallása szerint betequilázott. Annyira vettem azért levegőt a felcsesződésben, hogy lopva egy pillantást vetettem Méry lábaira, de esküszöm, csupán műkedvelésből, semmiféle hátsó szándékkal.

Méry aztán kifizette a vizeket, kávékat, erre Zsülien súgva azt mondta, láttad? Ez a szilva kifizette a számlákat. Minek? Kérdeztem. Honnan tudjam, mondta Zsülien, de hadd, ha hülye, fizesse.

Mikor Méry távozott, intett nekünk, hogy puszi. Szemein látszódott a csalódás, hogy balfaszok vagyunk.

Hazafelé még duzzogtam egy sort azokon a véséseken, de azon vettem észre magam, hogy töröm a fejem, hogy miféle sablont találhatnék ki neki, hogy csak úgy durr bele valami láncos géppel hipp-hopp ledaráljam azokat az illesztéseket.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Muzsi Attila 11 történetét!


  • 1235 szerző
  • 831 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Muzsi Attila

Véső jellegű fúró

Műfaj

romantikus

Rövid leírás / Beharangozó

Zsülien hívott, hogy üljünk le egy teraszon, beszéljük meg a házakat. Erre ott volt Méry is. Milyen furcsa, nem csodálkoztam egy cseppet sem.

Rövid összefoglaló

Kávéztunk, közben szólt a latino zene egy szar hangszóróból, és fúrókról beszélgettünk. A végén megőriztem szüzességemet. És sablonokon járt az agyam.

Olvasási idő

3 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Muzsi Attila nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!