Barion Pixel nuuvella

Gyilkosság a csendes kisvárosban...

Esztergályos Miklós vagyok, már 10 éve nyomozóként dolgozom az országos nyomozó irodánál. E idő alatt még sohasem volt ennyire összetett és különös ügyem, mint a mostani, de ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elején.

Szép nyári napra ébredt Csernyő kisvárosa, csendes község hírében állt. Itt mindenki ismert mindenkit, békesség volt mindenhol. A helyi rendőrségnek nem akadt sok dolga, csak a helyi rendezvényeket kellett biztosítaniuk. A város egyik díszpolgáraként ismertek engem, a nyomozói munkám mellett a képviselő testület tiszteletbeli tagja is vagyok. Amióta mi vezetjük a várost, azóta igazi aranyélet van itt, a környező városok vezetői irigykedve nézik, amiket csinálunk, de fele annyira sem sikeresek, mint mi. 

Ez a nap is úgy indult, mint ahogy a többi. Felkeltünk a gyönyörű feleségemmel és útnak indítottuk a pici gyerekeinket is. Aznap csak 9-re kellett mennem munkába, de 8 óra magasságában csörgött a telefonom, a főnököm volt az. Azt mondta, hogy sürgősen be kell mennem, mert ehhez hasonlót még nem láttak ezelőtt. Valahogy egyszerre éreztem magam izgatottnak és kíváncsinak, de egyfelől féltem is hogy mi az amit még egy 53 éves rendőr nem látott az életében. Elköszöntem a feleségemtől, aki a reggeli kávémat egy fél literes pet-palackba töltötte, hogy majd később megtudjam inni, egy tünemény volt a nő. Egy rövid csók után útnak indultam. A bűntény helyszíne a város szélén volt egy elhagyatott környéken, ahol alig éltek páran, mindenki inkább a városközpont közelében szeretett volna élni. Amikor oda értem a megadott címre egy rendőr kolléga várt az ajtó előtt. A házat egy rendőrségi kordonnal kerítették körbe, ezzel kívánták megvédeni a helyszínt a kíváncsi sajtós szemek elől. Beléptem az ajtón, talán jobb lett volna, ha én is a kordon mögött maradok. Már az előszobában is vérnyomok fogadtak, felfedezni véltem egy kézlenyomatot is a falon. Megérkeztem a nappaliba, ehhez fogható dolgot még sohasem láttam. Testrészek és vér volt mindenhol... Fel voltam készülve mindenre, és láttam is már gyilkossági helyszínt, de ettől még nekem is felfordult a gyomrom. Ahogy körbe néztem a szobában, a falon ismét kézlenyomatokat véltem felfedezni és vérnyomokat, mintha spriccelt volna. A rendőr kollégák megtalálták az összes testrészt, a fej kivételével. A véres kéznyomok ellenére úgy tűnt, hogy nem dulakodtam, mintha az áldozat ismerete volna a gyilkosát, vagy lehet, hogy gyilkosait. Szemmel láthatóan a szobában nem volt semmilyen nyom, amin elindulhatok. Se egy hajszál, se egy ujjlenyomat, se semmi... De mégis pontot kell tennem az ügy végére. A rendőrkapitány látta rajtam, hogy nem tudom, mitévő legyek. Odajött hozzám és mondta, hogy már beszélt egy fővárosi nyomozóval, aki holnap meg is érkezik a városba, hogy segítsen nekünk a nyomozásban. Igazából nem szerettem párban dolgozni, magányos farkas hírében álltam a szakmában, de ha jobban belegondolok Sherlock Holmesnak is volt egy társa, lehet, hogy pont vele sikerül majd megoldani ezt a roppant lehetetlennek tűnő ügyet. A helyszín körbejárása után elment az irodámba, ami a rendőrség épületében volt megtalálható. Egy napfényes, vidám kis iroda volt, igazából sosem zavartak. A kevés teendőm miatt sok időm jutott a saját kis dolgaimra is, általában ilyenkor a hobbimnak hódoltam be. Valahogy mindig is imádtam bélyegeket és régi pénzeket gyűjteni, mindig is lenyűgöztek a régi dolgok. Nagyon sok ritka és értékes tárgy szerepelt a gyűjteményemben. Mindig is itt tároltam az irodámban a kis széfemben, senki nem törne be a rendőrségre, pont az én irodámba. Nagyobb biztonságban tudtam itt mint otthon. Amikor a helyszínelők visszaértek, elkértem tőlük a képeket amiket az imént készítettek. Ahogy néztem a képeket, mindig felfordult a gyomrom, szörnyű volt látni ahogy az áldozat keze és lába két külön képen van, amik két különböző szobában készültek. Egyelőre még nem kaptam meg az aktáját, semmit sem tudtam az életéről, de akármennyire is volt rossz ember, ezt biztosan nem érdemelte meg. És ha belegondolok, hogy ki volt képes ilyet tenni, szerintem még egyetlen egy filmben sem láttam ehhez hasonló gyilkossági helyszínt, pedig sok ilyen témájú filmet és sorozatot láttam már. Éppen most vallatták ki az egyetlen szemtanút, ő volt az aki rátalált. Elmondása szerint a szomszédja volt, és csak egy célt tévesztett postai küldeményt szeretett volna kézbesíteni a címzettnek. Nem lettem volna a helyében, amikor kinyitotta az ajtót és a szeme elé tárult ez a szörnyűséges látvány. Nem bírtam tovább nézni ezeket a képeket, el kellett mennem kávézni, hogy kiverjem a fejemből. A kávégép pont a vallató szoba mellett volt, úgyhogy beültem a detektívüveg mögé információkat gyűjteni a szomszéd és a kollégám párbeszéde alapján. Elég nagy negatív csalódás volt a szomszéd számomra. Egy ápolt, öltönyös, sármos fickó ült az asztalnál, látszólag semmi jelét nem mutatta annak, hogy pár órája talált rá a brutálisan meggyilkolt szomszédjára. Sajnos ennek a munkának az a legnagyobb szakmai ártalma, hogy képes vagyok bárkit gyanúsítottként kezelni, addig amíg meg nem győződőm az ellenkezőjéről. És a szomszéd lett az első gyanúsítottam az ügyben, éppen a viselkedése alapján, de lehet csak jól bírja a durva dolgokat. Sebaj, oda fogok rá figyelni. Ahogy egyre csak hallgattam a vallomását, már kezdtem elvetni az előző kételjem, elkezdett sírni amikor a kettőjük kapcsolatáról mesélt. Lehet, hogy mégis csak ártatlan és egyszerűen csak pont ő talált rá, de mi van ha csak tényleg megjátssza és ő tette? Továbbra is ő volt az első gyanúsítottam, felírtam a nevét a noteszembe és kimentem a szobából. Beírtam a nevét a bűnügyi nyilvántartásba. Nagyon meglepődtem az eredményen. Üres volt, szinte teljesen néhány gyorshajtást leszámítva. Már húztam is volna ki a nevét a papírról amire az imént karcoltam fel, de furcsa érzésem lett, mintha egy megérzés az mondaná, hogy „ne tedd!”. A neve a noteszban maradt. Már délután 4 óra lehetett, a munkaidőm is lejárt, és a leendő társam nélkül úgysem tudtam volna belekezdeni a nyomozásba, kereshetek kifogásokat, de igazából nem is volt túl sok kedvem benn maradni. Még mindig felkavartak a képek, ha csak rájuk gondoltam.

            Hazafelé a kocsiban szólt a rádió, a gyilkosság is bekerült a hírek közé, mint „Gyilkosság az ország legcsendesebb városában”. Még ez hiányzott, eddig mindenki a mi városunkban akart élni, most meg menekülni fognak az emberek. El kell érnünk, hogy újra biztonságban érezzék magukat, pontot kell tennünk az ügy végére. Hazaértem, szerető feleségem a bejárati ajtóban várt rám. Ő is hallotta már mi történt. Átölelt és a fülembe súgta, hogy minden rendben lesz. A mai események és az ajtóban tapasztalt szeretet hatására nem bírtam tovább és könnyek szöktek a szememben, amik végig futottak az arcomon és Izabell vállára csöppentek. Eközben megérkeztek a pici gyerekeink, akik nagyon örültek, hogy apjuk hazaért a munkából és ők sem akartak ki maradni az ölelésből. Családi ölelés az ajtóban… Nekem az életben nem kell nagyobb boldogság, csak a feleségem és a szemünk fényei. Bementünk a házba és boldogok voltunk együtt. Egy megterhelő nap után, egy családi vacsora teljes megnyugvást jelentett számomra. Izabell boncmesterként dolgozott, de a gyerekeink előtt sohasem beszéltünk a munkahelyi dolgainkról, egyszerűen túl fiatalok voltak még ehhez. Annyiról tudtak, hogy az anyjuk orvos és az apjuk rendőr. Este, lefekvés előtt megmutattam neki is a helyszínen készült képeket, mivel ez az ő szakterülete. A vágásokról az mondta, hogy valaki nagyon gyorsan vághatta le a testrészeket, egy életlen, fűrész szerű eszközzel. Még elképzelni is szörnyű, reménykedem benne, hogy az áldozat már halott volt amikor megcsonkították. De vajon ki képes ilyet tenni?

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd a kedvenc szerzőidet!


  • 1212 szerző
  • 798 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

nagymate

Gyilkosság a csendes kisvárosban...

Műfaj

krimi

Rövid leírás / Beharangozó

Egy példaérteékű, csendes kisváros nyugodt napjait egy borzalmas gyilkosság rontja el. De vajon ki tette? Erre keresi a választ Miklós is, a nyomozó.

Rövid összefoglaló

Gyilkosság történik a kisvárosban, ahol a nyomozó a városházán tisztségviselő. Így neki a legfontosabb minél előbb pontot tenni a kérdőjel helyére.

Olvasási idő

6 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni nagymate nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!