Barion Pixel nuuvella

Ismerős tekintet

Magas kovácsoltvas kapu állt szilárd jellemmel egy régi tölgyfa tövében. Megálltam, szomorúan néztem fel a hulló falevelekre. Az ősz már belepte a járdát kikezdő idő okozta réseket. Egy év telt el, mióta utoljára jártam itt. A helyen, melyen álmaimban visszaköszönt, majd felébredve jeges rémületet kölcsönzött a szívembe. Rejtélyes események történtek az utolsó éjszakámon, a sikoly most is a torkomban áll össze fagyott tömb formájában. Nyelni próbálok, viszont a gombóc nem tűnik el. Kezem lebeg a kapu felett, sötét felhők gyülekeznek baljósan eltakarva az eddig szikrázóan ragyogó Napot. 

-Indulnom kell. -suttogom magamnak. -Be kell lépnem, szembenéznem a végzettel. Túlélem az éjszakát, vagy meghalok. 

Pár napja kaptam washingtoni lakásomba egy levelet. Elegáns, hosszú dőlt betűkkel volt megcímezve. Gondolhattam volna, hogy nem egy átlagos, üdvözlő képeslapot rejt. Oh, ha sejtelmem lett volna a tartalmáról! Kihűlt kézfejjel, remegő hangon olvastam fel magamnak a sorokat. Nagynéném meghalt. A levél szerint késő nyári vihar tombolt éjszaka, aminek következtében áramszünet keletkezett a környéken. A sötétség úgy lepett el mindent, ahogy a hab kebelezi be a fürdőkádban a megmaradt vízfelületeket. Borzongás fut rajtam végig az emlék hatására. Ez a birtok a mai naptól az én tulajdonomban van. Kontyba fogott hajam alatt a tarkómon cseppen le egy eltévedt izzadtságcsepp. Ahogy a kezem lenyomja a kilincset, sötét felhők morranak fel ellenzésképpen. Újabb vihar közeleg.

-Nyugalom Rachel.-Nyugtatom magam. Gyors léptekkel indulok tovább a ház felé. Hat ablak és egy kőerkély néz vissza rám, az erkély, melyről pár nappal ezelőtt leesett nagynéném rejtélyes körülmények között lelte halálát. Torkát nagytestű állat harapta át a levél tartalma szerint. Józan eszem számításokat végez, milyen vadállatok élnek a környéken. Farkasokkal lehetetlen volt találkozni, pedig éltek a környéken. Kiskoromban a szüleim autóbalesetét követően fogadott magához nagynéném. Az első éjszakámon rendellenes csend honolt a sötétben. A csillagok fénye sem ragyogott megszokott intenzitással. 

Baldachinos ágyban feküdtem, elveszve a párnák közt, a kívánságomnak megfelelően. Fel akart vidítani azzal, hogy komolyan vette gyásztól mélabús kedvem egyetlen kívánságát. Azt kértem tőle akkora fekhelyem legyen, amiben minden gond elveszik. Aznap az első éjszakán viszont baljós hangulat lepte be új otthonom. Ösztönösen simítok végig karomon, melyen ott viselem a megmaradt heget. 

Kaparászást hallottam az ajtón, naivan keltem fel, félelem nélkül. Volt egy malamut kutyánk, be akartam engedni. El akartam vele veszni a hatalmas ágyban, álomba merülni. Az álmok feketesége különösen vonzó opciónak tűnt a nappalok fájdalmas ürességéhez képest. Könnyelműen fordítottam hátat az ajtónak. Pár lépést tettem csupán, amikor a hátamat támadás érte. Éles karmok vágták keresztbe a csípőm vonalától egészen a bal felsőkaromig. Gyerekhez nem méltó módon káromkodtam el magam, koraérett gyerekként sok mindenben számítottam fejlettebbnek, mint kortársaim. Összegömbölyödve vártam újabb csapást, halált. 

Féltem-e? Nem. Bennem akkor az üresség létezett egyedül, olyan mély feketeség, melyből a gonosz is lélekvesztetten menekül virágokkal borított rétekre. Nyáltól telítődött lihegés borította el vörös hajszálaim. Ízlelgette, fogai közé vette, fülemet karcolta. Reakció nélkül hagytam, megdermedtem az idő örökkévalóságának hitt pillanatában. Nem volt jele annak, hogy eltűnik. Egyik percben még ott volt, másikban már az üres szobába fújt keresztül az észrevétlen nyitott ablakon a huzat. Lehunyt szemmel tört fel a zokogás, valahonnan egész mélyről. Kiszabadult egy elfojtott dobozból, egy sosem ismert kalitkából. Kalitka; ennek éreztem az egész életem.

Így talált rám a nagynéném, sokkot kapott az ismeretlen eredetű seb láttán. Miután bekötözte, utána sohasem hozta elő mi történt. Elzártuk mind a ketten lelkünk sötét bugyraiba. A rettegés költözött velem együtt, biztonsági őrt fogadott. Arnold ellenőrizte minden este az udvart, majd a házat, ajtókat, ablakokat. Szabályként életbe lépett a sötétedés utáni kötelező bentlét. Arnold balesetéig elkerült minket a baj. Egyik alkonyatkor a szokásos körútját járta végig, már fiatalságát elsiratta, őszes hajjal keretezett arcát belepte a ránc. Két szeme között mélyülő vonalaktól úgy tűnt mindig gondolkozik. Sajnálatos módon a kerítés egy eleme javításra szorult, pár napot igénybe vett, mire megérkeztek a szakemberek. Keresztbeállt az egyik kovácsoltvas elem, szúrós hegye a ház felé meresztette kegyetlen éles fegyverét. 

Néném talált rá, miután másnap reggel sem került elő. Aggódtunk, mert Arnold tisztában volt a szabállyal, melyet sose szegünk meg. Sötétben a házban maradunk. Aggodalmunk beigazolódott. Meghalt. Két gyönyörű jegeskék szeme között a mélyülő vonalakból a szúrós hegy gúnyt űzött. Orráról nyári záporként csöpögött a vér. A rendőrség szerint baleset történt. Szerintünk a véletlen olyan események láncolatát indítja el, amikben a szörnyűség a legszelídebb velejáró. 

Megrázott az eset. Elköltöztem, új munkát szereztem, magam mögött akartam hagyni a múltat. Ma mégis újra itt vagyok. Huszonnyolc év jutott. Húsz évvel ezelőtt értem jött a Bestia, érthetetlen okok miatt életben hagyott. Amikor az üresség mindent felemésztő közönye ködként borította elmém, a halál megváltásként ért volna. 

Torkomat fojtogató láthatatlan kezek buzdítanak ajtónyitásra. Lassan fonom az aranykilincsre ujjaim. Dobogó szívem fülemet bántja. A lélegzet nem áramlik be a tüdőmbe, úgy érzem megfulladok. Nyaldos a pánik, kívülről figyelem magam. Óvatosan lépek be, a sikoly beleszorul egyre jobban dolgozni próbáló légzőszervembe. 

Amit látok, már várt engem. Velem szemben egy szőrös farkasszerű lény áll kétlábon háttal nekem. Magammal cipelt táskám enyhén ragacsos padlón landol, ahogy rám néz.

Rám néz, hogy szemembe nézzen. 

Amit látok megdöbbent. 

Meredten bámulok balesetben elhunyt apám tekintetére. 

Tetszett a történet?

5 3

Regisztrálj és olvasd Nagy Viktória 15 történetét!


  • 1235 szerző
  • 830 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Nagy Viktória

Ismerős tekintet

Műfaj

misztikus

Rövid leírás / Beharangozó

Egy ósdi ház elfelejtett rejtélyeibe nyerünk bepillantást. Az idő telik, túléled-e az éjszakát? A baldachinos ágy menedéke messze van. Eléred, ha nagyon akarod?

Rövid összefoglaló

Ismerős tekintet az ósdi házban. Eléred a baldachinos ágyat, a menedéket, ha nagyon akarod?

Olvasási idő

4 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Nagy Viktória nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!