Barion Pixel nuuvella

Aranypetty

Aranypetty foltozza íriszét keresztül, ahogy bámuló szemei megállapodnak rajtam. Kisfiús arcélein megcsillan a napfény. Figyelem ott, a háttérben hömpölygő Duna habjainak panorámájában. Azt kívánom, bár megízlelhetném ajkait.

Milyen íze lenne? Mint a tenger hullámainak? Mint a parkban nyári szellőben lebegő zöld levelek friss illatának? Netán málnás vaníliás nyalóka íze reng puha ajkain? Szám szélét élesen szívom, visszatartom a tomboló sóvárgást. Bámulom, de nem érintem, pedig ujjaim már készen állnának, hogy rátolakodjanak arca rejtett szegleteire. A Margit-szigeten állunk. Nyár van, a levegőben rezgő napsugarak simogatják szabadon hagyott testrészeim. Magamra eresztem a sötétséget, lehunyt szemhéjam mögött idézem a pillanatokat. Ezernyi kép telíti elmém magányos zugait. Buborékba zárom kettőnket, nem akarom bárki zavarását átélni. Látom szemeit, aranypettyes foltok táncolják vidámra magukat. A kalitkánk az egész sziget a Duna ölelésében. 

Előttem szigorú sorrendben virágkártyák mutatják az ültetés helyes sorrendjét. Egy gyönyörű bordó dália bársony szirmain meresztem szemem. Hosszúkás szirmával nyúl a Nap felé, ahogy ujjaimmal én is a fény felé nyúlok. Az elengedés fájdalmasan szükségszerű. Mégis ebben a lopott órában a fürdőző madarak rikoltásai felett az aranypettyes tekintetedre gondolok. Olyan pillanatokra, amik végül sosem lettek a miénk. Emlékszem, azt hittem tündérmesébe kerültem. Úgy jöttél, mint a csecsemőt elringató elalvás. Puhán, észrevétlenül kúsztál bele a zsigerekbe, hatalmat átvevő szárnyakon lebbentél a felhők által készített szilárd szívtrónra. 

Azóta eltelt két év. Úgy tűnt el az idő tengerében, mint az óceán hullámai, ahogy egyesülnek és lesznek egésszé. Könnycsepp formálódik szemem sarkában, nyúlnék az aranypettyes szempár felé, mégis kezeim az üres levegőt markolják. Ijedt állat módjára menekülsz az emberi érzések kibontakozó, mámorító illatától. A Margit-szigeten állunk. Emlékszem, ahogy eleredt a nyári zápor azon a napon. Tekintetedben ijedtséget láttam, amikor ujjaim karodon megnyugodtak, majd az esőcseppek is rémületet keltettek. Ott akartam lenni, gyógyír akartam lenni ebben a merev világban, és azt akartam te is gyógyír legyél sebzett szívemre. 

Most itt ülök egyedül, rád gondolok. Rád és az aranypettyes szemedre. Ez ugyanaz a Margit-sziget. Újra nyár van, csak későbbi az időpont. Emléked mégis itt van, emléked mégsem ereszt. Látni szeretném most is a szemed, ezért lehunyom enyém, majd elveszek.  

Tetszett a történet?

5 3

Regisztrálj és olvasd Nagy Viktória 15 történetét!


  • 1232 szerző
  • 821 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

ifjúsági

Rövid leírás / Beharangozó

Lehunyt szemem alatt aranypetty szemed lebeg. Elmélyedek a Margit-szigeti délutáni napfény melengető keblén. Hol vagy kedvesem?

Rövid összefoglaló

A Margit-sziget ott fekszik Buda és Pest ölelésében. Hány és hány szerelem szövődött ott... Meddig tart egy ott töltött randevú?

Olvasási idő

2 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Nagy Viktória nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!