Fenekemen tenyered csattan,
Csak vedd el azt, ami jár.
Büntetéstől én nem félek,
Hisz úgyis a magány vár.
Méhek duzzasztották ajkaid,
Nektárt cseppentenek ölembe.
Bennem gyűlik össze a méz,
Fald fel az itt rejlő értéket.
Ujjaid magamra húzom,
Hajadba túr bele a szél.
Halk nyögést visz tova,
Szabadítsd ki.
Nem kell rád az a ruha,
Meztelen bőröd érezném.
Fektess le a puha fűre,
Hogy megszűnjön az üresség.