Barion Pixel nuuvella

Az emlékember

                                              

Az ablak nyitva volt és a hűs szellő átjárta az irodát. Abraham fázott így félbe kellett szakítani a munkát ahhoz, hogy betegye és ismét kellemes idő legyen az irodában. Kinézett az ablakon s a távolban sötét felhőket vélt felfedezni s arra gondolt, hogy azokat a felhőket az a szél fújja ő feléje, ami most feltámadt.  

1 évvel később. 

Amikor reggel felkelt nem gondolta, hogy ez lesz az a nap, ami megváltoztatja az életét. Miután megcsinálta a reggeli kakaót kislányának bement a szobába és halkan keltegetni kezdte. Ahogy Barbara kinyitotta a szemét az anyját kereste, de Abraham közölte vele, hogy most vele kell beérnie, mert anya nincs itthon. A kislány ült az ágyon és egy, szót sem szólt. Hiányzott neki az anyja reggeli puszija, de még is azt szerette, amikor felkelés után Abraham fésüli meg és nem az anyja. Közben Abraham a konyhából szólt a kislánynak hogy most anya nem tud itt lenni, mert bekellett neki menni, dolgozni és megbízott engem hogy most én adjam oda a reggeli kakaódat és vigyelek el az iskolába. A kislány látszólag elfogadta ezt és miután megitta a kakaót felöltözött és kiment az apjához a konyhába ahol már a meleg reggeli várta. Rántotta jó sok hagymával és szalonnával. Abraham csak nézte a kislányt, ahogy eszik és hálát adott istennek, hogy ilyen szép kislánya van. A reggeli után elindultak az iskolába. Nagy forgalom volt az nap reggel és minden kereszteződésnél autósorok álltak még is volt olyan, aki nagyon türelmetlen volt és csak nyomta a dudát. A sorban előttük egy teherautó állt és egy hosszan lelógó fa volt a platóján, aminek a végén piros ruhadarab díszelgett. Abraham a visszapillantó tükörbe belenézve nagy csattanásra lett figyelmes és a következő pillanatban az autó megindult előre. A hátulról érkező lökés valósággal felnyársalta az autójukat, mert a hosszú fagerenda berobbant a szélvédőn és Abrahamot eltalálva szétzúzta az arcát. Az ütközés erejétől a kislány bevágta a fejét az autó műszerfalába és elvesztette az eszméletét. Amikor odaértek a tűzoltók a kislányt kivették az autóból és röviddel a kimentése után ő magához is tért. Egyből az apját kérdezte, de látta, hogy az autójukat sok ember állja körbe és nagy a baj. Az apja ott ült az autóban mozdulatlanul az ülésre szegezve, mert a fagerenda, ami eltalálta odapréselte a fejénél fogva. A kórházban az ágya mellett látta az anyját. Melissa lesütött szemmel ült az ágy mellett, amiért nem volt ott a balesetnél kislányával és a férjével, de kettejük közöl inkább jobban érdekelte a kislány sorsa, mint az apjáé. Amikor a kislány kérdezte, hogy van, apu csak annyit mondott biztos jól van. A kislány koránál fogva nem igazán értette anyja viselkedését így nem is igazán kérdezett semmit és az orvosoknak szót fogadva töltötte a kórházban a gyógyulás napjait. Mindeközben az anyja elhatározta, hogy ha a kislányt kiengedik, a kórházból elhagyja az apját. Tudta nagyon jól meg van mindene még sem érdekelte és többre tartotta magát annál, mint hogy nem egy beteg férfi mellett élje le az életét. Csörgött a telefonja és hogy a kislány ne hallja kiment a kórteremből. A vonal túlsó végén az Abrahamot műtő orvos szólalt meg. 

- Jó napot asszonyom Mrs. Jacksonnal beszélek? 

- Igen. 

- Mondja, mit akar? Az orvost meglepte az asszony rideg érzéketlen kérdése de, elmondta azt, amiért felhívta. Az ön férje maradandó károsodást szenvedett a baleset során, aminek következtében elveszítette a látását. Nagyon sajnálom asszonyom. Ha bármikor beszélni kíván, velem a baleseti osztályon megtalál, állok rendelkezésére. A vonal megszakadt. Ez a telefonhívás még jobban segített eldönteni Nicolenak azt, amit már eltervezett. Visszament a kórterembe és a kislány kérdőn nézett rá hogy talán elmondja neki hogy ki volt az, aki telefonált de Nicole nem szólt semmit csak leült az ágy mellé. A kislány kérdő szemei nem hatották meg Nicolet és továbbra is hallgatásba burkolózott.  Lánya sérülései nem tűntek olyan komolynak és úgy tűnt néhány vizsgálat után hamarosan hazamehetnek. Barbarát aggasztotta az anyja hallgatása. A kórházban töltött napok ólomként nehezedtek a kislányra és az sem könnyített a helyzetén, hogy hamarosan hazamehet, mert nem értette miért nem mond semmit az anyja az apja állapotáról. Eközben Abraham felébredt a műtét utáni kómából és érzékelt mindent, de nem látta. Érezte, hogy itt nagyobb a baj, mint az hogy a fején lévő kötés miatt nem lát és kétségbeesésében kiabálni kezdett, amire a műtétet végző orvos Dr. Larson bejött a szobába. 

- Mr. Jackson ön a baleset következtében olyan súlyos fej és szemsérüléseket szenvedett, hogy a fejében platinát kellett elhelyeznünk, de sajnos a szeme világát nem tudtuk megmenteni. 

- Ez mit jelent doki? Soha többé nem fogok látni? 

- Sajnálom.  

- Hagyjon magamra. 

Ezzel az orvos kiment a szobából és Abraham egyedül maradt a gondolataival. Arra gondolt hogy már soha nem fogja látni kislánya gyönyörű mosolygós arcát és azt a huncut nézését sem amikor ő ült a kanapén és a kislánya kérően megjelent az ajtóban és bekukucskált hogy beleugorhat e az ölébe ahol olyan jókat szokott aludni tévénézés közben. Könny szökött a szemébe, azokba a szemekbe, amiket most már sötétség vett körül és kétségbeesés. Pár emelettel feljebb miközben Abraham egyedül maradt a sötétben nem is gondolta, hogy felesége olyan lépésre szánja el magát, ami meghatározó lesz a jövőjét illetően. A kis Barbaranak még gyógyulnia kellett, de a terv már készen volt és a felesége már eldöntötte. A beletörődés tőrje napról napra nagyobb sebet ejtett Abrahamon de az jobban érdekelte mi van a kislányával. Közölték vele hogy a körülményekhez képest a kislány jól van, és nem sokára hazamehet. Kisebb zúzódásokkal megúszta, de semmi komoly. Megfigyelésen tartják bent. Nagy kő esett le a szívéről, de nem értette, hogy a felesége miért nem jött be hozzá. Ahogy teltek múltak a napok megfordult a fejében hogy talán azért nem kereste a felesége, mert megtudta, hogy milyen következményei lettek a balesetnek. Fájt ez az elképzelése még is valószínűnek tartotta különben már bejött volna hozzá. Feküdt az ágyon és arra gondolt az járt a fejében, hogy mihez kezd majd ezzel az új helyzettel, de egyelőre semmi okos dolog nem jutott az eszébe, ha egyszer gyógyultnak nyilvánítják. Elnevette magát. Ez a mosoly inkán önmaga gúnyolása volt. Hogyan is lehet gyógyultnak nevezni egy világtalan embert, aki be van zárva az örök sötétségbe. Életének egy része szempillantás alatt elveszett és most egy új világban kell boldogulnia amit, lehet nevezni éjfekete életnek is. A jövőt illetően most még minden olyan homályos, de érezte, hogy nagy változás fog bekövetkezni az életében. Pár emelettel lejjebb a kislánya szépen gyógyult és megkapta az engedélyt a hazamenetelre. Fájt számára az hogy  mind az amiért egész eddigi életében dolgozott mind elveszni látszik és amikor a legnagyobb szüksége lenne a szerelmére és a családjára akkor hagyják cserben. Egyre jobban megerősödött benne ez a gyanú, ami valóság lett, mert a felesége egy szó nélkül kilépett az életéből és vitte magával a kislányukat is.

                                                                  2  

Amikor kiléptek a kórház kapuján a kislány szótlanul visszanézett az épületre és integetni kezdett. Az anyja meghagyta neki, hogy így búcsúzzon el az apjától, mert tudta, hogy úgy sem fogja soha többé látni. Fontosabb volt neki a saját élete, mint az hogy az mellett maradjon, aki mindent megadott neki. Nem csak munkát biztosított számára, hanem az anyagi jólétet is, ami nem elhanyagolható az életben, ha az ember boldogulni akar. Már pedig Abraham mindig boldogult és céltudatos ember volt. De ezt az életet adta fel egy szempillantás alatt Sofia mert önző saját érdekeit tartotta szem előtt. Barbara az életvidám mosolygós kislányból komor arcú szomorú kislánnyá változott, ami az apjával történtek miatt teljesen érthető, mert nagyon szerette az apját. Az anyjára titkon haragudott, hogy mit tesz az apjával, de ő ebbe nem szólhatott bele így úgy érezte, hogy ő is áldozat nem csak az apja, akit nagyon szeret. Néha amikor rákérdezett Sofiatól hogy mikor láthatja újra az apját csak rövid választ kapott. Majd egyszer. Ilyenkor bevonult a szobájába és órákon át zokogott az apja után, ami az anyját hidegen hagyta. Nem értette az anyja viselkedését miért lett ilyen széthúzó és úgy érezte, hogy magára hagyta hiába van vele egy fedél alatt. Abraham nagyon sokat gondolt a kis Barbarara és az üröm mellett öröm volt számára hogy azért az emlékezetében megmaradhatott a kislánya arca és a csodálatos mosolya, amit annyira szeretett, és amire mindig azt mondta, hogy a világ legszebb kislányának a mosolya az, amit én minden nap megkapok. Ezért érdemes élni. Erre a kislány is emlékezett és a könnyeket felváltotta mosoly. Abraham beletörődött hisz nem tehetett mást abba, hogy elveszített mindent egy szempillantás alatt. Hisz mit is tehetett volna, amikor a fény is elhagyta. Az őt kezelő orvos közölte vele, hogy a balesetből hátramaradt, maradandó károsodása miatt átszállítják a vakok és gyengén látok központjába ahol bentlakásos betegként fogják kezelni. A nővérek segítettek neki összepakolni. Az első időszakban nagyon nem beszélt senkivel magába zárkózott és magányos volt. A napokat bár társaságban töltötte a közös foglalkozások keretein belül ahol volt lehetőség megismerni a többi lakót, de ő a kezdeti időkben inkább egyedül volt és nem akart senkivel beszélgetni. Egyszer egy nap furcsa érzése volt olyan, amit még nem érzett azóta, hogy itt volt a központban mintha valaki beférkőzött volna az aurájába és a következő pillanatban egy kedves női hang szólította meg.

-         Maga Abraham ugye?

-         Igen, de csak akkor, ha én is megtudom a nevét.  

-         Az én nevem Liza 

-         Szép név. Biztos a neve egy erős karakán nőt takar, aki személyiségét illetően igen megnyerő tud lenni. A nőtől egy ideig nem jött válasz. 

-         Valami rosszat mondtam? 

-         Valaha az voltam. 

-         A válaszból Abraham érezte, hogy mélyen érintette és talán bele is taposott olyan mélyen a nő lelkivilágába, hogy a múlt sérelmei megtörték. 

-         Ha ez vigaszt nyújt valaha én is az voltam. Nem láthatta, de érezte, hogy Liza arcán halovány mosoly jelent meg.

-         Nem is olyan rég még mindenem meg volt. Sikeres üzletember voltam jól menő vállalkozással, egy gyönyörű feleséggel és egy még annál is szebb kislánnyal, aki a szemem fénye volt és most is az, de a baleset óta nem hallottam róluk semmit. Szemem fénye. Ő mindig is az marad nekem, még ha a Jó isten el is vette tőlem a fényt. Remélem, ha már így alakult az anyja mindent megad neki, amit én már nem tudok. Ezt csak őszintén merem remélni. Az elkeseredettség kiérződött a hangjából, aminek hatására Lizának az jutott eszébe, hogy Abraham egy igazi emlékember. Amikor ezt elmondta neki Abraham mosolyt erőltettet az arcára, amit most Liza érzett, de nem láthatott. 

-         Talán így van, mert a sok emlék, ami velem maradt széppé teszi még így is a mindennapjaimat. 

-         Csodálatra méltó, ahogy mesél a múltjáról.

-         Tudja mit szerettem nagyon? A kislányom haját reggelente fésülni, mert minden reggel engem kért, meg hogy amikor álmosan kócosan kikászálódott az ágyból én fésüljem ki a gyönyörű szőke haját, ami ráadásul loknis volt és úgy lógott rá az arcára, mint egy fürt szőlő. 

Ahogy Abraham egyre csak mesélt halk koppanások hallaszottak körülöttük. A többi beteg is felfigyelt a történetre és körbe ülték őket miközben az emlékember csak mesélt a szép élményekről. Hisz hiába van sötét, ha a szívbe belopódzik a szeretet örök fényt ad az életnek. S a többiek szívet melengető gyengédséggel hallgatták Abraham történetét, akit méltán érdemelte ki a lakóktól ezt a szép jelzőt.

2014.- 2021. 8.16.  

-          

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Németh Balázs 26 történetét!


  • 1261 szerző
  • 857 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Németh Balázs

Az emlékember

Műfaj

szépirodalom

Rövid leírás / Beharangozó

Egy sikeres üzletember hanyaatló életét bemutató történet ahol elveszíti egy balesetben a látását és vele együtt az egész családját . De ő még is a szomorú sors mellett a szépre emlékszik és más emberek szemében ő lesz az emlékember

Rövid összefoglaló

Egy sikeres üzletember hanyaatló életét bemutató történet ahol elveszíti egy balesetben a látását és vele együtt az egész családját . De ő még is a szomorú sors mellett a szépre emlékszik és más emberek szemében ő lesz az emlékember

Olvasási idő

10 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Németh Balázs nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!