Barion Pixel nuuvella

Huszonnégy óra a kísértetekkel

                                             Huszonnégy óra a Kísértetekkel

1.     fejezet 

                                          Puzzle szoba 

Az étterem úgy nézett ki a fekete fehér kockás járólapokkal, mint egy ötvenes évekbeli az emberek által közkedvelt helyként használt vendéglő. Egy szakad inget és nadrágot viselő alak belépett az ajtón a félhomályba, mert a fények játéka csak oda világított ahol asztalok voltak a helyiségben.  A férfi kezében egy támadóeszközre hasonlító tárgy volt. Ahogy meglátták, de senki nem volt benne biztos és szólni, sem mert a látványtól. Amikor lendített egyet rajta a levegőben akkor látták csak meg az emberek a félhomályban kirajzolódni a fejsze jéghideg fém formáját, ami nagyot koppant a járólapon és a rajta levő vért szinte hallani lehetett, ahogy földet ér és szétkenődik a járólapon. Az emberek szemében megült a rémület. 

Ezek játszódtak le Péter minden egyes rémálmában, amikor arról az estéről jöttek elő a rémképei álom formájában. Szandra felkeltette, mert gyöngyösre izzadta álmában a homlokát, és amikor kinyitotta a szemét riadt tekintete ide - oda járt a szoba sötétjében. Közben a gyerekek is mozgolódni kezdtek a másik szobában Réka és a kicsi Ákos is átcsoszogtak az éjszaka sötétjében az apjukhoz és érdeklődön már – már könnybe lábadt szemekkel kérdezték Szandát, hogy ugye jól van apu. Miután Péter és Szandra megnyugtatták a gyerekeket, hogy semmi baja apának csak rosszat álmodott visszafektették őket. Miután kimentek a gyerekek szobájából Szandra leült a konyhában és kérdőn nézett Péterre és várta, hogy mondjon valamit. 

-         Már rég el kellett volna mondanom ezt neked drágám – Szandra furcsán nézett férjére.

-         Miről beszélsz?

Péter kihúzta a konyhában a széket az asztaltól és leült Szandra mellé. A nő feszült figyelemmel várta a férje mondandóját.

-          A baltás ember az étteremben a fekete fehér járólap az emberek az asztaloknál mind láttam őket. Ott voltam. 

-         Hogy érted ezt? 

-         Még gyerek voltam, amikor egy este apám azt mondta, hogy ma szeretne bennünket elvinni egy különleges helyre a városban. Mivel nem sok ilyen alkalom volt gyerekfejjel nagyon megörültem neki. Ez a különleges hely nem volt más, mint a város ahol éltünk Sümeg egyik legelismertebb étterme. A nevére már nem emlékszem. Már jó egy órája ott voltunk a családdal, amikor a kellemes zenés éttermi hangulatot, velőt rázó sikoly szakította meg kintről az utca sötétjéből. 

-         Jézusom. Miért nem mondtad el ezt eddig? 

-         A java még csak most jön és amúgy sem hitted volna el. 

-         Az isten szerelmére a feleséged vagyok. 

-         Igen tudom, Pontosan ezért óvtalak ettől az egésztől amióta csak ismerlek, mert ha elmondtam volna, az igazságot nem tudom, hogy reagáltál volna rá. A családom összes tagja azon az estén meghalt. Szandra nem jutott szóhoz a hallottak után.

-          Én ezt nem értem. 

-         Tudom, nem is várom el, hogy megértsd. Péter légzése ütemtelenné majd egyre gyorsabbá vált mintha rosszullét kerülgetné. A gyermekkorom beillik egy amerikai filmbe,  na persze nem valami Love storynak, olyannak amilyen a film volt,   hanem inkább valami kőkemény gyomorforgató tizennyolcas karika a jobb sarokban filmnek . Szandra értetlenül hallgatta a férjét akit eddig még soha nem hallott így beszélni. 

-         Ki volt az a baltás férfi az étterembe? 

A gyerekek hallgatóztak a szobában a nyitott ajtó résén át, de mint ha Péter és Szandra megérezték volna az asszony odament és becsukta az ajtót. Leült a konyhában a körasztalhoz és várta Péter történetét. Valahogy érezte, nem lesz gyerekjáték, mert már most borsódzott a háta attól, amit még csak eddig hallott, de kíváncsi volt mi az, amit ennyi időn keresztül amióta házasok abban a tíz évben soha nem mondott el neki a férje. 

Gyerekkoromban ahol laktunk egy kétszintes családi házban mellettünk élt egy idős házaspár Gyuri bácsi és Eliza néni. Esténként mindig az volt az altatóm, hogy hallottam a kiabálásukat és a tányérok csattogását a falon, miközben kiabáltak egymással. Hol torkuk szakadatlanságáig, hol pedig dulakodásig fajult a dolog. De Gyuri bácsi  szeretett engem, mert mindig átszokott magához hívni, hogy megmutassa azt a kirakógyűjteményt. Már az első pillanattól tetszett nekem mikor csak megpillantottam. Volt egy külön szobája, ami csak körös körül száz meg ezer darabos puzzle-lal volt tele, helikopterek repülőgépek és más járgányok amik csak egy gyerek figyelmét leköthetik. Ilyenkor órákig el tudtam benne lenni és hallgatni azokat a történeteket, amiket Gyuri bácsi a képekről és a képeken látható járművekről mesélt. Sokszor fél napokat is tudtam nála időzni és hallgatni miközben ő csak ült a puzzle szoba sarkában elhelyezett hintaszékében én pedig annak karzatán a fenekem alatt egy párnával. Ez a szoba volt az ahova ő elmenekülhetett a veszekedések elől és mivel tudta, hogy nekem tetszik így nem egyedül tette, hanem akkor már a társaságába fogadott és szívből mesélt.  A puzzle szoba volt a mi menedékünk a világ elől. Egyszer aztán a sok kép történetének elmesélése közben más vizekre evezett a mesélés terén. Így kezdte. Tudod, Péter sokszor legszívesebben kinyírnám ezt a rohadt banyát olyan módon, hogy senki nem ismerné fel még a maradványaiból sem. Mindezt egy pontra meredve mondta, mint aki nincs, magánál csak kibukik belőle és később megbánja. De ő csak egyre jobban mondta és az a rezzenéstelen arc üveges tekintettel teljesen megfélemlített abban a szobában hisz be volt csukva az ajtó, amit mindig nyitva szokott hagyni. S a függöny rezdülése hozta vissza a valóságba, ahogy a szellő átjárta egy pillanat alatt a szobát és megcsapta mély ráncokkal fedett arcát. 

-         Hogy jutottál ki onnan? – Kérdezte Szandra. 

-         A felesége, Eliza néni hallotta meg a férje hangját, és ahogy kinyitotta az ajtót én kirohantam a házból. Amikor hazaértem egyenesen felrohantam a szobámba, és magamra zártam az ajtót. Soha nem volt még ilyenben részem és nagyon megijedtem. A szobámban a percek csak vánszorogtak a félelem és az élmény adta szorongás társaságában, mardosták testem minden külső belső pontját. Amikor egyedül voltam a szobámban, azok a szavak visszhangzottak a fejemben, amiket mondott. Legszívesebben kinyírnám ezt a rohadt banyát olyan módon, hogy senki ne ismerné fel még a maradványaiból sem. Ez olyan mély nyomot hagyott bennem. hogy többé nem voltam kíváncsi a puzzle szobára.  

                                                         2.Fejezet 

                                        Az étteremben 

Az asztaloknál ülő emberek ereiben meghűlt a vér, amikor meglátták a félhomályban az alakot. Fehér inget viselt, aminek fel volt tűrve az ujja a kezén és szakadt farmer nadrágot viselt. Még a félhomályban is kitűnt a bőre a farmer szakadásai mentén, de ami még jobban látszott az a csapzott haja volt, ahogy összetapadt fürtökben lógott homlokára.  Először a pultot verte szét a fejsze fokával, és ahogy törtek a poharak láttuk, rajta hogy egyre jobban élvezi a randalírozást. S akkor egy vendég, aki az asztaloknál ült megszólította. Kérem, uram hagyja abba. Vannak itt gyerekek is. 

De őt, ezt nem hatotta meg és tovább folytatta. Sőt azt hittük, amikor már majdnem mindent összetört az étteremben, ahogy jött úgy fog menni. Tévedtünk. Akkor odasétált az asztalhoz ahonnan az előbb a férfihang megszólította és a hölgyhöz fordult. A nőn nagyon látszott, hogy fél, mert egyfolytában csak szipogott és mindene remegett. Ekkor megszólította. Ne féljen, hölgyem magának nem esik bántódása, de ha nem mondja meg az itt helyet foglaló úriembernek, hogy fogja be a pofáját akkor szét fogom vágni az arcát ezzel a fejszével megértette?  A nőn látszott a halálfélelem fehér maszkja miközben a mellette ülő férfit csitította.

-         Jézusom ez szörnyű mondta Szandra. 

-         Most már érted miért óvtalak ettől az egésztől? 

-         Mert szeretsz. 

-         Igen, mindennél jobban. 

-         De most már akkor is szeretném, ha elmondanád a teljes történetet, amit még nem tudok. 

A férfi odament ismét a pulthoz és kért a csapostól egy üveg Bourbon wiskhyt meg egy poharat közben a kezében tartotta a vértől maszatos fejszét jelezvén, hogy még mindig ő parancsol itt és senki más. Közben az asztalok felé pillantott mintha élvezné látni az emberek arcán kiült félelmet és rettegést. Én földbe gyökerezett lábakkal ültem az asztalunknál és bújtam a szüleimhez, mert a torkomban dobogott a szívem és hatalmába kerített az a fajta félelem hogy nem biztos megérem a holnapot. Gyerekként ez elég megrázó felismerés volt számomra, de valahol éreztem ott legbelül, amit léleknek neveznek, hogy másképp lesz. Ahogy a mellettünk ülő párra néztem, akikből a férfi az előbb rászólt a baltásra rajtuk lehetett látni leginkább a rettegést attól a valamitől, amit halálnak neveznek, mert az adott körülmény tette még borzasztóbbá és kegyetlenebbé, hogy váratlanul tört rájuk a felismerés hogy az nap este meg is halhatnak. Hirtelen ez az étterem lett mindenki számára a lehetséges vesztőhely az öröm és jó kedv helyéből egy csapásra megváltoztatta a szituáció és a sötétség erőinek fenséges palotájává tette azt, ahol a rettegés vette át a hatalmat az emberek felett. 

Szandra csak némán ült az asztalnál és hallgatta férje hátborzongató történetét, amit el sem tudott képzelni, hogy ő maga megúszott - e volna élve. Soha nem tartotta magát egy nagy túlélőnek és biztos volt benne, ha nem is a fejszés, de a félelem biztos megölte volna őt.

-         Emlékszem felnéztem a csillára, ami a fejünk felett volt. S a következő pillanat tört része alatt egy fülsiketítő sikoly rázta meg a helyet. S mindenkinek egyfelé irányult a tekintete. A csaposra, akinek a fejéből ömlött a vér, mert a férfi beleállította a fejszét és csak annyit mondott: - most kezdődik a móka. Azzal a csapos mintha csak erre a mondatra várt volna, összeesett, és holtan terült el a pult mögött. A fejszés a világ urának érezte magát, mert markában tartotta az embereket és félelmet rettegést csepegtetett az életükbe azon az estén. Nem különben az enyémbe. Látni lehetett az arcán, hogy élvezi. Az asztaloknál ülő emberek nem tudták mire számítsanak, de amikor meglátták a csapos holtestét a földre huppanni a fejszével a fejében akkor döbbentek rá, hogy egy gyilkos vadállattal van dolguk, akinek labilis az idegállapota. S pontosan ez teszi még veszélyesebbé. Az ilyen ember kiszámíthatatlan, de még is megfontolt. S a baltás is az volt. Az étteremben minden telefonvezetéket elvágott, hogy még véletlen se jusson eszébe senkinek értesíteni a hatóságokat. Az nap este egyedül maradtunk egy gyilkossal. Senki nem volt, akire számíthassunk, csak saját magunk. Emlékszem azt mondta, ha jól viselkedünk, akkor nem fog több vér folyni és senkinek nem kell a hulláját kitakarítani ebből a kócerájból. Dermedt csend vette körül, amikor egy nyikorgó székláb csúszott végig a padlón. Egy nőt látott felállni az asztalától és rá kiáltott. 

-         Hova-hova kedvesem?

A nő fojtott remegő hangon csak annyit mondott. Ki kell mennem a mosdóba. 

Ekkor megfontolt arcán az engedékenység kezdett megjelenni és azt mondta a nőnek. 

-         Menj, de igyekezz vissza. 

A nő gyors léptekkel iramodott meg a mosdó felé, mi, meg akik ott maradtunk reménykedtünk, hogy valami történni fog, ami által kijutunk ebből a csapdából. 

-         Hihetetlen mennyi mindenre emlékszel ilyen pontosan ennyi év távlatából is. - 

-         Tudod Szandra, amikor gyerekként valami trauma ér attól a perctől fogva valahol más emberré válsz. Nem az fog benned megmaradni, hogy előtte mi volt, ha még is nagyon szerencsésnek mondhatod magad. De inkább az, hogy hogyan is dolgozod fel a megélt élményt, sokkot, ha egyáltalán ez valaha is sikerül. Belül megváltozol, más lesz a világhoz való hozzáállásod. Ez lehet jó és rossz. Azt az utad során te döntöd, el melyik irányba változol. Én úgy érzem nekem sikerült jó irányba változnom a gyerekkoromban elszenvedett trauma ellenére is és ezért is vagytok ti az életemben. Boldog vagyok veletek, de ezek az emlékek mindig velem maradnak a nap huszonnégy órájában, mint a kísértetek és olykor még mindig magukhoz ölelnek. Gyerekként azon az estén megtanultam, hogy az élet a legváratlanabb pillanatokban tud beléd marni, amikor nem vagy rá felkészülve és az egész lényed nem más, mint egy nagy támadási felület, amibe ő örömmel beleharap.  Ahogy ott ültem az asztalnál a szüleimmel, szívemben remegő félelemmel és csak vártuk a következő pillanatot, hogy mi fog történni egy örökké valóságnak tűnt és akkor nagy üvegcsörömpölést hallottunk a mellékhelyiség felől és egy sikítást. A fejszés elindult a hang irányába és valamit motyogott magában. A következő pillanatban már a hajánál fogva húzta ki a nőt a földön, akinek a fejsze nyelével jó nagyot sózott az arcába, aki ettől elterült a fekete fehér járólapon és fájdalmas hangon kért segítséget felénk kúszva, amíg még erejéből futotta. Ekkor a baltás megszólalt. 

Ne kényszeríts olyanra, amit nem akarok megtenni. Egy darabig nézte a fájdalomtól nyöszörgő és előtte kúszó nőt, aki már majdnem elérte az egyik asztal lábát, hogy abban megkapaszkodjon és felhúzza magát. De akkor a baltás föléje magasodott és a levegőbe emelte azt mivel a hátába csapott a nőnek ki ettől hatalmasat ordított és a hangjával megtöltötte a helyiség minden zugát. A nő szájából vér buggyant elő, ami végigfolyt a torkán találkozva azzal a vérmennyiséggel, ami átáztatta blúzát, amit a hátából kiálló fejsze okozott. Utoljára egy leheletnyi hang szakadt ki belőle és a padlón elterülve átadta magát a szivárványon túli életnek. A hús és a fém találkozását megszakítva a férfi kivette egy hirtelen mozdulattal a nőből a fejszét és arról friss vér csorgott le miközben rázni kezdte a levegőben mintha a győzelmet ünnepelné egy csata után. Mi hiába voltunk többen megbénított bennünk a rémület és tehetetlenek voltunk miközben, az a vérengző vadállat sorra ejtette el áldozatait, amit nekünk végig kellett néznünk. Akkor megláttuk az arcát mintha eddig csapzott haja takarta volna azt és akkor hasított belém, és a szüleimbe a felismerés hogy a fejszés nem más, mint Gyuri bácsi a szomszédunk. Most joggal kérdezhetnéd, meg hogy hogy nem ismertük fel a hangját mikor már többször is megszólalt. A válasz egyszerű. A félelem és a belső szorongás elvakított bennünk. Hiába láttuk és hallottuk, de nem ismertük fel. Arra a hangra gondoltunk, amikor felismertük, amit akkor hallottunk, amikor belépett az étterembe. A velőt rázó sikoly gazdájára és csak reménykedni tudtunk, hogy nem Eliza néni volt az. De mint később kiderült az ő hangját hallottuk mielőtt bejött volna az utcáról. Arra is kristálytisztán emlékszem, amikor odajött hozzánk az asztalhoz és rám nézve csak ennyit mondott. – Tudom, Péter nem fogod megérteni és előre is bocsánatot kérek érte, de muszáj megtennem. Nem értettem, hogy miért mondja ezt nekem, de a következő pillanatban már világossá vált. A szüleimre nézett és egy határozott mozdulattal mindkettőnek levágta a fejét. Én megdermedten ültem a széken és néztem a mellettem még az idegtől rángatózó testeket, amit a hirtelen sokk hatása váltott ki belőlük. Még láttam anyám vértől duzzadó lüktető ereit, ahogy a meleg vér dolgozik a megcsonkított testben. A fejük halk puffanással csattant a járólapon és az arcukon a félelem és a meglepettség különös egyvelege látszódott miközben halálsikolyra nyitott ajakkal meredten néztek a semmibe. A fej nélküli testek ott ültek mellettem miközben az események forgatagában meghallottam a szirénahangot, és tudtam hamarosan vége lesz ennek a rémálomnak. Abban a pillanatban egyenruhás fegyverviselt emberek léptek be az étterem ajtaján miközben én ott ültem a széken láttam, ahogy Gyuri bácsi menekülni próbál a hátsó kijáraton. Ahogy kijutott az épületből egy határozott felszólítást hallottam. Ne mozduljon, emelje fel a kezét! Lehet, hogy ezt nem tette meg, mert utána fegyverek dördülése hangzott az éjszaka sötétjében és akkor tudtam, hogy most már vége. 

3.Fezetet 

Az ébredés 

Gyuri bácsi, akiről mindvégig azt hittem, hogy szeretetre méltó öregember nem volt más, mint egy örült sorozatgyilkos, akit a háborúban megélt szörnyűségek tettek azzá, ami lett, belőle mert annyira belenevelték a gyűlöletet és a gyilkolást, hogy utána sem tudott ettől szabadulni. Talán ezért voltak a puzzle szoba falán kirakva a háborús járművek, mert ott emlékezett, vissza régi önmagára és arra a szörnyetegre, ami a civil életben sem eresztette. S akkor értettem, meg, hogy miért kért tőlem bocsánatot az étteremben az asztalnál. Sümeget egy csapásra olyan hellyé változtatta annak az estének a története, ami megmaradt az emberekben, mert senki nem gondolta volna, hogy egy idős ember ilyen szörnyűségre képes főleg úgy hogy háborús veterán és a hétköznapi életben mindenki ismerte és szerette. Nem csak a feleségét végezte ki azon az estén, hanem négy embert is köztük a szüleimmel, de úgy érzem még is én jártam a legrosszabbul, mert nekem maradt hátra az a súlyos teher hogy mindezekre emlékezzek, és ahogy már mondtam velem legyenek az emlékek, és mint kísértetek lépten, nyomon velem maradjanak, amíg élek. Ahogy a konyhában ültek egyszer csak hallották, hogy nyílik az ajtó és a gyerekek mosollyal az arcukon, de még is álmosan néztek ki a szobából és rohantak oda Szandához és Péterhez jelezvén, hogy felébredtek. 

Írta: Németh Balázs Sümeg 

2021. December – 2022. 01. 13.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Németh Balázs 26 történetét!


  • 1200 szerző
  • 783 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Németh Balázs

Huszonnégy óra a kísértetekkel

Műfaj

horror

Címkék

Rövid leírás / Beharangozó

Egy családapa gyermekkori traumája ahogy elmesélve a feleségének feleveníti hogyan veszítette el a családját.

Rövid összefoglaló

Egy családapa gyermekkori traumája ahogy elmesélve a feleségének feleveníti hogyan veszítette el a családját.

Olvasási idő

14 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Németh Balázs nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!