Egész éjjel szakadt a hó, Phil idegesen figyelte, hisz másnapra neki a munkahelyén kellett lennie. Reggel ezért korán is kelt. Melegen felöltözött, majd az ajtóhoz lépett. Kiérve, a ház falának már régóta oda volt támasztva a hólapát. Azonnal megragadta, majd neki állt utat lapátolni a garázsig. Mikor meglátta, hogy mindenki a házában ragadt, egy óra is eltelt már. 

Riadtan visszaszaladt a házba majd a telefonjához sietett. 

- Sajnálom, de egy órája küzdők, nem tudok elindulni. – Szinte bűntudata volt. Soha, sehonnan nem késett még el, mióta dolgozott. 

- Semmi gond, nekem a kocsim nem indul a nagy hideg miatt – nyugtatta meg főnöke – nem vagyok a híve, de a havazások miatt, mindenki Home Office munkára kényszerül. Kérlek, csatlakozz a tíz órai meetingre.

- Azt mindenképpen, és köszönöm a megértését főnök.

- Én köszönöm, hogy ide telefonáltál.

Kicsit, megkönnyebbülve, elindult kávét főzni, majd bekapcsolta a laptopját. Kikereste a programot, amit ilyen esetekre telepítettek fel mindenkinek a munkába. Majd türelmesen várt.

- Ha nem a járvány akkor Te Elsa, te tombolsz – kacagott vidáman, majd a keresztlánya fotójára rápillantott és megfogadta magában, hogy amint lehet és a hó is engedi, újra eljátsszák a Jégvarázs mesét.