Tizenegy éves koromban lobbant fel bennem a szerelem az olvasás iránt. Olyannyira megtetszett a kötet, melyet olvastam, hogy eltökéltem: nekem is írnom kell egy hasonlót!
Az eltellt közel húsz évben hol elhagyott, hol újra rámtalált az írás iránti szenvedély. Többnyire a saját szórakoztatásomra írtam, ez mindig is így volt, de az utóbbi időkben csak nem hagyott nyugodni, hogy mi lenne, ha másokkal is megosztanám őket? Bevallom félve, hiszen minden írásom, egy-egy gyermekem, ha úgy tetszik. Féltem őket a világtól, és talán magamat is. Míg vannak olyan társaim, akik meg vannak győződve munkájuk remekségéről, én sokszor azt is kétségbe vonom, hogy olvasható tartalmat írok-e, s ez cseppet sem szerénység, vagy túldramatizálás. Nehéz fiatal nőként horror történeteket írni magyar közösségnek.
Az utóbbi időben megjelent magyar nyelvű thriller és horror sikerkönyveken felbuzdulva vágok bele most én is a publikálásba, és csak reménykedem, hogy egy-két írásom eljut olyan helyekre is, ahol felfedezhetnek. Nincs ennél nagyobb álmom.
Szóval itt vagyok, megosztom veletek a műveimet, darabokat belőlem, és ha sikerül, akkor a támogatásotokkal elérhetem az álmaimat. Ez jelentené a mindent.
De, hogy ne tűnjek nagyravágyónak, azzal is beérem, ha kapok pár kedves szót, építő kritikát, tippet, tanácsot, vállveregetést. Hiszen fejlődni soha nem késő, és megfelelő közegben nem is olyan bonyolult.