Barion Pixel nuuvella

A kőműves átok

 

Bögre Bandi különös színfoltja – még közel nyolcvan évesen is – a falujának, amit mi csak nevezzünk egyszerűen Ladánynak. Arisztokraták lehettek az ősei, úrnak érezte magát, csak hát jött a kommunizmus és fogalma sem volt arról, hogy meddig fog majd tartani. 
Bögre Bandinak sem maradt más, mint hogy munkát vállaljon valahol, és építse ő is a rendszert. Egy termelőszövetkezet és a traktorozás mellett döntött. Így közel lehetett a földhöz, amiről a rossz nyelvek azt pletykálták, hogy egykoron a családjáé volt. Az suttogták róla, hogy valahonnan a Felvidékről származik és az ősei vagy lengyelek voltak, vagy pedig teuton lovagok. Jól beszél nyelveket és éppen ezért nem is barátkozott vele senki a tsz-ben. Mondták még róla, hogy mágnás. Ez a faluszéli szövetkezet egyik legendája volt a sok közül. Rebesgették hogy Bögre Bandi csak véletlenül maradt Magyarországon, mert a család az egész vagyonnal nyugatra menekült a szovjet megszállás előtt. Annyi viszont bizonyos, hogy nem egy ilyen mágnásról derült már ki, hogy nem csak nyugaton nincs egy árva fillérje sem, hanem még itthon sem. 
Nehezen ment a betanítása annak ellenére hogy szívélyes volt és szolgálat kész. De csak a főnökei felé. A többi munkatársát megvetette miközben szabadidejében hátra tett kézzel, repedezett gumicsizmával a lábán hanyagul sétálgatott a telephelyen. Nem gyűlölték, de népszerű sem volt. Kicsit tartottak inkább tőle a kollégái, mert Bögre Bandi azért magas volt és jó kötésű. Sokszor produkálta magát hogy egyszerre két terményes zsákot vitt a vállán a tornácot alkotó oszlopsorok közé, és ha dorbézolni támadt kedve lábbal nyitotta a kocsmaajtót. A körzet legjobb verekedői közé tartozott, és az emberek nem azért köszöntek neki előre mert tisztelték, hanem azért, mert féltek tőle. Aztán egy picit megszelídült és megnősült majd gyerekei is lettek. Így lett a báró úrból vitéz apatárs. 
A szolgálati lakás kicsi lett a három porontyos családnak, így Bögre Bandi építkezni kezdett. Ladány egyik lápos árterületét lecsapolták, felparcellázták és kimérték a telkeket. Így tett a tanács valamikor a nyolcvanas évek elején. A falu aztán megint a szájára vette a Bögre-klánt hiszen azok a hírek jártak, hogy nem a szokásos állami kölcsönből futja ilyen gyors ütemű építkezésre, hanem a Bécsből küldött dollárokból. Az biztos, hogy az alapozással jól haladt a család, és ideje volt végre kőművesek után nézni. 
Bögre Bandi rögtön hallgatott az első tanácsra, nem mérlegelt egy percet sem. Az egyik kollégája ajánlott egy brigádot a közeli városból a „tűzbe teszem értük a kezem,” és a „nagyon tudnak dolgozni, ha akarnak” mondatokkal. A kolléga üzent, a brigád pedig jelezte hogy melyik nap tudnak kezdeni, és hogy reggel a hatos busszal érkeznek majd. 
Valami lázas meleg ömlött be a szolgálati lakás szürke ablakán azon a májusi hajnalon. Odakint szomorúan énekelt egy sárga rigó, és az anyatárs arca csak egy folt volt Bandi mellett a párnán. Fáradtan de boldogan, mégis kissé tartózkodóan ébredt Bögre. Akadozó emlékezete eszébe juttatta az ismeretlen brigádot és a reggel hatos buszt. Ki kell eléjük menni a megállóba. Csupa gáncs és buktató már korán reggel. De a gondolatai egyenesbe jöttek és a készülő falak víziója örömmel töltötték el. Dús nagy lombú akácfák között lépkedett, mire a friss reggelben kiért a buszmegállóhoz. A levegő tiszta volt. Mint hatalmas kelyhek himbálóztak a kerítés melletti virágok. Utolsót szívott a cigarettájából és eldobta a csikket, amikor a busz elhaladt előtte. Néhány embert látott csak céltudatosan a munkahelye felé indulni, egyébként az utca üres volt. Majd mintha mozdulatlan fák elevenednének meg, öt-hat ember bukkant fel hirtelen a buszmegálló árnyékából. Elszánt napbarnított arcok. Megálltak körülötte, de nem szóltak hozzá. A mozdulatlan alakok közül, a háttérből előlépett egy kemény tekintetű vállas férfi, akinek egy mély vágás futott végig keresztben a homlokán. Apró szemében lesben állt valamilyen különös fény, valamilyen kitapinthatatlan mohóság. Egy pillanatig farkasszemet néztek majd a vágott arcú kezet nyújtott: Kőfej vagyok, ez pedig itt a brigádom. Bögre Bandi állta a tekintetet és a markos kézfogást. – Minden nap végén kérjük a bérünket - mondta még Kőfej. Több szó nem is esett, elindultak a telek irányába. 
Az első nap nem akadt semmi gond. A brigád becsületesen és keményen dolgozott, Kőfej munkaversenyt hirdetett, a morál a villanyoszlop tetejét verdeste. Ám Bögre Bandi felesége addig számolgatott, amíg vacsora után kibuggyantak belőle a hamisíthatatlan tények: a kőművesek veszettül isznak. A három gyerek gyakorlatilag egész nap a boltot járta, mert aznap elfogyott fejenként egy rekesz sör, és egy liter tömény. A ház viszont épült, ez is tény volt. Ám az asszony azzal érvelt, ha ez így folytatódik, akkor a visszaváltható üvegekből futja majd még egy házra. Bandi egy ideig tusakodott magában, majd döntésre jutott. Így jött el a vészterhes másnap. 
A brigád megjött és munkához is láttak. A gyerekek bicikliztek, szorgalmasan hordák az üzemanyagot a mesterembereknek. Bögre Bandi nem akarta a munkakedvüket szegni bármilyen korlátozással, így aznap is remekül haladtak. De az esti elszámolásnál a gazda irgalmatlanul levonta tőlük az elfogyasztott ital árát. Kavics – Kőfej öccse, aki egyébként a szakszervezeti bizalmi is volt – már éppen tiltakozni akart, amikor a testvére leintette. Mert a kőműves szellem épít és nem rombol, külön hatalma van, és fegyverként használhat szinte bármit. Csendben és rosszkedvűen ballagott el a brigád, és ez a hangulat tartogatott magában valami váratlan fordulatot. 
Harmadnap a munkatempó látványosan lelassult. A betonkeverő is mintha visszafelé forgott volna. Kőfej ezt az esztétikai irányvonalak betartásával indokolta, de azért hozzátette hogy ennyi idő alatt Szeghalmon már kétszer is ittak volna. Röviddel később Kavics is elengedett egy apró célzást Bögrének, amikor megkérdezte tőle, hogy a kínáló ember a délutáni busszal jön-e majd. A gazda értette a helyzetet, és úgy érezte most dől el minden. Az arca hirtelen olyan lett, mint vihar előtt az út, amit borzol a szél. A foga között szitkozódva felrúgta Kapitányt a kutyáját mert az ránézett, majd elzavarta a három gyereket a boltba. A szituáció megkövetelte tőle a rugalmasságot. Bögre Bandi úgy töprengett tovább, mint a vadkan, amelyik golyót kapott. Tehetetlen dühében azt sem hallotta – hogyan is hallhatta volna- hogy a brigád tagja apró átkokat morzsolnak a foguk között...
A kőműves babonás népség. Kelemen óta tudjuk, hogy hiedelmekkel, varázslattal tartják állva azt a falat, ami eredetileg járdának készült. Déva várának a története azt mutatja: egyébként működik a dolog. Ám azt Bögre Bandi sem gondolta, hogy az átkuk is fog. 
A Sebes-Körös vize nyugodtan csordogált a medrében. A hullámok csendesen mardosták a homokos partot, és a nád mozdulatlanul figyelte a néma horgászokat. Az acélkék égen, mint parittyakövek kergetőztek az éppen hazatért fecskék. A folyó fodrai előbb felcsillantak, majd ismét becsukták a szemüket. Majd egyre nagyobb hullámok kezdték törni a türelmes nádast. A gát tetején virgák táncoltak, mintha csak boszorkányok rázták volna a porból készült ruháikat. A folyó felől sötét lett az ég alja, és a magasban szupercellák alakultak ki. A vihar vércseként csapott le Ladányra és olyan gyorsan távozott, mint ahogyan érkezett. A sötét égen egyetlen villanás húzott át, de az a villám egyenesen Bögre Bandiék házába csapott. Pontosan egy évvel azután, hogy a gazda felszámolta a Kőfej-brigádnak az ital árát...

A történet bekerült az Aposztróf Kiadó Dimenziók 10, 55 mai magyar novella-válogatásába.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Nyitray György 56 történetét!


  • 1232 szerző
  • 821 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

humor

Rövid leírás / Beharangozó

Vannak olyan családok, ahol a férj nem csak fej, hanem szellemi vezető is. Bandi a falu és az élet minden dolgáról határozott elképzeléseket hord magában. De egy kőműves-brigád spirituális dolgaival még ő sem bír.

Rövid összefoglaló

Építkezés egy magyar faluban a nyolcvanas években. A házigazda büszke és fösvény traktoros, az építést kivitelező csapat pedig nemcsak az italok, hanem az átkok világában is jól mozog.

Olvasási idő

6 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Nyitray György nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!