Barion Pixel nuuvella

A választás

De mortuis nil nisi bene - halottról vagy jót, vagy semmit. Ez a sokat emlegetett életigazság egy félrefordítás eredménye. A "bene" Ugyanis nem "jó"-t jelent, hanem "jól"-t. A helyes fordítás pedig: "Halottról vagy igazat, vagy semmit". 

József 2019. november 11-én, hajnalban halt meg. Az eset nem számított váratlannak, egy ideje már látványos leépülésen ment keresztül. A tüdőrák átterjedt a veséjére is, mindez a családja tudta nélkül. Senkinek sem mondta hogy beteg. Nem törődött vele. Amikor utoljára ránézett a nagyobbik fiára és a feleségére – akik olyan világhoz tartoztak, amiből ő most távozik – úgy érezte a fájdalom, amellyel az elmúlt években együtt élt, elhagyja a testét. Kiömlött belőle, mint a cefre a hordóból, ezért az utolsó köhögőrohamánál még mosolygott egyet. Odakint fagyöngyöt vágott a holdfény sarlója. Könnyűnek érezte a testét, és mintha lebegett volna úgy indult el. A látótere közepén lyuk támadt. Nem sötét, hanem fehér és egyre csak terjedt és eltüntette az egyetlen világot, amit 1955 óta ismert. Bármi is történt József megtapasztalta hogyan tűnik el a család meg a nappali, ahol az ideje nagy részét töltötte 1987 óta. Amikor a ragyogás kifakult ő nem volt sem a pokolban, sem a mennyben. Csodálkozott a fekete-szürke kockás járólapokon, és az épület - az ablakok hiányától eltekintve – pontosan úgy nézett ki, mint a hadipari gyár bármelyik helysége, ahol dolgozott. Nem volt túl hosszú a folyosó, a végén egy kézzel készíthető ragasztószalagra nyomható betűkből álló felirat állt az ajtón: Szabó András részlegvezető. József egy pillanatra megtorpant és leltárt készített magáról. Azt a barna fecskét és fehér atlétát viselte amiben meghalt és mezítláb volt. Nyoma sincs a ráknak, ami előbb belekóstolt a testébe aztán módszeresen felfalta, amig csak a csont és a bőr maradt. Jó formában érezte magát, úgy mint mikor katona volt. Nagy levegőt vett és kifújta. Köhögés nélkül. Majd előbb halkan kopogott az ajtón aztán be is nyitott. 
Egy rogyásig pakolt íróasztal mellett egy korai ötvenes férfi állt. Műbőr szandált viselt és hozzá fehér frottír zoknit, vászon nadrágot, és olyan széles galléros inget ami a hetvenes években volt divat. A férfi már kopaszodott, ezért ott ahol még volt haja megnövesztette és átfésülte oda, ahol már nem. Fekete keretes SZTK szemüveget viselt Napjainkban ilyeneknek képzeljük a pedofilokat, és a nemierőszak tevőket. A falon termelési tervek lógtak, és az íróasztal mögött magasan a Kádár-címer. A vörös csillag beragyogta az egész helységet. Alatta a falinaptár 1979 június elsejét mutatott. Józseftől balra és jobbra is nyílt egy ajtó de ablakokat itt sem látott. Az irathalmok között egy fekete bakelit telefon bújt meg. 
-Nyíri József, ha nem tévedek? – A férfi bement az asztal mögé és leült. Kezet nem nyújtott. 
-Nyitrai. 
-Az az, de hol is keressem az aktáját? Pedig már annyiszor járt nálunk. 
-Keresse úgy hogy Cigu. 
-Hát persze meg is van. – Szabó a fiókokban kutatott és elővett egy dossziét. Kinyitotta, belenézett lapozott egyet-kettőt, majd bólintott. - A családja már megegyezhetne abban, hogyan is írják a nevüket. Az apja folyamatosan y, az anyja is, csak maguk írják a végét i-vel. 
József emlékeiben felderengenek bizonyos tévéműsorok, amiket nagy ritkán végignézett. Olyan érzése támadt, hogy reinkarnációval lesz dolga. Vagy csak simán ilyen lenne a halál? 
-Meghaltam? – kérdezi Cigu bizonytalanul. 
-Maga mindig ugyanazt kérdezi kedves József, én pedig mindig ugyanazt válaszolom: nem teljesen. 
-De halott vagyok? 
-Annak érzi magát? 
-Nem, de láttam a fényt és mindenki eltűnt körülöttem. 
-A jó öreg fehér fény. -Szabó úr megigazította a szemüvegét. - Kezdjük a szokásos dologgal: 1955-ben született Miskolcon? 
-Igen. 
-Apja József, anyja Margit, feleség két gyerek, három unoka?  
-Így van. 
-Ám látok én itt néhány elhalálozott gyereket is. 
-Fiatal koromban sok barátnőm volt, nőgyógyász meg csak egy a környéken. Mindig becsületesen elkísértem őket a kórházba, és az abortuszt is én fizettem. Bár az orvos egy idő után azt mondta ha még egyszer meglát feljelent. 
-Ne haragudjon a rendetlenség miatt. Egyszer talán kapok egy titkárnőt is a rengeteg visszajáró ügyfél mellé. De egyenlőre csak én vagyok itt, itt még ablakok sincsenek és mellesleg órák sem. 
-Elmondaná miről van szó? Ha nem haltam meg, vagy nem teljesen akkor mit keresek itt, és miért van 1979-es dátum a naptáron? – Cigu leült miközben feltette a kérdéseit. 
-Ha tudná hogy milyen fárasztó a maga fajta visszatérő kuncsaft. Az aktája szerint ez már a tizedik látogatása nálam. 
-Én soha életemben nem jártam még itt.  
-Persze, mert maga szépen besétál ide, kinyitja a megfelelő ajtót és visszamegy. Csak én maradok itt büntetésből. Nem ismerős magának az a dátum a falon? 
-De. Akkor robbant fel a sajóbábonyi vegyipari üzem TNT gyártó részlege. 
-Pontosan az A1-es blokk. Én voltam ott a részlegvezető, akit azzal bíztak meg hogy zárjam be a robbanóanyag termelés elavult részét és nyissam meg az új korszerű blokkot. Természetesen leállás és termeléskiesés nélkül, mert a nyugat bármikor megtámadhat minket. Csúsztunk egy hónapot és ez döntőnek bizonyult. Ha időre elkészültünk volna az átállással nem hal meg velem együtt tizenhárom ember a robbanásban. Persze mi csak eltűntekként szerepeltünk a hivatalos jelentésekben, mert kiskanálnyi cafatokból meg csontokból nem lehet azonosítani senkit. Szó szerint eltűntünk, mert ön bár nem dolgozott akkor, de a robbanás helyét, a fegyveres őrség ellenére később is láthatta.  
József nem akarta fárasztani Szabó urat a kérdéseivel. Tisztán emlékezett arra a tragikus napra. Délutános lett volna de délelőtt berúgott, ennek ellenére ő ment a gyerekekért az óvodába. Olyan részeg volt, hogy mikor kötötte be a cipőjüket elvágódott a folyosón. Végül a gyerekek vitték haza. Azután végig aludta az egész délutánt, még a robbanás sem ébresztette fel. Isteni jelnek vette hogy az italnak köszönhette az életét. Paradox helyzet, és az is szokatlan volt, hogy most itt állt vele szemben egy áldozat. Húsz perce még az utolsókat köhögte az ágyában, most pedig emlékezésre készteti ez a régi história, pedig alig derengett neki valami. 
-Talán jobban járt így – szólalt meg végülis Cigu. Ki tudja mi lett volna a vége ha életben marad, és utána magát hozzák ki bűnösnek. Ismerjük a rendszer, a kommunizmus sose hibázik, csak az ember. 
-Hagyjuk ezt, már úgy is felesleges ezen gondolkozni. Ez a munka sokkal rosszabb, mint Bábonyban volt. Nekem itt már szükségleteim sincsenek. Nem kell aludnom, innom, ennem. Csak magukkal foglalkozni szépen sorjában. Azért fussuk át még egyszer azt az aktát és kérem ha valami információja van, azt mondja el nekem. Libagyilkosság öt évesen? 
Cigu kissé elszégyellte magát, de megértette hogy az, ami az életéből hiányzott a földön, itt már egyáltalán nem számít. Jobb töredelmesen bevallani mindent, amit odalent csinált. 
-Rokonlátogatáson voltunk, én pedig kint játszottam a baromfiudvarban. Annyira szaladgáltak azok a kislibák. Nem akartak nyugton maradni. Én pedig kitekertem az összesnek a nyakát, és az itatóhoz fektettem őket. 
Szabó úr csak megvetően bólintott. A gyermeki lélek rejtelmei a hatvanas évek elején. 
-Akkor most meséljen az etanolról! Arról, amit dekkesnek hívtak a gyárban. 
József szeme felcsillant, és egy kissé meg is nyalta a szája szélét ha eszébe jutott az ipari alkohol, amik vagonszámra álltak a gyárban és senki sem őrizte őket. 
-Mire kíváncsi? Az Észak Magyarországi Vegyiművek csak úgy mint a többi ilyen vállalat jelentős készleteket tartott fent ezekből. Ipari oldószer volt, ami nálunk oldotta a rosszkedvet, a szorongást és a gátlásokat is. Voltak, akik belehaltak vagy megvakultak tőle. A faluban sose fogyott úgy a szörp, mint akkor ha valaki megfúrt egy tartálykocsit. Azzal keverve ittuk. Az volt a móka-kóla. És büszkén mondhatom hogy azok közül akik ezt itták, én éltem a legtovább...
-Ez is stimmel. Családon belüli erőszak? 
Cigu kicsit feszengeni kezdett a székében. Reménykedett, hogy erre azért nem fognak kitérni de úgy látszott nincs menekvés. 
-Hát először Pali bátyám engem vert, aztán én vertem őt. Apám olyan tizenhat éves koromig bírt velem, aztán már rendőröket küldött rám. Rendszeresen. A verekedős hajlamom megmaradt addig, amig jó erőben voltam. De legtöbbször az igazság ökleként sújtottam le. Ha apám verte anyámat, vagy ha elnyerték kártyán a pénzemet. De bármennyire is úgy áll az aktámban hogy verekedős voltam az legalább annyira igaz, hogy többet kaptam, mint adtam volna. Amikor elvittek katonának hiába volt már két gyerekem és csak a legközelebbi városban volt a laktanya, másfél év után voltam otthon először. Akkor is a bátyám esküvőjére szöktem haza. Muszáj volt. De alig tértem be a Vegyész Csárdába már ott is volt a vápos százados. Pisztollyal fenyegetett, hogy tegyem le a söröm különben lelő. Én ezt nem hagyhattam. Először próbáltam vele megegyezni, hogy két nap múlva nyugodtan visszavihet, nem hallgatott rám. 
-És a tigrisgyökér? – Szabó mosolya vigyorrá változott. Nyilvánvalóan nem érezte magát egyedüli felelősnek a robbanásért, és utálta a munkáját de voltak olyan részei, amiket kifejezetten élvezett. 
-Hatvanhoz közeledve az emberen úrrá lesznek bizonyos félelmek. Ilyen a halál és a teljesítőképesség elvesztésének a félelme is. Hülye duma, hogy a legnyugvó napnak is van ereje. Van, de nem akkor, amikor kéne. Az életem elég egyhangú volt. Tizennyolc voltam, amikor nősültem mert már jött Norbi fiam és az egész életemet egy faluban éltem le. Mindig izgattak az új és érdekes dolgok. Az unokaöcsém egyszer hozott nekem Marokkóból beduin afrodiziákumot. Bár ki tudja, lehet hogy egyszerű fagyökér volt. Nekem azt mondta szopogatni kell, de mindvégig volt egy olyan érzésem hogy átver. Szerintem inkább főzni kellett volna, mint a teát. Pénteken kezdtem harapdálni vasárnap meg beütött a hatás. Éppen a temetőben voltam apám sírjánál, amikor végre felállt. Annyira siettem haza, hogy elestem a biciklivel és kifordult a jobb vállam. – A nyomaték kedvéért József meg is simogatta a műtött vállát, majd hosszan elgondolkozott.  
-Nézze Nyitrai úr, az egyezség a következő. Maga kimegy a baloldali ajtón, és újra végigélheti az életét. Az elejétől a végéig. Ha a jobb oldali ajtón távozik, kihuny a fénye. Ennyi és vége. Mint egy mécsesnek a viharos szélben. De maga most azon gondolkozik, mi mindent fog megváltoztatni, ha majd újra felül a kozmikus körhintára. Ezúttal majd nem tekeri ki az izgága kislibák nyakát, nem csinál fel minden nőt, és nem hisz el mindent egy merevedésért cserébe. Nem üti le az apját, a parancsnokát, és magát sem veri majd össze egyik fia sem. És komolyra fordítva a szót elmegy tüdőszűrésre ahelyett, hogy halogatná, mivel felfogta hogy pár ezer forint kiadás elviselhetőbb, mint beledögleni a tüdőrákba. 
-Rendben van Szabó úr, de megmondom, hogy bár rengeteget kaptam sose hittem igazán a második esélyben. 
Szabó úron látszott hogy fáradt, és már unta az eszmecserét. De mégis gonosz káröröm surrant át az arcán. Rámutatott az ajtóra. 
-Azon menjen ki, mint eddig mindig és kezdheti elölről az egészet, mint három és fél kilós csecsemő 1955-ben. A választásai mégsem változtatják majd meg az életét, mert az elkövetkezőkben is rosszul fog dönteni. Pontosan ugyanazt az utat fogja végig járni, és én személy szerint azt javaslom a jobb oldali ajtón menjen ki és legyen vége ennek az egésznek. Azzal Szabó a zsúfolt íróasztalára dobta a dossziét, és mosolya immár olyon széles volt, hogy szinte körbeérte a fejét. 
Cigu egyre csüggedtebben hallgatta a kioktatást. 
-És semmire sem fogok emlékezni? Igazán semmire?  
-Pontosan kedves József, illetve ha majd újra éli az életét – mármint ha ezt választja – és először pillant meg embereket és eseményeket lesz egy „láttam már” érzése. Mondhatnám úgy is hogy déja vu, amikor majd ismét Londonban jár, vagy felbukkan a százados, aki vissza akarja majd vinni. Ez persze igaz is lesz. Megérinti magát egy röpke meggyőződés hogy talán kevesebbet kellene innia és cigarettáznia de aztán majd gyorsan tovaszáll és újra lehúzza majd az önmaga mélysége. Mit kíván hát tenni? Kérem válasszon ajtót! 
-Ha minden erőmmel megpróbálok emlékezni akkor sem fog menni? Még ha csak annyira is, hogy a kislibákat nem szabad megölnöm. Egyetlen változtatás talán elég ahhoz, hogy. Nem is tudom. A dominó-elv alapján aztán hátha változna más is...
-Van egy mítosz vagy inkább népmese – válaszolta Szabó -, hogy mielőtt megszületünk minden ember ismeri az élet, a halál, és az univerzum titkait. Azonban közvetlenül a leszületés előtt, lehajol egy angyal és a kisbaba ajkára teszi az ujját, majd azt súgja neki: Sss...- és Szabó úr megérintette a felső ajka közepe feletti kis gödröt. – A mítosz szerint ez az a nyom, amit az angyal ujja hagy rajtunk. Minden emberen van ilyen. 
Nyitrai József – a fiatalabb – pedig felállt az asztaltól és elindult a bal oldali ajtó felé. Elég, ha egyvalamibe kapaszkodom, biztatta magát, miközben kinyílt az életbe visszavezető ajtó. Mindössze egy valamibe. Arra gondolt, amikor a kislibák után egy évvel ugyanott jártak, és ő belesett a cefrébe. Azt mondták utána ezért szeretett annyira inni egész életében. Majd szinte megvakult, ahogy elárasztotta a visszatérés fénye. 

Az ötletet Stephen King Utóélet c. novellája adta.
 Az írást nagybátyám emlékének ajánlom. 

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Nyitray György 56 történetét!


  • 1232 szerző
  • 821 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

felnőtt

Rövid leírás / Beharangozó

A halál az élet természetes velejárója. De mi van akkor, ha van valami a halál után?

Rövid összefoglaló

József rövid agónia után eltávozott az élők világából. Ám a túloldal nem egy rogyásig terített asztal, hanem komoly kérdések sorozata.

Olvasási idő

10 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Nyitray György nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!