Barion Pixel nuuvella

A szentek tábora


AAz európaiak agyába az idők során két, egymásnak teljesen ellentmondó gondolat fészkelte be magát. Az egyik, generációjuk uralkodó narratívája, miszerint bárki jön a kontinensre, az európaivá válik. Másrészről viszont a kontinens lakói figyeltek és vártak. Nem csak azt látták, hogy a jövevények soha nem látott mennyiségben áramlottak be, de azt is, hogy olyan szokásokat hoztak magukkal, amit régóta nem tapasztalt az európai kultúra. Egyik oldalról erős a hit, hogy az újonnan érkezők asszimilálódni tudnak majd, és idővel a tradícióik  nehezebben emészthető része is európaivá válik. De felmerült a kérdés, hogy vajon van-e bárkinek is ideje, hogy kivárja ezeket a változásokat?                                                                

Senki nem lepődhet meg azon, hogy ez az egész sötét félelmeket keltett. Sehol sem fogalmazódtak meg ezek olyan erősen, mint Franciaországban, ahol a háború után pontosan ugyanolyan munkaerőhiány alakult ki, mint Nyugat-Európa más részein, így erre ők hasonlóképpen reagáltak, vagyis megnyitották a határaikat a világ minden tájáról érkező dolgozók előtt. Az ötvenes és hatvanas években érződött az észak-afrikai gyarmatok hatása, és Franciaország Nagy-Britanniához hasonlóan nem tudta megállítani a beáramlást ezekről a területekről. A nagyrészt szegény és alulképzett fizikai munkások pedig ennek az országnak az arculatát is átformálták. Franciaországban a legnagyobb a muszlim populáció egy főre vetített aránya, s a Le Pen család által alapított Nacionalista Front választásokon való győzelme állandó veszély. A nagy francia filmklasszikusok is teljesen új értelmet nyernének, ha azok most készülnének el. Sophie Marceau akarata ellenére veszíti el a szüzességét tizenkét szenegálival egy házibuliban. Louis de Funés sorra járja az éttermeket és félholdakkal jutalmazza a legjobb kebabot árusító helyeket. Jean-Paul Belmondo pedig a francia ellenállás ügynöke, akinek az a feladata, hogy meggyilkolja a Francia Kalifátus vezetőjét N’Jala elnököt.                                                                                                                                         

Egy furcsa könyv jelent meg 1973-ban, ami hamar az eladási listák élére került. A Le Camp Saints – A szentek tábora – szerzőjét már régóta ismerte mindenki Franciaországban. A sokat utazott, művelt és érdeklődő szellemű szerzőnek egy reggel a Földközi-tenger partján támadt a könyvben ábrázolt híres víziója. „Milliónyi szerencsétlent látott, akiknek nem volt más fegyverük, mint a saját gyengeségük és sokaságuk, eluralkodott rajtuk a kétségbeesés, cipelték éhező, fekete vagy barna gyerekeiket, készen arra, hogy a mi földünkre lépjenek, s ők voltak az előőrsei annak a sokaságnak, akik a fáradt és túltáplált Nyugat felé törnek. Szó szerint láttam őket, az általuk jelentett problémát, a problémát, ami a mai morális standardjaink alapján megoldhatatlan. Ha beengedjük őket, megsemmisítenek minket. Ha bezárjuk a kaput, ők semmisülnek meg.”                                                                                                                  

A regény, aminek megírásával Jean Raspail élete következő tizennyolc hónapját töltötte, a közeljövőben játszódik. Franciaországot és Európát elözönlik a harmadik világbeli szegény emberek. A modern média lehetetlenné teszi az egyenlőtlensége elrejtését, és így a szegényebb területeken élők a földi paradicsomként bemutatott Európa felé fordulnak. Egymillió ember száll hajóra, és még sok millióan várnak, és figyelnek. Minden Európának az első millióra adott reakcióján múlik.                                                                                                              

„A nemzetek megindulnak, a világ négy sarkából, számuk pedig, mint a tenger homokja – mondja a szerző. – Átmasíroznak a világon, körbeveszik a szentek táborát és a szeretett várost...” Az utolsó mondat a Jelenések könyvéből való – egy idézet, ami végül megtalálta az utat egészen a könyv címéig. Találó az idézet, hiszen a mű valóban apokaliptikus. Nem nehéz kitalálni, hogy a korabeli kritika miért marasztalta el mélységesen a könyvet, rasszistának bélyegezve a szerzőt.                                                                                                                     A veszedelem közeledtével Franciaországban - és más európai országokban is – sorra buknak meg a kormányok, és az állami szervek. Amikor már világossá válik, hogy egy hadsereg közelít, amely nem erővel szállja meg a kontinenst, hanem egyszerűen partra szállnak, mindenki a maga módján mond csődöt. A politikusok haboznak, képtelenek kialakítani a határozott álláspontjukat, és döntésképtelenek. Az egyházi vezetők, akiknek a lelkiismeretét nyomják az eltelt évszázadok hatalmi mámorban, és vagyonosodással telt évei, a kapuk kinyitását szorgalmazzák. Hírességek és ünnepelt sztárok pedig mindvégig azzal növelik saját népszerűségüket, hogy az eseményt egy csodás lehetőségként állítják be.                                          Az író 1985-ben tért vissza a témával a Le Figaro hasábjain. Az ismert demográfussal, Gérard Francois Dumont-val közösen írt vezércikke feltette a kérdést: „Vajon Franciaország francia marad 2015 után is?” A címlapon Marianne, Franciaország szimbóluma volt látható muszlim fejkendőben.                                                                                                                  

Egy Irakból induló, kurd menekülteket szállító hajó ért partot 2001-ben Franciaország déli részén, hajnali négy órakkor. Ezerötszáz ember szállt partra, és bekopogtattak a helyi lakosok ajtaján. Úgy hozta a sors, hogy ez a hajó ötven méterre kötött ki attól a háztól, ahol Raspail a regényét írta három évtizeddel korábban. A szerző egy interjú során elmondta, hogy szerinte ez egy „jel” és egyedül az emberek számában tévedett. „Jelenleg nincs egymillió emberből álló flotta.” Viszont nem először fordult már elő Európában, hogy még a legszörnyűbb végzetet jósló próféta is alábecsülte a helyzetet...
Douglas Murray alapján írta: Elizabeth J. Lang BBC

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Nyitray György 56 történetét!


  • 1213 szerző
  • 799 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Nyitray György

A szentek tábora

Rövid leírás / Beharangozó

Franciaország teljen átalakult az elmúlt évtizedek alatt. Ez a változás pedig lehet, hogy nem az európai emberek érdekeit szolgálják.

Rövid összefoglaló

A száműzöttek visszatérnek. Egy rövid -de aktuális - részlet a negyedik könyvemből.

Olvasási idő

6 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Nyitray György nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!