Barion Pixel nuuvella

Juba

Az autó fékezett, majd félrehúzódott, aztán 
megállt. Napos, decemberi délelőtt volt. Egyedül ült a ko-
csiban. Ma egyedül vadászik. Tudta, csak percei vannak, 
és nem habozhat. Belépett a vadászterületre, és gyorsan 
kell célpontot találnia. A bagdadi repülőtérről kivezető út 
kereszteződését választotta, közel a Szafart negyedhez. Ez 
mindig forgalmas csomópont, és az ellenség is állandóan 
itt van: ellenőrzik a kereszteződést. Ráadásul több irányba 
is elmenekülhet, ha arra kerül a sor…
A motort nem állította le, csak a sebességváltót tette üres-
be és a kéziféket húzta be. Tőle jobbra, pontosan három óránál voltak az amerikaiak. Egy Bradley harckocsi és két 
Humwee.
A szívverése felgyorsult. Nem először fog embert ölni, de 
ezzel a módszerrel igen. Amikor mudzsahed lett, felkészült 
a két útra. A győzelemre, vagy a mártíromságra. Az ele-
jén még ő is cipelte a bombákat, a gránátokat az út mellé. 
Nappal pihent és imádkozott, éjszaka mozgott. A harctéri 
tapasztalatok alapján a vezetők meglátták benne, hogy 
sasszeme, biztos keze és szilárd hite van. A mesterlövé-
szekhez került kiképzésre, az északi hegyekbe. Tapasztalt 
veterán oktatók vették a kezükbe és csiszolták a tudását. 
Taktikát, lőelméletet, felderítést tanult. Rejtőzködést, alter-
natív és kiszámíthatatlan húzásokat, és azt, hogy a gerilla 
harcmodor a gyenge küzdelme az erős ellen. Mindezeket 
John Plaster őrnagy A mesterlövész című könyvéből. Milyen irónikus.
– Mert az ellenséget jobban kell ismerned saját magadnál 
– mondták az oktatói.
Gúnyos mosolyra húzódott a szája, amikor erre gondolt, 
miközben a Humwee-k mellett ácsorgó katonák között meg-
látott egy halottat. Ő már tudta, hogy halott– a hitetlen 
még nem.
Hátranyúlt a hátsó ülésre, és felhajtotta a pokrócot. Egy 
román gyártmányú PSL távcsöves puska hevert ott, be-
tárazva 10 lőszerrel. Nem reszelte meg a lövedékek magját, 
hogy nagyobb roncsolást végezzen, nem írt a hüvelyekre 
sem semmit. Ő máshogy fog üzenni…
Nem kedvelte ezt a fegyvert. Ugyan már sokat 
lőtt vele, de még túlságosan is új volt. Még nem kopott be. És, miközben a kezébe vette, arra gondolt, ha az amerikaiak 
megállítják bárhol, egészen biztosan börtönben végzi. Ha 
le nem lövik azonnal.
Ahogy elfordította a puskát, ellenőrizte a csőre rögzí-
tett kamerát. Úgy szerelte fel, hogy a bal kezével kezelni 
tudja: fókuszálni, és ki-be kapcsolni. Aztán csőre töltötte 
a fegyvert, és várt.
Egyenletesen próbált lélegezni, igyekezett minden gon-
dolatot kiüríteni a fejéből. A tenyere lassan elkezdett 
izzadni. Halk imát mormolt, majd amikor befejezte, és 
elérkezettnek érezte az időt, felmérte a forgalmat és a ka-
tonák közti távolságot. Közel merészkedett, de nem any-
nyira, hogy ne tudjon reagálni, ha valami váratlan tör-
ténne. Szemben vele, a távolban egy nagy, kék teherautó 
közeledett. Isten hatalmas! Tudta, hogy hamarosan itt a 
megfelelő pillanat.
Várt még, majd az ölébe vette a puskát, és bekapcsolta 
a kamerát. Volt még egy kis ideje, így arra gondolt, Isten 
megint csak hatalmas, hogy a kezébe adta a puskát és 
a nyilvánosságot a mai nyitott világban. Ami erősebb 
és pusztítóbb, mint bármely fegyver a Földön.
Ismét eszébe jutottak az oktatója szavai:
– Meg fogjátok látni, hogy a precíz és kiváló fegyverekkel 
ellátott amerikai katona is csak ember. A tankokba húzódó 
és erős páncélzattal ellátott jenki is sebezhető. Föléjük 
fogunk kerekedni. Mert ti mások vagytok. Az ő mesterlövé-
szeik azt mondják: egy lövés egy találat. Mi azt mondjuk: 
egy lövés és akár két találat. Ők a gyanúsnak vélt nőkre és gyerekekre tüzelnek, biztos tüzelőállásokból, háztetők-
ről, nagy távolságokból. Ti bementek a halál völgyébe, és 
onnan fogtok tüzelni! Mert azt mondta a Próféta:„Iszmail  
fiai, lőnötök kell, mert apátok nyilas volt!…”
Erre gondolt, amikor felemelte és a lehúzott ablakba tette 
a fegyverét. Az amerikaiak még mindig a járművek között
álltak, de az egyik elsétált közben. Így hárman maradtak. 
A tűzváltókart lecsúsztatta a jobb hüvelykujjával, és a ka-
merába nézett. Fókuszált, majd a közeledő kék teherautóra 
pillantott, ami hamarosan odaér hozzá. Várt. A taktika 
jutott az eszébe. A mudzsahedek mindig a nehezebb cél-
pontra lőnek, és mindig harcosokra.
–Gondoljatok arra – szólt a tanítás –, hogyan költöztet-
tek félelmet és tébolyt azoknak az ellenségeinknek a szívébe, 
akik mellől kilőnek valakit. Késő éjszaka, amikor minden 
elcsendesedik, amikor minden olyan üres, hogyan lesz úrrá 
rajtuk a rettegés: hogy csak egy kicsit kellett volna meg-
mozdítani a karotokat, a célkeresztet balra vagy jobbra 
vinni, és akkor ők esnek össze holtan…
Erre gondolt, amikor a távcsőbe nézett és a középső, leg-
távolabb álló katonára célzott.
–Allahu akbar! – mormolta, ügyelve arra, hogy ez majd 
a felvételen is hallható legyen.
Tisztán látta a célpont arcát. A rendfokozatát nem, de ő
nem tisztekre vadászott. Neki más volt a célja. Még látta 
az amerikai karóráján a megcsillanó napfényt, amikor lőtt. 
A katona a mellkasához kapott, és összerogyott. A mellette 
álló kettő fel sem foghatta, hogy a halál szélsebesen csapott le közéjük. Riadtan futottak a kocsik mögé, de a lövés irá-
nyából csak egy elhaladó nagy, kék teherautót láttak.

A Koalíciós Erők veszteségei folyamatosan nőttek. Egyre 
kevésbé tudtak elszámolni a rengeteg fejlövéses halottal, 
aminek következtében romlott a morál, nőtt a hazai köz-
felháborodás. A hadikiadások megnőttek, a katonák kör-
ében pedig rohamosan terjedt a kábítószerek használata. 
Amint az bebizonyosodott, Juba csak egy fantom, amit az 
ellenállás hozott létre a megszálló csapatok demoralizálá-
sa céljából. Maga a szó egyszerre jelent rettegést, félelmet, 
szellemet és egy afrikai haláltáncot is. A bagdadi ellenállás 
parancsnoka szerint Jubát sose fogják megölni vagy elfogni, 
mert egyszerre több száz van belőle Irak minden pontján. 
„Aki Isten elé letérdel, bárki ellen képes felállni…”

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Nyitray György 60 történetét!


  • 1261 szerző
  • 857 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

kaland

Rövid leírás / Beharangozó

Az iraki ellenállás a megalakulásától kezdve nagy hang-
súlyt fektetett a propagandára és a publikálásra. Elrettentő
példaként tették fel a világhálóra a merényletekről készült
jó minőségű felvételeiket, képanyagaikat. Paradox módon
segítve ezzel a felkészülésünket és az oktatóink munkáját,
kielemezve ezekből az anyagokból, hogy „mi az, amit nem
szabad”. A helyismeret és a felderítés hiánya megannyi
veszélyforrást rejt azokkal szemben, akik otthon vannak,
nem félnek a haláltól, és a legfőbb fegyverük a türelem…

Rövid összefoglaló

"Először futni tanítanak meg. Ez mindennek az alapja minden hadseregben. Megtanulsz futni, megtanulod bírni. Ha már tudsz futni megtanítják hogyan bánj a fegyverrel, hogyan élesíts gránátot és telepíts műszaki akadályt."

Olvasási idő

4 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Nyitray György nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!