Barion Pixel nuuvella

Madrid megöl engem...

A vonat áthaladt egy váltón, majd még egyen. Rázkód-
va és zötykölődve, felébresztve azokat az utasokat, akik 
esetleg még aludtak. Korán volt, és Jorge is erre kelt. Las-
san gurultak befelé a madridi Atocha állomásra. Ebben a pillanatban, amikor felkelt és a nap a szemébe sütött, 
gyűlölt mindent és mindenkit. Csütörtök reggel volt, és 
neki már be kellett jönnie a munkahelyére, pedig tegnap 
is sokáig dolgozott, és éppen hogy elcsípte az utolsó vonatot. 
A feje is fájt, mert kissé másnapos volt, és kis SEAT-ja is 
szervizben pihent már egy hete. Ezért kellett vonattal jön-
nie. Utálatos a reggel, a napsütés, az emberek, a csütörtök 
és a március 11. is. Még aludni szeretett volna, de le kellett
szállnia, mert a vonat megállt.
Néhányan lézengtek csak a peronon, és mindenki rutin-
ból, álmosan lépdelt a kijárat felé. Hét óra hetet mutatott
a nagy toronyóra, amit csak „Franco órának” hívott min-
denki. Az ő idejében épültek ezek a szögletes, magas, tégla 
toronyórák…
Muszáj innia egy kávét, adta ki a parancsot az agya a 
testének, a szellem megkérdezése nélkül. Bement a pero-
non álló kis bódéba, és kért egy lattét elvitelre. Senki nem 
állt előtte, nem rabolták a drága idejét, és most éppen ez 
idegesítette.
Leült, mert még volt ideje, és megitta a kávéját. Plakátok 
sorakoztak előtte a falon. Közelgett a választás, és – ahogy min-
dig – minden párt saját magát akarta hatalomra juttatni. 
De neki álmosan, fáradtan, a reggeli kómában mégis egy 
reklámon akadt meg a szeme: Movida Madrilena. Madrid 
megöl engem… Ő is tökéletesen így gondolta: ma Madrid 
megöli őt. Eddig is sok turista volt a városban, de ami-
óta a polgármester meghirdette ezt a reklámkampányt, a 
nyolcvanas évekre hajazva, még többen vannak. Nemcsak belföldről, de jönnek a franciák, jönnek a németek, jönnek 
az angolok, írek, és még ki tudja, kik.
Kortyolt egyet a kávéjából, a gyomra megkordult erre, 
és lassan követelni kezdte azt, amit megemészthet. Ami-
óta egész Európában reklámozzák a Movidát, csak úgy 
özönlenek a vendégek a kis étterembe, ahol dolgozott, az 
állomástól nem messze, a Calle de Murcián. És neki ki kell 
szolgálnia őket, akiknek mindig igazuk van.
Ekkora hülyeséget! – Mélázott el. Ezért van most is itt. 
Bár Madridban a nappalok rövidek, az éjszakák hosszúak 
– vagy a látogatók tesznek róla, hogy azok legyenek –, neki 
ma leltároznia kell.
A kávéja kihűlt, és az óra hét tizenhetet mutatott. El-
indult az étterembe, ami csak pár perc sétára volt onnan. 
A pályaudvar mindig forgalmas, de majd egy óra múlva 
lesz igazán tülekedés. Leltár – jutott újra az eszébe. – Mert 
azok a rohadt angolok mindent bevedelnek!
Talán őket utálta a legjobban ezen a reggelen. Idejönnek a sok pénzükkel, modortalanok, és úgy beszélnek, mint-
ha lenyeltek volna egy békát. Ettől még jobban gyűlölte a 
hátralévő napot.
Beért a munkahelyére, és kinyitotta az ajtót. Hét harminc 
volt pontosan. A kollégája késett. Bement a pult mögé, és 
előkereste a leltárívet. Néha el-elment egy járókelő az étte-
rem nagy ablaka előtt.
Épp kezdte volna a dolgát, amikor a robbanásra betör-
tek az ablakok. Ösztönösen vetődött a bárpult mögé. Ez 
védte meg az üvegszilánkoktól. A detonációt csend követte, majd sikoltások és autók fékeinek csikorgása. Kirohant az 
utcára, és látta, hogy a pályaudvar okádja magából a füs-
töt. Segíteni szeretett volna, de a lába a földbe gyökerezett. 
Az emberek elfutottak a pályaudvartól. Jorge nem tudta, 
mennyi idő telt el, mire elkezdtek a pályaudvar felé futni.
Majd egy újabb robbanás. Ez távolabb volt, de hallani 
ugyanúgy lehetett. Már a mentők és a rendőrök is úton 
voltak, azokkal az élesen visító szirénáikkal, amiket azóta 
sem feled.
Tehetetlenül állt, szeretett volna segíteni, de nem tudott. 
Visszament az étterembe, és bekapcsolta a tévét, hátha ott
mondanak valamit, mert magától nem tudta, mit is kéne 
tennie.
Rövidesen minden spanyol és európai hírcsatorna ezzel a támadással volt tele. A két robbanást még nyolc követte. Jorge a félelemtől reszketve kuporgott a söröshordók mellett a bárpult alatt. Úrrá lett
rajta a felismerés: ha fél órával később jön dolgozni, ő is 
ott lett volna akkor a pályaudvaron azok között, akik felrobbantak!
Rázta a hideg, és sírt. Patakokban ömlött a könnye, és 
az se érdekelte, ha valaki idejön a kollégái közül, és meg-
kérdezi, mit csinál. Magával húzta a felismerés örvénye, 
de annyi ereje még volt, hogy kimenjen a vécére, és ott  
hányjon. Rázta a hideg, és bűztől teli szájában az újabb 
löketet akarta visszafojtani a remegő kezével. Nem sikerült.
A kaszás ma reggel vele kávézott a peronon. Ott ült 
mellette végig, de csak akkor kezdett aratni, amikor már el-
ment onnan. Ez a felismerés megváltoztatott benne valamit 
ott, akkor, a hányadékos, büdös vécében. Rájött, hogy nincs több mañana, holnap, mert a ma a barátja. Rádöbbent, 
hogy az ő ideje még nem jött el. Neki még dolga van itt lent.
Amikor ezeket megértette, újra zokogni kezdett, és ösz-
szegörnyedt a nedves, hideg padlón. Hálás volt azért, hogy 
még mindig él. Hogy kinek vagy miért, azt nem tudta…

2004. március 11-én, csütörtök reggel, a madridi Atocha 
pályaudvaron és környékén tíz robbantásos merénylet 
történt, ami 191 halálos áldozatot és 1800 sérültet kö-
vetelt. A spanyolok az ETA baszk terrorszervezetet vá-
dolták, de az Al-Kaida magára vállalta az egészet. Ezek 
után az új spanyol kormány kifejezte szándékát, hogy 
belátható időn belül visszahívja a csapatait Irakból.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Nyitray György 54 történetét!


  • 1199 szerző
  • 783 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

kaland

Rövid leírás / Beharangozó

"Először futni tanítanak meg. Ez mindennek az alapja minden hadseregben. Megtanulsz futni, megtanulod bírni. Ha már tudsz futni megtanítják hogyan bánj a fegyverrel, hogyan élesíts gránátot és telepíts műszaki akadályt."

Rövid összefoglaló

Movida Madrilena. Madrid megöl engem… Ő is tökéletesen így gondolta: ma Madrid 
megöli őt. Eddig is sok turista volt a városban, de mióta a polgármester meghirdette ezt a reklámkampányt, a nyolcvanas évekre hajazva, még többen vannak. Nemcsak belföldről, de özönlenek az ismeretlenek is.

Olvasási idő

4 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Nyitray György nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!