Friss a lomb és zsenge a fű, zöldje fénylik,
orgona habja csordul az útra elém,
forró ajkaival suttog a japán birs,
ezer virágtól pezsdül a táj tavasz közepén,
madarak éneke könnyű légi hajó,
benne lebegve mennék messzi vidékre,
de szívem nehéz, nyomaszt a sok munka,
zord határidőim villóznak az éjbe’.
Szép tavasz, kérlek, vedd el rabigámat!
Gondtalan éljek, mint kusza felhő kék egeden, 
túl nagy az ára, hogy emberként a világ ura lettem,
hagy bogarásszam csodáid újra gyermekien!