Barion Pixel nuuvella

Csajozós versek alkonya

A versírás széptevés is. Különösen azoknál a vékonydongájú ifjaknál, akik közé Zeller is tartozott. Nem okult Csokonai példájából, aki hasztalan írta kacérkodó és epekedő verseit, végül búcsút kellett mondania „bájoló lágy trilláknak, kedv, remények Lilláknak”. Teregette a lelkét a papírra szorgalmasan, ügyelve arra, hogy minél több lánynak jusson belőle.

A lányok fogadókészség tekintetében különbözőek voltak. Gimnazistaként gyakran bejött a dolog, hiszen a vers érdekes életet, gyöngédséget ígért, és erős volt az irodalomórák hatása is. Később szaporodtak a nehézségek. Egyetemistaként gyakran érezte úgy, hogy azt, akire éppen vágyott, korpával, talmi üvegcserepekkel csábítja el más, miközben ő igazgyöngyöket könnyezik magányában. Érték meglepetések is. Például egyszer egy lánnyal a csoporttársairól beszélgetett – fiúcsoportba járt, ami eleve érdeklődést váltott ki a nyomasztó nőtöbbletű egyetemen –, és Zeller foghegyről odavetette: „á, mi csak összeverődünk, mint kutyák az utcasarki lámpa fénye alatt”, és a lány ettől „paff volt”, hogy milyen találó hasonlat. Együtt is voltak egy ideig. Igaz, az a lány már korábban mindig költőkkel járt, s ebbéli pályáját úgy végezte, hogy az irodalomtanszék egyik docensének a felesége lett.

Nem túl hosszú csapongás után jött a Lány, aki igazán a szép lelkéért szerette Zellert. Persze Zeller is kitett magáért. Névnapon, születésnapon, karácsonykor, húsvétkor és egyre hosszabbodó közös életük minden önmaguknak kitalált ünnepnapján valami szép írással rukkolt elő. Verset írt a Lány szemeiről, fülcimpáiról, nyakáról, combjairól, hogy az ezeknél is rejtélyesebb testtájakat most szemérmesen elhallgassam. A Lány mindannyiszor elvarázsoltan nézett rá, miközben eltette a papírost, amelyen Zeller sorai izzottak. Pedig nem irodalmat tanult az egyetemen, hanem valami reáliát, amely nem gyakran volt beszédtéma közöttük.

Szépeket írni azért a Lány is tudott. Például egyszer, amikor a kollégiumi tanulószobában egymás mellett ültek, egy kék színű papírdarabot csúsztatott Zeller tankönyvébe, a tudományt rejtő lapok és a keménypapír fedél közé, rajta egy mondattal: „Nagyon izgatóan csókolsz!”

A szerelem házassággal végződött. Egyházi esküvőt is terveztek. Az egyház feltételezte, hogy nem értik eléggé, mi a lényege férfi és nő keresztényi egyesülésének, nem tudják, mit jelent a házasság szentsége. Ezen segített a jegyesoktatás. Elpróbálták a ceremóniát: megfogták egymás kezét (hogy az oltár előtt a pap majd átköthesse a stólával egybefonódó kezüket), és egymásra nézve mondták: feleségül veszlek / feleségül megyek hozzád. A mondat végére könnyezett mindkettőjük szeme, olyan jólesett kimondani azt a mondatot, mintha valóban égi áldás kísérte volna. Pillanatnyilag a versek nem hiányoztak.

Zeller azonban javíthatatlan volt. Úgy gondolta, házasságkötésük egy hónapos ünnepére versgyűjteménnyel lepi meg feleségét. „Szerelmeskönyv” – ez volt a tervezett cím. Nem hitte nagy feladatnak: összegyűjti a feleségéhez korábban írt verseket és mindazokat, amelyeket más lányokhoz írt, de hihetőleg a feleségének is írhatott volna, majd elrendezi azokat úgy, hogy tartalmilag átíveljék egész addigi kapcsolatukat. Esetleg néhány új vers és rövid átvezető szövegek betoldása is szóba jöhet…

Majd elfeledtem, mindez még a számítógépek előtti világban történt. Így a legnagyobb munkát a versek és szövegek beírása jelentette Zellernek abba a vonalas füzetbe, amit külön e célra vett. Egyszerű iskolai füzet volt, de a betűket nagy műgonddal kanyarintotta a lapokra, ügyelve rá, hogy ne legyen a szövegben javítás. Nem is készült el vele időre, így az egy hónapos évfordulón Zeller inkább virágot vett, és elmentek ünnepelni egy jó vendéglőbe. Majd eltelt a féléves, s rá az egyéves évforduló. Dolgozni kellett, lakásra gyűjteni, költözni…

A Szerelmeskönyvvel végül házasságkötésük negyedik évfordulóján hozakodott elő. Addigra vastagra duzzadt a kötet, s voltak benne olyan versek, amelyekről Zeller úgy érezte, egy tragikus körülmények között elhunyt írnok hagyatékai az egyiptomi Óbirodalom korából, vagy egy inkvizíciótól rettegő szerzetes látomásai a középkorból.

Felesége örült és meghatódott. Már régen nem kapott verset Zellertől, igaz, nem mutatta, hogy hiányolná. Pezsgőzés mellett együtt lapozgatták a Szerelmeskönyv kézzel írt lapjait, nézegették azt a néhány fényképet, amelyet Zeller ötletszerűen a kötetbe ragasztott.

Volt egy vers, amelyet az asszony többször is elolvasott. Megpróbálom idézni, bár nagy műélvezetre ne számítsanak:

„Lakodalmi pohárköszöntő

Itt most virágozza fürtjeit dús étkeknek az asztal,
hogy az ifjú párral elhitesse,
közülünk bármennyit eltart e föld.
Megesküdtök,
de e fehércsipkés kézszorítás közben 
gondoljatok azokra,
kiknek kezei még halakként kergetőznek,
akik oldalognak azon az ösvényen,
amelyen titeket már harsonák kísérnek,
akik egymásra találnak és elválnak,
mint orkánban a falevelek.
Gondoljatok azokra, 
akik szeretnek, szakítanak,
fölszántatnak és vetetlen kiszáradnak,
szeretnek, szakítanak, szeretnek,
önzően esküdöznek, 
és semmiségeken könnyeznek,
hogy szebben tűzzön át
szemükön a napsugár.”

– Nekem úgy tűnik, ez a vers nem nagyon házasságpárti – mondta az asszony.

– Meglehet – mondta Zeller, és szó nélkül lapozott tovább a kézzel írt füzetecskében.

Attól fogva nem mutatta meg verseit a feleségének. Kis idő elteltével pedig visszalopta a Szerelmeskönyvet – akkorra már mindenféle könyv és egyéb irat halmozódott rá –, s biztonságba helyezte a saját íróasztala mélyén. Hogyan írta Pilinszky János? „Az ágy közös, a párna nem.”

De az egyetemi jegyzetet, amelynek kemény fedele mögött ott lapul a Lánytól kapott kék papírdarab, Zeller ma is gyakran leemeli a könyvespolcról, pedig a jegyzet anyaga már régen elavult.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Pálinkás Mihály 52 történetét!


  • 1213 szerző
  • 798 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Pálinkás Mihály

Csajozós versek alkonya

Műfaj

romantikus

Rövid leírás / Beharangozó

A versírás széptevés is. Bár a lányok fogadókészség tekintetében különbözőek, amíg Zeller fiatal volt, gyakran bejött a dolog. Azután megnősült.

Rövid összefoglaló

Egy régi tankönyvben lapuló papírlap hoz elő édes ifjúkori emlékeket.

Olvasási idő

4 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Pálinkás Mihály nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!