Barion Pixel nuuvella

Bélrobbanás

Amint felsejlett az étel gondolata, a belek elkezdtek kampányszerűen mozgolódni, tiltakozva az ellen, ami nem láttak. Tudták mi várható. Legszívesebben magukat önállósítva megkeresték volna azokat a falatokat, amik megfelelőek egy efféle bélrendszer igényeinek.

Ha kijutottak volna, megdöbbenve láthatták volna a hatalmas húsdarabokkal borított, tejszínes mártásban úszó, tésztával gazdagon megrakott asztalt, amiről mindössze a saláta lett volna számukra a helyes döntés, de abból igencsak kevéske volt.

A társadalmi trendek nem tették lehetővé, hogy az egész asztalt elborítsa az éltető zöld. A belek nem tudhatták, hogy igényeik azért vannak elnyomva, mert odakint nem szokás rástartolni az egészséges ételre, hanem szociális szempontokat figyelembevéve, illedelmesen, szépen másnak is "hagyni kell" a salátából. Nem lehet üres a tányér. Elvárás, hogy fulladásig megrakottan álljon, és a zsíros hús úszon az olajtól sikamlós tészták tengerében.

Ennenk tudatában vártak az agy tudósítására, hogy megfelelő pózba tudjanak rendezkedni. Hallották annak sikítást:
 „glutén”,
majd kisvártatva, hogy: „laktóz”.

A belek összerándultak. Tudták, hogy érkezik az újabb csapás. Épségüket felülírja a titokzatos szociális szabály, ami eddigi ismereteik szerint valahogy úgy szólhatott, hogy: „egyél szarul, legyél fosul”; nehogy galibát okozz. Egészen pontosan érezték a szociális szorongást, ahogy az agy időnként görcsöt küldött rájuk annak gondolatára, hogy valaki megsértődhet az egyes ételek kerülése kapcsán. Szorongtak és mérhetetlen nyomorúságos munkával dolgoztak.

Minden alkalomra rettegve készültek, hogy sietve dolgozzanak, hogy kevesebb ideig kelljen elviselniük az allergének okozta kínzásokat. Tudták, ha nyomokban találnak olyat nyomokban, amit felszívhatnának, értelmetlen megdolgozni érte, mert közben visszafordíthatatlanul roncsolódnának. Minden egyes nap egy fájdalmas vonaglás zajlott le párosulva a nyomorúságos éhezéssel, szenvedéssel, és reménytelenséggel, tudva azt, hogy míg ki nem törnek, addig nem lesz jobb. Erre elkezdtek puffadni hátha kitörhetnének.

Egyetlen örömük volt, amikor nem zajlott táplálkozási epizód. Olyankor ernyedten lógatták magukat, mert már képtelenek voltak arra, hogy eltakarítsanak. Megviselten csüngtek egymásba gabalyodva. Fájdalmas nyüszítésekkel és durranásokkal próbáltak segítséget kérni. Néha már nem bírták tovább, és támadássorozatot indítottak, amely mindig egy gyönyörű, tiszta porceláncsészében landolt. A beleket kéjes örömmel töltötte el, hogy azt szétbombázhatták.

Legkedvesebb találkozásuk  az esti, melegen folyó folyadékkal volt, amit az agy teának mert hívni, pedig megváltásnak kellett volna. Igazi kényeztetésnek tartották ezt az egyszerű, unalmas italt, az agy mégsem volt oda érte. Ennyit azonban kiköveteltek maguknak a belek, közölve, ha ezt sem kapják meg, akkor kiszáradnak.

Mindössze napi fél óra merengő nyugalom, teázás szállt a belek világára. Semmiért sem adták volna ezt a békét. Élvezték ahogy hirtelen a függőleges függeszkedésük megszűnt; szépen, kényelmesen elterültek, mintha esténként leértek volna a földre. Ez volt a belek órája, amikor a teától megfrissülve kihúzhatták magukból a tüskéket. Ilyenkor játszadozásba kezdtek, hiszen az agy sem felügyelte őket. Ilyenkor még a külvilág bombázását is abbahagyták, és együttműködtek a vízvisszatartó szervekkel, hogy az agy nehogy felébredjen és éjszakai gluténtortúrára induljon.

Ez az este azonban nagyon más volt, mint az eddigiek, hihetetlen sok gluténtüske, laktóztüske halmozódott fel bennük. Fekete fekély ereszkedett a bulira. Megmozdulni sem bírtak, nem bírták tovább eljött számukra a vég. Az utolsó kívánságuk csak annyi volt, hogy egyszer láthassák a külvilágot úgy teljes valójában.

Egy héttel később a belek kirobbantak a külvilágba. Egyetlen teljes boldog pillanatig. Míg repültek szanaszét, látták a külvilágot; az ízletes gyümölcsöket, zöldségeket, melyek arra vártak, hogy elfogyasszák őket...

Mire felfoghatták volna, hogy mennyi tápanyagot szívhatnának fel, addigra már egyszerűen nem voltak többé.

Tetszett a történet?

1 1

Regisztrálj és olvasd Papp Eszter 6 történetét!


  • 1216 szerző
  • 802 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Papp Eszter

Bélrobbanás

Műfaj

gasztronómia

Rövid leírás / Beharangozó

Neked is sokszor gond van a beleiddel vagy táplálkozási allergiád van? Ezért sokszor kerülsz kényelmetlen társas vagy pedig emésztéssel összegüggő szituációba. Ez a történet most a belek fájdalmáról szól.

Rövid összefoglaló

Összeránduló belek a sötétségben vajon milyen lehet odalent a belek világában, és ezt hogyan befolyásolják a külvilágból érkező ételek. Mi a belek egyetlen vágya ebben a helyzetben?

Olvasási idő

3 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Papp Eszter nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!