Barion Pixel nuuvella

Művész Úr

Az esti koncertre készültünk. A nagyszabású eseményen egy világhírű zongorista előadóművész volt a főműsorszám. Három órával a kezdés előtt Lajos az igazgató irodájában ültünk és az utolsó ellenőrzéseket végeztük. Biztosnak kellett lennünk, hogy mindenki tudja mi a dolga nem hibázhatunk, hiszen ettől az egy estétől függött, hogy csődbe megy az intézmény vagy tovább tudjuk finanszírozni a működést. Hirtelen Katika ront be az ajtón. Látszik, hogy a recepcióról futva tette meg az utat, hiszen minden perc számít. Rendkívüli hírt őrzött. Valójában sokkal több percet vesztettünk a rohanásával, mert perceken keresztül képtelen volt elmondani, miért sietett annyira. Miután leült és kipihente a közel négyszáz méteres gyors sprint fáradalmait, kért egy pohár szőlőlét, hogy a vércukra is helyreálljon, kibökte - A művész úr nem jön.

Lajos felugrott a szuper kényelmes főnöki bőrszékéből és a rá nem jellemző nyugodtsággal kezdett ordítani, mint a sakál:

- Micsoda, hogy hogy nem jön?
- Golfozás közben megharapta egy makákó, amit a partnere     kabalaként vitt magával a pályára - felelte Katika, miután Lajos   hangjának az utolsó visszaverődései is elhalkultak.

Lajos kinyitotta bárpultot, amit aznap még csak egyszer nyitott ki, valamikor a délelőtt folyamán. Mindannyian tudtuk, hogy ilyenkor nem szabad zavarni. Éppen gondolkodni készül. A ritka egy literes kiszerelésű vodkásüveg alig volt már félig. Miután végzett a gondolkodással, aggódó pillantást vetett az üres üvegre. 

-Etelka, írja fel a bevásárló listára, hogy elfogyott a gondolkodó     italom, kérem pótolni a következő vásárlás alkalmával. 
Noha a társulat tagjaival mind tegeződést fogadtunk Etelkával mégis mindenki magázódott. Ki tudja miért. Etelka pedig szépen feljegyzetelte a szokásos bevásárló listájára. Apró kis jegyzet füzetet használt olyasfélét ami elfér az ember zsebében, de még így is látszott, hogy az utólag felírt tételt két erős vonallal aláhúzta.

Lajos elhelyezkedett a szuper kényelmes főnöki bőrszékében és amikor a tekintetét felénk emelte már tudtuk, hogy döntött. Le fogjuk  mondani az előadást.

- Megtartjuk az előadást - mondta Lajos olyan természetességgel, mintha azt mondta volna, hogy holnap reggel is meglátogat bennünket az égi világító, de csak azért, hogy lássuk merre van a bárszekrény.
Mindenki egyszerre kezdett el beszélni, kérdezni, csapkodni, ahogyan az ilyen helyzetekben az lenni szokott. Egyeseknek riadtság másoknak izgatottságról árulkodott az ábrázata.

- Lajos megkérdezhetem, hogy ki fog zongorázni? - kérdeztem   aggódva az igazgatót.
- Hogy hogy ki hát Te - vágta rá határozottan
- Még hogy én? - kérdeztem ha lehet még jobban aggódva. 
- Te bizony
- Dehát Lajos én semmiféle hangszeren nem tudok játszani.

Mentegetőzésnek tűnt, de a valóság mégis az volt, hogy az utolsó hangszer, amelyen játszottam egy fűszál volt, amelyet az ember a hüvelyk ujjai közé szorít s az fújásra dudáló hangot ad ki magából. Na persze annak is már vagy negyven éve, ha nem több. Azóta semmit nem gyakoroltam.

- Nem kell ilyen részlet kérdésekkel foglalkozni - mondta behízelgőn az Igazgató. Jól látszott már, hogy teljesen elment az esze.    
- Jó jó de ki fogja kezelni a világitást, ha én a szinpadon leszek? - igyekeztem ismét kibúvót találni, mégha oly gyengének is tűnik.
- Majd a Csabi majd az kezeli ugye Csabi? - kiáltott hátra a jegyszedőnek.
- Persze Lajos, ahogy szeretnéd - válaszolta Csabi félénken. Nincs mit tenni Ő ilyen volt, tette amit mondtak neki.
- De Lajos ki szedi majd a jegyeket? - kérdeztem makacsult.
- Majd Etelka, ugye Etelka megteszi ezt a társulatért?

Etelka a társulat mindenese, aki bevásárol, takarit és mindent megtesz, amit Lajos kér szerényen válaszolt - Természetesen Igazgató Úr- . Szerintem szerelmes is egy kicsit az Igazgatóba.

- De Lajos a jegyszedő találkozik a nézőkkel a bejáratnál és Te   mondtad, hogy oda bizony nem lehet csak akármilyen göncben   odaállni. - kötözködtem tovább.
- Majd keresünk valami kiváló ruhadarabot a kelléktárból, biztosan    megvan még az a szett… a Sissy-ből, na majd azt felveszi. 
- És úgy fog takaritani, miután az előadás elkezdődött? - facsartam   tovább Lajos idegeit.
- Dehogy is majd átöltözik - mondta Lajos.
- A művész öltözőben? - kérdeztem csak, hogy az utolsó szálakat is elvarrjam.
- Dehogyis még mit nem - mondta Lajos döbbent arckifejezéssel - hiszen az a legfőbb művész saját szférája Ott csak Te öltözhetsz.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Patrik 5 történetét!


  • 1201 szerző
  • 785 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Patrik

Művész Úr

Műfaj

humor

Címkék

Rövid leírás / Beharangozó

Egy kis színház kulisszatitkai

Rövid összefoglaló

Hogyan is lehetne pótolni egy kiváló művészt? Különösen fontos helyzetre különleges megoldások.

Olvasási idő

3 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Patrik nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!