Időről időre szeretek bizonyos dolgokhoz visszatérni olyanokhoz, amelyeknek már csak az árnyéka maradt itt velünk. Mielőtt bármi rosszra gondolna bárki nem a 80-as évek fürdőruháira gondolok és nem is az első tömeggyártású kanapékra vagy bármi effélére. Nem mintha ezekkel problémám lenne. Az én vágyódásom ennél sokkal bonyolultabb és valójában nem is maga a tárgy, hanem inkább annak egyetlen értelmes funkciója, ami elérhetetlen a mai korban. 

Ugyanakkor a tárgy nélkül a kiváló életérzés sem valósítható meg. Az utolsó termék amely a valódi szabadság érzést, a szabad döntés lehetőségét méltó módon hozta el a háztartásokba. Most még nem biztos, hogy egyre gondolunk azonban biztosíthatlak, hogy a homály hamar eloszlik. 

A vezetékes telefon, amely a velem egykorúak számára ugyan ismeretes, de számomra nem jelentett többet, mint beszélni távoli emberekkel, akiknek sem arca sem mimikája sem mozdulatai nem maradtak meg az emlékeim között. Még a távolból érkező hangjuk is szinte egyformán csengett. Most is utálok telefonálni, ahogy akkor is. Drága volt az előfizetés még drágább, ha valaki használta is a szolgáltatást. Gyerekként ritkán, de leginkább soha nem kezdeményeztem vagy fejeztem be hívást, inkább az elszenvedője voltam, mikor ennek az egyébként csodálatos eszköznek a méltatlanul alantas használatára kényszerítettek. - Gyere beszélj ezzel az arctalan valakivel, akit még soha nem láttál és lehet, hogy nem is fogsz soha. Hallgasd a hangját, amiről mindössze annyit tudsz majd talán megállapítani hogy az illető nő vagy férfi - Ezt mondták, legalábbis az én agyam eképpen fordította a szavakat. Később, mikor már lehetőség nyílt számomra is a telefon használata a koromból adódóan a tárgyból már csak a kínos beszélgetések maradtak, amelyeket megbélyegzett a már korábban is említett lehetetlen bohóckodás, elvesztve az egyetlen olyan kíváló funkcióját, amiért én méltatom továbbra is ezt a remek találmányt. Persze el kell ismerni, hogy manapság is van még vezetékes telefon, de ezek nem pótolhatják a biztonságos és erős bakelitból készített gyártmányokat. Már nem alkalmasak arra, amire elődjeik, gyengébb anyaguk, kialakításuk okán. Őszintén hiszem, hogy a készülékek korai generációja egyetlen célra lett megtervezve amely a szabad döntést nem csak végkifejletében, hanem magában a cselekvés módjában és határozottságában sem reprodukálható már. 

Ez nem más, mint a beszélgetés végén valakire úgy istenigazából, félelem nélkül, a szabadság és önfeledtség mámorában jól rácsapni a kagylót s ezzel egy szempillantás alatt megszakítani a vonalat.