Barion Pixel nuuvella

Az érme

Magamban bosszankodva ülök a vasúti kocsi ülésében, ami elég kényelmes, főleg ha azt nézem, milyen volt harminc évvel ezelőtt. Viszont az még érdekesebb, hogy senki nincs itt rajtam kívül. Ha úgy lenne kedvem, még hangosan énekelhetnék is, bár akkor tuti üres maradna a vagon. Miközben az Amerikából hozott egyedi szerencse érmémet szorongatom a zsebemben, az átjáró ajtaja kinyílik, amit lassú, kopogó léptek követnek. Tisztára, mint egy horror filmben. Kicsit be is rezelek, pedig nem vagyok ijedős fajta.
Nyugdíjas korú, ősz hajú, szemüveges férfi áll meg velem szemben. Lehet vagy hetven éves, és vasalt inget, valamint farmernadrágot visel. Van benne valami megmagyarázhatatlanul ismerős, mintha már láttam volna korábban. Egy darabig engem bámulva ácsorog, majd megszólal.
– Elnézést, szabad ez a hely? – kérdezi, és kétszer megkopogtatja a szemközti ülés háttámláját.
Legszívesebben rákérdeztem volna, hogy miért pont oda akar ülni, de végül csak megvonom a vállam.
– Persze.
Az öreg hasonló tempóban ül le a fotelbe, mint ahogy idáig elcammogott, majd rám mosolyog. Ettől zavarba jövök, és az ablak felé fordítom a fejem. Kínos percek következnek, mire újra megszólít.
– Gond van, fiatalember?
– Nem… semmi – mondom, aztán magamat is meglepve folytatom –, vagyis, azon mérgelődtem, hogy ha nem kezdek el vacakolni azzal a fránya nyomtatóval az irodában, akkor simán elértem volna a korábbi járatot, és már rég otthon lennék az asszonnyal meg a gyerekekkel.
Az öreg bólogatva hümmög, a vonat pedig egy hangos sípolás után elindul.
– Ha már úgyis lekéste, akkor nem mindegy? – kérdezi ekkor.
Tátva marad a szám. Miért akar kioktatni engem ez a vénember? Ha rágódok valamin, az kizárólag az én bajom.
– Maga még sohasem bosszankodott azon, mit csinálhatott volna másképp az életben? – dobom neki oda ingerülten a kérdést. – Mert engem például az is roppantul érdekelne, hogy mi lett volna, ha tizennyolc évesen tovább sportolok, és profi válik belőlem, vagy ha folytatom a dobolást, és most egy zenekarral járnám a világot, vagy ha Julit választom Zsuzsi helyett a gimi után!
Alkalmi beszélgetőpartnerem továbbra is mosolyogva előrehajol.
– Ó, dehogynem! Szinte az egész életemet végig morogtam a „mi lett volna, ha” kérdésen.
– És mire jutott? – tárom szét értetlenül a kezem.
– Mit lát az arcomon?
– Mit látnék? Ráncokat!
– És még?
– Az arcán virító letörölhetetlen vigyorra gondol?
– Pontosan! – mutat felém, mintha megválaszoltam volna a tízmillió forintos kérdést. – Sajnos, nálam még csak egy éve tart ez az állapot, de már ezért a kis időért is hálás vagyok.
Mi van?, értetlenkedek magamban. Mosolyogni kell, és megkapom a válaszokat? Most már úgy ülök ott vele szemben, mint egy tíz éves gyerek, akit éppen bevezetnek az atomfizika rejtelmeibe. Az öreg is látja rajtam, hogy csak úgy cikáznak a gondolataim, ezért folytatja a beszélgetést.
– Említette, hogy van családja. És valami irodáról beszélt, ezért feltételezem, munkája is van.
– Igen, gyönyörű családom van, barátaim, jól fizető állásom, autóm, és jártam sok helyen a világban, de hogy jön ez ide?
Elhallgatok. Ahogy soroltam, mi mindenem is van ebben az életben, úgy jelentek meg egymás után a szemem előtt. Szinte észre sem veszem, hogy az öreg feláll, és elindul az átjáró ajtaja felé. Mire felocsúdok, a vonat már áll, a vénember pedig kintről integet felém. Immár én is mosolyogva nézek vissza rá, de a szerelvény tovább indul.
Ekkor csillogó tárgy vonja el a figyelmem a földön. Lehajolok érte, és meglepetten veszem észre, hogy ez az én szerencse érmém. Biztos kiesett a zsebemből, gondoltam. Kicsit kopottabbnak tűnik, mint amire emlékeztem, de megvonom a vállam, és zsebre teszem. Abban a pillanatban csilingelés üti meg a fülem: fém ütközött fémmel. Belenyúlok a zsebembe, és ahogy kihúzom a kezem, két egyforma érme csillog benne.

https://www.robertmacleod.com/

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd a kedvenc szerzőidet!


  • 1200 szerző
  • 783 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

misztikus

Rövid leírás / Beharangozó

Sokszor csak a rossz dolgokat látjuk magunk körül, mert ami jó, az már olyan természetes...

Rövid összefoglaló

Az élet szeszélyes, néha olyan emberrel hoz össze, akire a legmerészebb álmunkban sem gondolnánk.

Olvasási idő

3 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Robert MacLeod nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!