Barion Pixel nuuvella

A vonatozás...

Óvodába való beszoktatás időszakban kerékpárral róttuk az utunkat, a kisfiammal és az ő Tacsitájával, aki egy macika. A kemping kerékpáron nem volt gyerekülés, ezért készítettem egyet, hogy kényelmes helyük legyen. Az óvoda közel volt, így szükségtelen lett volna mindig kocsival menni. Gondoltam, így jobban tudunk majd mindent megfigyelni, s megbeszélni az úton. 

Hiszen már nagyfiú lett: óvodás!

Egész úton végig a macikáját szorongatta és biztatta, hogy ne féljen, mert ő tartja és nem fog leesni. Tacsita odasimult a gazdájához és élvezte a langyos szél simogató bizsergetését. 

Nem félt, hiszen az ő kedves kis gazdija vigyázott rá!

Többször előfordult, hogy meg kellett állni a sorompónál, mert éppen akkor érkezett egy személy- vagy tehervonat. Hatalmas, tágra nyílt szemekkel nézték mindig ezt a számukra különös csodaszerelvényt. Egy ilyen alkalommal, amint ámulva figyelték az elrobogó kocsikat, a kisfiam odaszólt Tacsitájához: 

– Tudod Tacsita, ha majd összegyűjtök sok-sok pénzt, akkor elviszlek téged vonatozni ­– monda a kisfiam.

Nagyon elcsodálkoztam azon, amit a kisfiamtól hallottam. Csak akkor és ott döbbentem rá, hogy ő még nem is ült vonaton. Valahogy erre még nem került sor. Nem volt hová, vagy mi célból elutazni ez ideig. Nem is gondoltam rá, hogy ő erre, annyira vágyik. Megbeszéltük az úton hazafelé, hogy a következő héten elmegyünk a közeli városba vonattal.

Hűha, ezzel a mondatommal sikerült elindítanom egy hosszú, soha véget nem érő kérdezéshullámot. Minden kis apró részletre kíváncsi volt a kisfiam. 

– Hogyan tudunk fölszállni a vonatra?

– Ki vezeti, és hogyan működik?

– Hogyan tud azon a vékony sínen megállni?

– Milyen gyorsan tud menni?

– Hány darab pénzre lesz szüksége a jegyre?

Tacsita csak kapkodta a fejét, hogy kire is nézzen a sok-sok kérdés-válasz hallatán. Látta milyen izgatott lett a kis gazdája, amikor megtudta, hogy vonatozhatnak.

Végeláthatatlan kérdések sokasága közepette hazaérkeztünk. A kisfiam rohant be a szobájába, és egyenest a polcos szekrényéhez rohant, ahol a kis pénzes perselyét tartotta. Gyorsan kihozta hozzám, és kérte, számoljuk össze, hogy elegendő lesz-e neki és macikájának a vonatjegyre. Izgatottan várta, hogy a sok-sok darab pénz láttán mit is válaszolok. 

– Anya, Anya ugye elég lesz? – kérdezgette folyamatosan.

Elmosolyodtam az izgatottsága láttán és megnyugtattam, hogy biztosan elegendő lesz. Mivel Tacsita ingyen is utazhat velünk, neki nem kell jegyet venni. Máris futott vissza a szobába, hogy elújságolja a jó hírt a macikájának. 

Attól a naptól kezdve újabb és újabb vonatos rajzok készültek, mind az óvodában, mind odahaza. Kis vonatokról, nagy vonatokról, személyvonatokról és tehervonatokról, színesebbnél színesebb képek születtek. Hegyeken-völgyeken keresztül vezetett az útjuk, és bejárták az egész földkerekséget.

S végre-végre elérkezett az annyira várt hétvége!

Készülődtünk a nagy utazásra, tettünk a kis táskába elemózsiát és innivalót. Tacsita is már türelmetlenkedet, hiszen neki is ez volt az első hosszabb kiruccanása otthonról. A kisfiam felvette a hátára a kis hátitáskáját, kezébe vette a macikáját és elindultunk a vasútállomásra.

Hosszú volt az út így gyalogosan. Tacsita meg nem szeretett gyalogolni, így az egész úton vinni kellett a kisfiamnak. Többször meg-megpihentünk egy hűs fa árnyékában. 

Ilyenkor a kisfiam megjegyezte: Nehéz vagy, Tacsita!

De hősiesen vitte-vitte tovább, egészen a vasútállomásig. 

Volt nagy öröm, amikor végre megérkezett a nagy és hatalmas vonatszerelvény.

Sihú-sihú-sihú…elindultunk!

A kisfiam és Tacsita odaültek az ablakhoz, hogy végig a teljes úton tudjanak kinézelődni. Minden-minden érdekelte őket! 

Az elsuhanó fák, az úton halladó autók látványa és még a réten egy őzikét is sikerült megfigyelniük. Mindez egy igazi valóra vált csoda volt a számukra. A kisfiam folyamatosan mesélt és mutogatott Tacsitának, hogy merre és mire is figyeljen.

Nagyon meglepődtek, amikor a kalauz megérkezett és kérte a jegyeket. Gyorsan átnyújtottam a kisfiamnak, hogy adja ő oda a vonatjegyet, elvégre ő a férfi. Hatalmas büszkeséggel az arcán nyújtotta át a kalauznak a kis papírokat, és érdeklődve nézte, hogy mit is tesz velük. Még meg is kérdezte, hogy miért lyukasztotta ki, mert így csúnya lett és nem látszanak a betűk sem. 

Megérkeztünk és kiszálltunk a vonatból. Az állomáson még egy hatalmas meglepetés várt a kis utazókra. Volt ott egy régi nagy fekete vonat kiállítva, amire fel lehetett mászni, és be is lehetett menni, körülnézni. 

Amikor meglátta a kisfiam még a szava is elállt ­– pedig ez nála csak nagy ritkán fordult elő!

Nem volt hosszú az utunk, talán egy órás lehetett. De annyi élményt sikerült ezen idő alatt összegyűjteniük, hogy napokig-hetekig csak arról beszéltek s meséltek. A vonatok csodás világa és a vonatozás élménye teljesen elvarázsolta a kisfiamat és az ő Tacsitáját. Kérte, hogy a szobája falára is fessek egy hatalmas vonatszerelvényt, amely robog hegyen-völgyön keresztül.

Tacsitával naphosszat csak, sihú-sihú-sihú, vonatoztak!

Ettől a naptól kezdve, ha valaki megkérdezte a kisfiamtól, hogy mi is szeretne lenni, ha majd nagy lesz, gyorsan jött rá a válasz: mozdonyvezető! 

Eldöntötte, hogy ő bizony olyan nagy és hatalmas mozdonyt fog vezetni, mint amire ott az állomáson felülhetett a macikájával. Nagymamájának is sokszor elmondta, hogy ne aggódjon az utazásai miatt, mert őt mindig mindenhová el fogja vinni. Sihú-sihú-sihú…és már indult is a vonat tova.

Tetszett a történet?

10 7

Regisztrálj és olvasd Rudolf Terézia/ Zia 22 történetét!


  • 1235 szerző
  • 832 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

mese

Rövid leírás / Beharangozó

Az első boldog vonatozás élménye, ami olyan hatalmas örömöt tud okozni a gyermekünknek, amire mi felnőttek nem is gondolnánk.

Rövid összefoglaló

Egy kisgyermek, és az ő macikájának legelső vonattal történő utazását meséli el, e rövid történet. Mely beindítja a fantáziáját, és gyermekrajzok, szerepjátékok tömkelegének lesz új témája a vonat, s a vonatozás.

Olvasási idő

4 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Rudolf Terézia/ Zia nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!