Barion Pixel nuuvella

A 38-as szektor - Egy hét

Hát, ez is elkezdődött, az első normális tanítási hét. Az órarend nem változik. Az alap tantárgyak, mint a matek, irodalom, történelem és testnevelés mindennap reggel nyolctól délig tartanak. A fél órás ebédszünetet követik az egyéb tárgyak, mint a fizika, biológia, kémia, zirgonok és az űr, etika, háztartástan és a többi. Délután általában két-három óránk van, mert még a szakköröket is be kell préselnünk. Nyelveket már nem tanulunk, mivel a zirgonok megjelenése után csak egy nyelv lett hivatalos az egész világon. Ezt egy technológiai vívmánynak köszönhetjük, ugyanis egy olyan hullámot bocsájtottak az őseink agyába, amitől mindenki egy nyelven kezdett el beszélni. Szóval, miután túl vagyunk a kötelező órarenden, elkezdődnek a szakkörök. Hélinek hétfőn van a sakk, nekem akkor semmi. Kedden van a kosárlabdaedzés. Szerda mindkettőnknek szabad, csütörtökön pedig nekem van a rajzszakkör. Péntekre tették a teniszedzést, aminek egyikünk sem örült, de az legalább csak egy órás.

Hétfőn tehát egyedül jövök haza, mert a nővérem sakk szakkörre ment. Egyedül vagyok otthon is, ezért nyugodtan elfoglalom a fürdőt és lezuhanyozok. Nem mondhatnám, hogy a tananyag könnyebb, mint az előző sulimban, de azt sem, hogy nehezebb. A házi feladatot és a tanulnivalót a számítógépen kell megcsinálni. Ez úgy működik, hogy a karkötőnk egyben adathordozó is, így amikor kikapcsoljuk vele az iskolapadot, automatikusan rámásolódik az adott óra tananyaga és a feladatok. Ezek után a tanulónak már csak az a dolga, hogy a karkötőt hozzácsatlakoztassa az otthoni számítógépéhez. Igaz, még mindig nem vettünk ideillő ruhákat, de anyu szerzett nekünk két modernebb számítógépet, amivel lépést tarthatunk a szektorban. Hasonlít a régi táblagépekhez annyi különbséggel, hogy ennek a képernyőjét ki tudjuk vetíteni bármilyen felületre, dolgozhatunk benne 3D-ben, és a televíziót vagy a telefont is helyettesíthetjük vele.

Szóval a kellemes zuhany után én is előveszem a gépem, és neki látok a tanulásnak. Nem tart tovább egy óránál, tanulni pedig még nem nagyon kell így az első héten. Ezután kiköltözök a nappaliba, és kukoricával az ölemben leülök nézni valami műsort, mikor haza érkezik Héli.

– Hali! Milyen volt a klub? – kérdezem kicsit csipkelődve.

– Á, ne is kérdezd – dobja el a táskáját és mellém huppan. – Unalmas!

– Nem izgat fel az agytorna? – nevetek, amire Héli is gúnyosan felhahotázik, majd betöm némi kukoricát a szájába.

– Kockák és zsenipalánták járnak oda. Ó, és JeremyDen.

– A csoporttársunk? – lepődök meg.

– Ja, az idióta Tj lakótársa, aki vele ellentétben igazán kellemes társaság.

– Beszélgettél vele?

– Mi az, hogy! Ellene játszottam végig. – Meglepődött képemet látva folytatja. – Jó, nem azt mondom, hogy be nem állt a szája, de többet beszélt, mint általában.

– És, miről beszélgettetek? 

– Hát, meglepődött, hogy ott lát. Kicsit tárgyaltunk a lökött Alenről és kérdezősködött az implantátumodról. Mondta, hogy ő is egy másik szektorban nőtt fel, asszem a 86-ban, és csak három éve költözött ide. Körülbelül ennyi.

Még egy marék kukoricát eszik, aztán eszébe jut valami.

– Ó, és képzeld. Bocsánatot kért a barátnője nevében, amiért a balesetről kellett mesélnünk. Rendes srácnak tűnik, nem is értem, hogy tudja elviselni Tj-t!

Nem tudok ehhez mit hozzá fűzni. Az a srác az elmúlt pár napban, szinte egy árva szót nem szólt hozzám a „jó reggelt”-en kívül, pedig mellette ülök. Hélinek pedig már az első szakkör alkalmával kinyílik? Lehet, neki is tetszik a nővérem, és egyébként a többi lánnyal félénk? De hát van barátnője. Fogalmam sincs, mit gondoljak róla. 

– Szóval ennyi volt a klub – szólal meg Héli, amitől a gondolataim elterelődnek. – Remélem a holnapi kosáredzés izgalmasabb lesz!

– Azt én is remélem! Pihenjük ki magunkat, hogy a csúcsformánkat mutathassuk!

– Egyetértek! Megyek is fürdeni.

Bólintok, ezért a nővérem felpattan, majd be is zárkózik a fürdőszobába. Anya most későn, nyolc óra után ér haza. Megvárjuk a vacsorával, mint mindig, ezért ő nagyon hálás és bár fáradt, meghallgatja a mai nap történéseit. Ezután mindhárman elvonulunk és eltesszük magunkat másnapra.

A kedd délelőtt a hétfőhöz hasonlóan unalmasan telik. Az ebédszünet is úgy zajlik, mint tegnap. Minden diák levonul az ebédlőbe, és sorba állunk az ennivalónkért. Mivel a legjobb suli a szektorban, ezért a kaja is a legjobb minőségű alapanyagokból készül. Általában kétfajta menüből lehet választani, miután lehúztad a karkötődet a sor végén. Nagyon tetszik, hogy nem kell előre kifizetni a havi étkezést, hanem annyit fizetsz, amennyit megeszel. Így saját kosztot is lehet hozni. Mi Hélivel itt eszünk minden nap, mert anyunak nincs ideje otthon főzni, és ő is kap ebédet a munkahelyén. Tehát átvesszük az ebédünket és leülünk az egyik asztalhoz enni. Éppen hogy elkezdjük, amikor lehuppan velünk szembe Tj, természetesen vigyorogva.

– Jó étvágyat! Várjátok már a mai edzést? Mert én nagyon!

– Tj, most komolyan – szólal fel Héli keservesen. – Már enni sem hagysz minket nyugodtan?

– Ó bocsi. – Feláll. – Leülhetek lányok?

Én nevetek, de Héli ezt egy cseppet sem tartja viccesnek.

– Ülj le nyugodtan – mondom neki. – Én is nagyon várom az edzést. Nem is kérdeztük. Miben kell edzeni? Van valami formaruha ehhez, vagy jó az, amit hoztunk?

Hélit továbbra is idegesíti a fiú társasága, de a kérdésemre a válasz őt is érdekli.

– Nincs erre megszabott formaruha. Mindenki abban edz, amiben szeretne. 

Ennek mindketten örülünk, aztán folytatjuk az evést. 

A délutáni órák olyan lassan múlnak el, hogy azt érzem, mintha vége sem lenne. Ennek persze az az oka, hogy már annyira várom a kosarazást, majd kiugrok a bőrömből. Elérkezik végre a várva várt fél négy. Jeremyvel és Tjvel együtt megyünk a tornateremhez, aztán az öltözőknél elválnak útjaink. A lány öltözőben már ott van az a négy lány, akik a csapattársaink lesznek.

– Sziasztok! Ti lennétek Héli és Kyro? – kérdezi az egyik magas lány, mikor belépünk.

Bemutatkozunk mindenkinek, aztán ők következnek.

– Örülünk, hogy végre lányok is akartak csatlakozni a klubba. Én Jane vagyok, ő Cloe, Zena, és Riki.

Mind a négyen ránk mosolyognak és kezet ráznak velünk. Hamar átöltözünk, közben Héli kérdezősködik.

– Van valami, amit fontos tudnunk a csapatról és az edzésről?

– Ti ketten, és még három fiú csatlakozott hozzánk, így már huszonegyen vagyunk. Általában bemelegítéssel kezdünk. Utána a kapitány kétfelé választja a csoportot kezdőkre és haladókra. Van, hogy vegyít is minket, had tanuljanak a kezdők a profiktól is.

– És milyen a kapitány és az edző? Csak Briannal találkoztunk a jelentkezésnél – kérdezi Héli.

– Az edző nem más, mint a fiatalabb tesi tanár, vagyis Mr. Damyan. Kedves, és általában akkor szokott meghajtani minket, mikor évente megrendezik a sulik közötti bajnokságot. A szigort Brianra szokta hagyni. Néha úgy tud kiabálni, hogy rendesen megijedünk tőle – folytatja Jane, a többiek pedig helyeslően bólogatnak.

A többi mondanivalója nem igazán érdekel, mert a többi lánnyal azt kezdik el ecsetelni, melyik srác milyen helyes a csapatban. Kíváncsi vagyok Héli mit gondolhat minderről, de asszem csak otthon fogjuk kitárgyalni.

Mindenki befejezi az átöltözést. Héli és én is sortot veszünk, és ujjatlan felsőt, hajunkat pedig copfba fogjuk. Minden lány térdgatyát, és bő pólót vesz fel, ezért ők is és mi is csodálkozva nézünk egymásra.

– Öhm. Valami baj van az öltözékünkkel? – kérdezem szerényen, amire Zena elmosolyodik.

– Nem, de lehet, hogy így el fogjátok terelni a fiúk figyelmét.

– Bocsi, de mi szeretünk így öltözni sportoláshoz – felel Héli. – Könnyebb ugrani kevesebb ruhában. Valami gondotok van ezzel?

Nővérem kicsit mérgesre veszi a hangsúlyt, ezért mind a négy csapattársunk látszólag meghökken, és Jane magyarázkodni kezd.

– Á, nem. Nyugi. Csak tudjátok, mi nem merünk ilyen bevállalósak lenni.

– Lehet, hogy e miatt nem figyelnek fel rátok a fiúk – vág közbe Héli, ezúttal kacéran. – Nem kell, hogy közülük valónak tekintsenek, csak azért mert kosaraztok. A sporttól eltekintve még nők vagyunk. 

A kis beszéd után, mintha felcsillant volna a többiek szeme. Lehet ezzel most Héli lesz a szellemi vezetőjük, és ezért még hozzá teszem.

– De szerintünk a tehetség is fontos, meg a játék öröme. Azért is játszunk.

Ezzel mindenki egyet ért, ezért bezárjuk az öltözőt, és kisétálunk a tornaterembe. Ahogy számolom, már minden fiú a teremben van, és bemelegítésként kosárra dobálják a labdát. Mindannyian ránk figyelnek, miután belépünk. Az edző ekkor kisétál a terem közepére, és azt kiabálja.

– Mindenki ide, az újakat pedig kérném, álljanak mellém. – Hélivel és a három fiúval szeppenve megtesszük. – Aki még nem tudja, ők itt az öt legújabb tagunk.

Ekkor felsorol minket, és intve mutatjuk ki-kicsoda. Az edző bemutatkozik nekünk, majd felszólítja a többieket, hogy ők is tegyék ezt, amint alkalmuk lesz rá. Nagyon ideges vagyok, ezért nem is tudok kellően koncentrálni a kiselőadásra, amivel röviden összefoglalja a kosárcsapat létrejöttét és céljait, mert a fiúk minket bámulnak. Inkább el is fordítom a tekintetem és Tjre meg Jeremyre nézek. Alen rám mosolyog, amitől jobb kedvre derülök, de a másik osztálytársam csak érdektelenül a földet nézi. Tíz perc múlva vége ennek a kínos résznek és elkezdődik a bemelegítés. Futással kezdjük a teremben. Én Héli mellett futok és próbálok a testemre koncentrálni, de mindig megzavar valaki, aki mellénk ér és bemutatkozik. Az ismeretlen fiúkból legalább nyolc megszólít minket, de én már az ötödiknél elvesztem a fonalat, és fogalmam sincs kit, hogyan hívnak.

Ky, nem tudom, te hogy vagy vele, de engem idegesítenek ezek – mondja Héli a futás után. – Még egy idejön, és lecsapom…

Elnevetem magam, és azt mondom.

– Ja, lehet, jobb lenne ruhát váltani. És még meg sem mutattuk, hogyan kosarazunk.

A bemelegítés után az edző mindenkit a padra ültet, majd így szól.

Kérném az öt újoncot ide. Most játszani fogtok egy felmérő meccset, amiből meglátjuk Briannal, hogy milyenek a képességeitek. Akik ellen játszotok, az Jane, Tj, Hen, Alex, Ron. Húsz pontig tart a meccs. Adjatok bele mindent.

Nővérem elmosolyogja magát és rögtön szól is a másik három fiúnak, hogy jöjjenek ide taktikai megbeszélésre.

– Nos, fiúk. Mennyire tudtok kosarazni?

– Én két évig játszottam az előző sulimban – mondja az egyik büszkén.

– Néha játszottam otthon a tesómmal, de nem nagyon tudok – mondja a másik, a harmadik pedig fejét rázva nemet int.

 – Hát, jól van. Mi Kyroval már három éve aktívan gyakorlunk, szóval nem önteltségből mondom, de elég jók vagyunk.

Nővérem elmondja a taktikát, aztán elindul a meccs. Az elején Héli felméri az ellenségeink képességeit, ezért direkt hagyjuk őket dobni. Miután már kellő információval rendelkezünk, új taktikát váltunk és mind az öten beleadunk apait-anyait. A végén Hélit senki nem tudja megállítani, ezért 13-21-re nyerünk. A fiúk ujjonganak az örömtől, pedig az elején esélyt sem adtak a hirtelen összedobott csapatunknak. Megköszönjük a játékot, aztán az edző és Brian odasétálnak hozzánk.

– Nos, ez nagyon jó kezdő mérkőzés volt – mondja a csapatkapitány. – Szerintem egyértelmű, ki melyik csoportba kerül.

– Valóban. Héli, Kyro és Dakon a haladóba, Michael és Kim pedig a kezdőbe. Tényleg szép volt, és ügyesen taktikáztatok. Héli te jó kapitány lennél.

– Köszönöm szépen. Kyro nélkül nem lennék formában.

Rám mosolyog, amire elpirulok, majd figyelünk tovább az edzőre.

– Oké, akkor most váljunk is ketté, a haladók menjenek a másik pályára! Brian, vedd át őket, én maradok most a kezdőkkel.

Mindenki érti a dolgot, ezért átsétálunk. Én eléggé elfáradtam a sok ugrálásba, ezért azonnal a padra ülök. Héli is leül mellém, erre az összes haladó oda áll fölénk, és dicsérik a játékunkat. Azt sem tudom, mit mondjak, inkább zavarodottan hallgatok, és a nővérem válaszolgat helyettem is. Ezután Brian szétoszlatja a csapatot tőlünk, csinál két csoportot, és újabb meccset hirdet ki, de mondja, hogy most mindenki próbáljon három pontosakat dobni, és arra gyúrjunk rá.

A délután így véget is ér. Fáradtan kullogunk az öltözőbe a lányokkal, és szinte egymáshoz sem szólunk. Olyan, mintha egy kicsi feszültség lenne a többiekben, amiért egyből a haladókhoz kerültünk, ők ugyan is a kezdőben vannak, de ez engem különösebben nem zavar.

– Kyro, kérdezhetek valamit? – fordul hozzám Jane kifelé menet – Úgy látom, implantátumod van. Nem félsz, hogy sport közben megsérül vagy ilyesmi?

– Hát, ez zirgon gyártmány, és olyan ötvözetből készült, ami ellenáll a víznek, a hőnek, és állítólag törés biztos. Eddig nem esett még baja, ezért nem aggódom.

Jane bólint, még egyszer megnézi a szerkezetet, aztán elhagyjuk az öltözőt. Kint Tj és Jeremy a falnak támaszkodva várakoznak.

– Mondjátok, hogy csak ácsingóztok, és nem ránk vártok – sóhajt a nővérem.

– Bocsi, kosárlabda királynő, de pont titeket vártunk, hogy együtt menjünk haza – vigyorog Tj, de nővéremnek cseppet sem tetszik a beceneve, ezért kiabálni kezd.

– Ne akard elrontani a szuper napomat, mert megverlek!

– Jól van – karolok bele Hélibe. – Fiúkkal vagy a nélkül, menjünk már, mert éhes vagyok!

– Mi is éhesek vagyunk! Beülünk valahová? – kérdezi Alen kedvesen.

– Nem! – feleli erre Héli, pedig nekem van kedvem.

– Jaj, ne csináld már kislány! Csak beülünk kajálni egy hamburgerezőbe. Én fizetek!

Amint látom, Héli ezen elgondolkodik, de ekkor Jeremy szólal meg.

– Bocs, de nekem nem jó. Átjön ma Roxi tanulni.

– Akkor csak hárman, na! – könyörög Tj, erre meglepetésemre Héli beadja a derekát.

– Oké. Akkor menjünk, de nem ülsz mellettem!

Én is és Tj is örülünk a hírnek. Elhagyjuk a sulit, elköszönünk Jeremytől, és elindulunk a vásárló negyed felé, ahol állítólag van egy jó hamburgerező. Tj bevezet minket, elfoglalunk egy asztalt, és az étlapról kiválasztjuk a kaját, amit szeretnénk. Természetesen ez is digitális, kijelöljük az asztal számát, aztán bepipáljunk az ételt, és az röpke fél órán belül kihozza egy pincér.

– Szóval, nem túloztatok azzal, hogy tudtok kosarazni. Nagyon ügyesek vagytok – kezdi a fiú. – Jó volt az az ugrós csel, amit ellenem vetettél be.

– Köszi. Te sem kosarazol olyan rosszul – mondja Héli kicsit pirulva, amire a fiú szélesen elvigyorodik.

– Ó, dicséretet kaptam HéliXintől. Ezt meg kell jegyeznünk!

Nevetek.

– Ám bár, egy haladó kosaras könnyedén át tud látni rajta, ha figyel…

Fejezi be Héli a mondatát, nehogy Tj túlságosan jól érezze magát vele. Még mindig nem értem mi baja van, pedig szerintem nagyon szórakoztató a srác. Inkább feldobok valami semleges témát, nehogy megint piszkálódni kezdjenek.

– Jeremy és Roxana régóta együtt vannak?

– Hát, úgy fél éve, talán több. De amúgy fogalmam sincs, mit eszik rajta Jeremy, mert nem okos, nem is dögös. Talán jó az ágyban? Nem tudom.

– Szerintem a szívnek nem lehet parancsolni – jön ki Héliből. - Ha szereti, akkor valamit csak lát benne.

Vigyorog, amire eszembe jutnak a fiúi, majd az enyéim. Tovább kérdezek.

– És neked Tj, miért nincs barátnőd?

Halványan elmosolyodik, majd őszinte tekintettel, azt válaszolja.

– Mert az igazira várok.

– Ez aztán a férfias… – mondja Héli kicsit gúnyolódva, de én megbököm, mert Tj lebiggyeszti a fejét.

– Szerintem, ez aranyos dolog. Én sem akarok olyannal járni, aki csak szórakozni akar velem – teszem hozzá. – Biztos megtalálod azt a lányt.

A fiú elmosolyodik, aztán egy pillanat erejéig Hélivel egymás szemébe néznek. Ekkor meghozzák a hamburgereket és végre ehetünk. Nem is nagyon beszélgetünk ez után, hanem csendben elfogyasztunk mindent.

Hazafelé menet megköszönjük Tjnek a finom hamburgereket, és hamar felliftezünk a lakásunkba. Mikor anyu hazajön, fáradtabbnak tűnik, mint tegnap, de azért megkérdezi, milyen volt az edzés. Miután a nővérem kimerítő választ ad, anyuhoz fordulok.

– Fáradtnak tűnsz. Sok munkád van?

– Á, semmiség. – Mosolyog. – Inkább több a „papírmunka”. Olyan szintű ügyek vannak, mint az adócsalásos volt. Még bele kell rázódnom.

– Anyu, azt tudtad, hogy itt is megjelent egy cikk arról? Az egyik osztálytársunk mondta, hogy olvasta – szakítom félbe, mert hirtelen eszembe jut.

– Igen? Fogalmam sem volt róla. Tőlem, nem kértek interjút – nevetve mondja és úgy tesz, mintha érdektelen lenne, de tudom, kíváncsi.

– Majd megkeresem és megmutatom neked. Jó?

Anyu mosolyog, aztán mondja, hogy menjünk, és tegyük el magunkat holnapra. Ezzel mind egyetértünk, így elvonulunk.

Szerdán érdekesek a délelőtti órák, ugyanis a zirgonokról tanulunk, és a szövetségről. Nagyon sokszor olvastam már, de a tanárunk egy új szemszögből mondta el a történteket. Mikor az idegenek jönnek szóba, én automatikusan az implantátumhoz nyúlok. Azt gondolom, nem is történhetett volna jobban, hiszen már nem élnék, ha a zirgonok nem lennének. Oldalra pillantok, mikor látom, Jeremy engem néz és a szerkezetet. Zavarba jön, mikor a szemébe nézek, ezért vissza is fordul a padjára, bekapcsolja szemüveg helyettesítő apró gépét, ami a bal oldali halántékánál található, és tovább folytatódik az óra. Ma nincs szakkörünk, ezért otthon töltjük a délutánt a nővéremmel, én olvasgatom a tananyagot, ő pedig tévét néz. 

Csütörtökön rajzszakköröm van. Nem tudom mi kell a foglalkozásokra, ezért csak egy festő készletet viszek. A nyolcadik óra után elköszönök Hélitől, és bemegyek a művészterembe. Nem vagyunk sokan, körülbelül tízen, ezért mindenkivel összeismerkedem, amíg meg nem érkezik a rajztanár. Ekkor meglepetésemre egy ismerős arc lép be utolsónak. 

– Szia Kyro! – mosolyog rám Tj. 

– Ne mondd, hogy te is a rajzot választottad? – csodálkozom. 

– Nos, de. Szabad melletted a hely? 

– Persze – felelem, és magam mellé engedem. 

Ez után megvárjuk, hogy kiosszák a feladatot, ami egy képzeletbeli táj bármilyen eszközzel való ábrázolása, aztán folytatjuk a beszélgetést.

– Tj, kérdeznék valamit. – Érdeklődve rám néz. – Jeremy mindig ilyen távolságtartó? Vagy van valami baja velem? Csak azért, mert Hélivel jól elcsevegett sakkon, velem viszont alig vált néhány szót.

– Nyugi, nem személyes. Ő nehezen barátkozik, mert mikor ideköltözött, őt is kicsit kiközösítették a többiek. Nincs veled semmi baja. Ami pedig Hélit illeti, én kértem meg, hogy faggassa, mert amint te is tapasztalod, nem nagyon akar velem ismerkedni. Szerinted miért? Mondott valamit rólam?

– Sajnálom, de nem. Én sem értem a viselkedését, és nem is merek rákérdezni. Bocsi. – Kicsit gondolkozok, majd felteszek még egy kérdést. – Visszatérve kicsit Jeremyre. Néha bámulja órán az implantátumomat. Nem tudod, miért? Bár láttam, hogy neki is van valami hasonló.

– A szeme miatt. Rosszul lát közelre, de nem akarja megműttetni. És szerintem, azért nézi a tiédet, mert érdeklik a zirgon technológiák. Őt a műszaki dolgok, engem az informatika vonz. Az a második klub, amiben vagyok.

Nincs több kérdésem, mert Tj válasza kielégíti a kíváncsiságom egyelőre. De azt nem értem, ha Dent ennyire érdekli a gép, miért nem kér meg, hogy megnézhesse? Bár erre is jó válasz, hogy nehezen barátkozik. Ő is másik szektorból költözött ide? Ez is érdekes. Tudni akarom, ő miért jöhetett ide, de nem akarom Tjtől kérdezni, mert még azt gondolná, hogy nekem tetszik a barátja, pedig nem is. Amúgy is van egy Roxanaja. Érdekes is lenne a mi négyesünk, ha úgy lenne… Ezen kacagok magamban, közben mindketten a mesterművünkön dolgozunk, és gyorsan el is repül a délután.

Péntek a hét utolsó napja. Boldogan megyünk iskolába, igaz nem teljesen kipihenten, mert sokáig tévéztünk. Az osztály lány bandája ma megint beszólogat, ezúttal nekem, mert kiesik a táskámból a teniszes cipőm, és azzal cikiznek. Erre vicces történik, mert Tj és Héli egyszerre szólalnak fel az érdekemben, és teljesen egy hullámhosszon vannak. Sőt a testvérem, most nem is oltja le a fiút, hanem vele együtt nevet, mert a péntek az ő hangulatát is pozitív irányba viszi. Aranyosak. Nem bánnám, ha összejönnének. A teniszedzés is érdekesen alakul. A pálya kint van a hátsó udvaron egy focipálya és egy kosárpálya között. Pont ma van a fociedzés, ezért a kigyúrt srácok és néhány lány ott tartózkodik. Ahogy kimegyünk rövid tenisz szoknyában, néhány focis fiú a rácshoz fut és fütyülget nekünk. Az egyik lány a klubunkból mondja, hogy az egész suli hallotta, milyen jól sportol a két 279-es csaj – így hívnak minket –, ezért nézni fognak minket. Hát úgy is lett. A fociedző nem tudja a fiúkat rávenni, hogy folytassák a meccset, amíg minket nem látnak éles helyzetben. Megint meglepődök, mert Jeremy is a focisták között van, de ő távolabbról, a kispadról figyel minket. Héli mondja, hogy ne törődjünk a közönséggel, hanem játszunk. Úgy is teszünk, lenyomunk pár mérkőzést, az idióta focistáknak tetszik a műsor, aztán abbahagyjuk és hazamegyünk.

Tehát így fognak telni a heteink a 38-as szektorban. Foglaltam össze magamban péntek este lefekvéskor. A társaság érdekes, de Tjn kívül nem hiszem, hogy bárkivel is szorosabb barátságba szeretnék kerülni az iskolából. Főleg, hogy különcök vagyunk mindenki, még a tanárok szemében is. Voltak órák, mikor úgy kezeltek minket, mint egy gyereket, csak mert könyvekből tanultunk az elmúlt tíz évben. Amúgy is félénk vagyok, és ez a kiemeltség még zárkózottabbá fog tenni. Szerencse, hogy Héli mellettem van. Ebbe a gondolatba kapaszkodva alszok el és kívánom, semmi különös ne történjen velem a továbbiakban.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd saishin 36 történetét!


  • 1233 szerző
  • 827 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

saishin

A 38-as szektor - Egy hét

Műfaj

sci-fi

Rövid leírás / Beharangozó

Az emberiség találkozott egy idegen fajjal és békét kötöttek. Fenekestől felfordult minden, mert ideálisabb életkörülmények lettek kialakítva a földön az idegenek javaslatára. Szektorokra osztották fel az egész bolygót.
Főszereplőink kalandja pedig a 38-as szektorban kezdődik.

Rövid összefoglaló

Kyro összefoglalja milyen napjaik lesznek az iskolában. Sikerül beilleszkedniük az osztályba? Hogyan teljesítenek a szakkörökben? Sikerül barátságokat kötniük?
A fejezetből kiderül.

Olvasási idő

17 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni saishin nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!