Barion Pixel nuuvella

A 38-as szektor - Mi lenne ha...

Beköszönt a tél. Szeretem azt az időjárást, amikor a szél kicsit megcsípi az arcomat, aztán bemegyek a meleg szobába, és onnan figyelem a hóesést. Mi a világnak egy olyan pontján lakunk, ahol viszonylag enyhe telek vannak. Maximum mínusz tíz fokig hűl le a levegő, és sok hó esik. Ennek utána kellett járnom, mikor ideköltöztünk, ugyan is a 279-es szektorban mínusz húsz fok is előfordult, ezért mondom az ittenit enyhének. Már december van, és nem sokára téli szünet, amit nagyon várok. Remélem, addig hó is fog esni, mert még egy dekát sem láttam. Az iskola továbbra is változatlan. Tanulás, szakkörök, tanulás, alvás. Ennyiből áll a napom. Persze ezek mellett az érzéseim, és másoké is kavarognak.

Nézzük Hélit. Az Alex ügy már a múlté, főleg mióta kosarazni sem jár. Visszanyerte a régi önmagát, aki be- és visszaszól Cristie bandájának, ezért az osztályban rend és fegyelem uralkodik. Mindenki megtudta az igazságot, így a fiúk már nem akarják elhívni magukhoz. Persze ez még nem azt jelenti, hogy senki nem érdeklődik iránta, sőt van egy-két udvarlója, de ő ügyesen mindet elutasítja, még csak flörtölni sem akar velük. Büszke vagyok arra, hogy betartja az ígéretét. Ami Tjt illeti, vele nem beszél, csak annyit, amennyit muszáj. Nem tudom, meddig akarja ezt folytatni, de ha nem lép, Tj a végén teljesen elfelejti. Ő egyébként kicsit depisnek tűnik, amit próbál titkolni, de nem nagyon megy neki, főleg rajzon, mert a művei ijesztőek. Kosarazáson is próbál menő lenni, de sokat hibázik. És mi van Jeremyvel? Hát ő még mindig Roxanával van, és a hősies tette után sem érdeklem őt. Már nem is nagyon foglalkozom vele, pedig néha azon kapom magunkat, hogy egymást nézzük. Csak azt nem tudom, ő miért néz? Egy magyarázat létezik. Az implantátumom. 

Itt van végre az utolsó hétvége a szünet előtt. Teniszen jól kiugráljuk magunkat, így hamar ágyba fekszem. Szombat reggel teljesen jól ébredek, és mivel nincs tanulnivaló, ezért visszatérek a kutatásomhoz. Rászánom ezt a napot. Reggeli után visszabújok a takaró alá, és megnyitom a gépem. Nagyban akarom nézni, ezért kivetítem a szemközti falra, amit direkt azért hagytam üresen, hogy ott filmezzek és ilyenek. Elmegyek a gépem azon rejtett helyére ahová az anyagot mentettem, de valahogy nem találom.

– Mi a fene?!

Kiakadok, mert nincs itt. Biztos vagyok abban, hogy itt kellene lennie, de még sincs. Előhívom a láthatatlan mappákat. Semmi. Nagyon furcsállom. Talán rossz helyen vagyok? A gép kereső központjába megyek, és beírom a mappa nevét, de nincs találat. Megpróbálom még néhány kulcsszóval, de semmi. Minden eltűnt a gépemről. Megnézem a külső meghajtót is, ami a géphez van csatlakoztatva, de azon sincs. Mérgesen felkelek az ágyból, és átvágtatok Hélihez.

– Héli, hozzányúltál a gépemhez?

– Hogy? Nem. Ha kellene valami tőled, akkor szólnék előtte.

Elgondolkozok és felelek.

– Igaz. Bocsi.

– Miért kérded?

– Eltűnt a gépemről az összes anyag, amit anyu ügyével kapcsolatban kutattam. Sőt a meghajtómról is, a kicsiről.

– Hm. Nem volt frissítés vagy rendszer visszaállítás? Esetleg formázás?

– Nem volt. Egyik sem. Nem értem.

Héli megrántja a vállát, mert nincs több ötlete, ezért bocsánatot kérek a zavarásért, és anyuhoz megyek. Neki is elmondom a történteket, és ő azt mondja, hogy akkor töltsem le az ő gépéről. Előszedjük az ő mappáját, de újból meglepődünk, mert neki is minden eltűnt.

– Lehetséges, hogy ez nem véletlen? – kérdezem kicsit félve, amire anyu azt feleli.

– Á, nem hiszem. Lehet, hogy valami vírus támadta meg a hálózatunkat. Tudod, milyen okos vírusokat fejlesztenek ki manapság…

Logikusnak tűnik a magyarázat, de ettől még nem nyugszom meg. Anyu javasolja, hogy kezdjem elölről, és mentsem le duplán. Ilyen biztos nem fog még egyszer előfordulni. Hát, majd meglátjuk. Minden esetre, ennyitől nem akarom feladni. Visszamegyek a szobámba, és mindent újra kezdek. Anyu átküldi e-mailen azokat, amiket múltkor is néztem a hivatalos iratok között. Az egész napom rámegy, mire minden gondolatomat és kérdésemet újra összeszedem, lementem a weboldalakról a cikkeket, és duplán elrejtem őket. Most okosabb leszek, mint múltkor. A meghajtóra is és a gépemre is titkosítva teszem, plusz az egészet összetömörítem, és ráteszem az iskolai karkötőmre. Az talán nem fog „elveszni”, mert semmilyen kapcsolata nincs az internettel, és az iskolában is csak a helyi hálóra csatlakozunk. Annyira elfáradok a végére, hogy már nincs is kedvem új dolgok után kutatni. Úgy döntök, hogy vacsorázok, aztán filmezek a szobámban.

A hétfő semmi jóval nem kecsegtet. Az osztályfőnök órája a dél utáni első óra, ahol a következő történik. Vigyorogva lép be a terembe, ami nekem nem tetszik. Igaz, mindig kedves, de ennyire feldobva már rég volt, mert Tj verekedése miatt sokáig duzzogott. Csak nehezen tudta elintézni, hogy a kék hajú ne kapjon egy hónap felfüggesztést. Helyette Tj évvégéig osztályfelelős, és neki kell ugrálni, ha a tanárok fütyülnek. Szóval vigyorogva jön be, leteszi a gépét az asztalra, és azt mondja.

– Van egy nagyon jó hírem az osztálynak!

– Nem kell többet tanári csicskásnak lennem? – kérdezi Tj viccesen, amire felnevetünk.

– Nem! Abból nem engedek! Sokkal jobb a hír. A következő fél évben, vagyis januártól, az egyik testnevelés óra helyett táncot fogtok tanulni. – Nem öröm, hanem fújozás hangjai jönnek a többiekből. – Ne legyetek ilyen negatívak! Az alap tánctudás is hozzátartozik a műveltséghez, szóval táncolni fogtok és kész. Csak fél év lesz, és a szektor két legjobbja fogja nektek tanítani.

– És ezek páros táncok, vagy csoportosak lesznek tanárnő? – kérdezi az egyik lány hátul. – Csak mert mi lányok kevesebben vagyunk, mint a fiúk.

– Nos, azt nem tudom még. Majd az első órán tudjátok meg. Egyébként a csütörtöki testnevelés helyett lesz. Majd rendszerfrissítéskor bekerül az órarendbe…

Áradozik még a tánc öröméről, de én nem akarok rá figyelni. Kicsit hátrafordulok Hélihez, akinek annyira nem tetszik a hír, mint nekem. Felvetődnek a kérdések. Társas tánc lesz, és ha igen, ki a fenével fogok táncolni? Körbenézek a teremben. Összesen huszonhatan vagyunk, ebből tíz lány, tizenhat fiú. A fiúk közül a normálisabb fajta körülbelül négy, a többi vagy kocka vagy idióta. Szuper. Csak legyen már téli szünet. 

Az óra további része unalmas. Beszélgetünk a nővéremmel a hálózaton, és így gyorsabban megy az idő. A szünetjelző hangja a megmentő, csak hogy, alig megy ki a tanár, Roxi már bent is van, Jeremy ölébe ül és smárolni kezdenek. Ehhez most egyáltalán nincs kedvem, ezért jelzek Hélinek, hogy sétálni megyek. Neki nincs kedve jönni, inkább zenét hallgat. Felkapom hát a kabátom és elindulok. Az utam a tetőre vezet, mert meg akarom nézni, fog-e esni a hó. Elég felkapott lett közöttünk ez a hely, mióta Héli felfedezte. Ahogy kilépek, van egy fedett rész, ami alatt néhány pad van. Meglepetésemre Tj ül ott magában és eszik valamit.

– Hali. Csatlakozhatok?

– Gyere. – Arrébb húzódik, én pedig leülök. – Mit csinálsz itt ilyen hidegben?

– Ezt én is kérdezhetném – elmosolyodunk, aztán a távolba nézünk.

Szeretném tudni, mit érez és gondol, ezért viccesen felelek újból a kérdésére.

– Szerelmi bánat ellen jó ez a hely…

– Neked is? – Néz rám csodálkozva. – Ki az a szemét, aki összetörte a szíved?

Elnevetem magam, majd folytatom.

– Nem törte össze, mert észre sem vette, hogy a világon vagyok. Gondolom, tudod, mit érzek.

– Ja – felsóhajt. – Sokkal rosszabbul érzem magam, mint amikor Alex a képben volt. Elrontottam mindent azzal a csókkal. Héli biztos azt gondolja rólam, milyen egy disznó vagyok. Kihasználtam, amikor sebezhető volt.

– Nem gondolja azt, ezt elárulhatom.

Tj mintha egy kicsit felvillanyozódna ettől, de aztán azt kérdezi.

– De akkor, miért nem szól hozzám?

– Te sem szólsz hozzá.

– Mert időt akarok hagyni neki.

– És ez jót is tesz neki. Hidd el. 

Elmélkedik kicsit, majd hozzám fordul.

– És te? Ki az a srác, aki miatt búskomor vagy?

– Nem szeretném elmondani, mert nem fontos. A lényeg, hogy hiába próbálkoztam, nem vette a lapot. Bár én vagyok a hülye, mert van barátnője. Egyáltalán nem kellett volna, hogy megtetsszen, de már nincs visszaút. Csak előre tudok haladni.

– Hm. Akkor neked sem könnyű. Tudod kivel kéne járnod? – Kérdőn ránézek, amire elvigyorodik. – Velem.

– Érdekes felvetés – mondom cseppet sem komolyan. – Jól járnék veled, de te is velem.

– Azt mondod?

– Ja. Végül is, hasonló az érdeklődési körünk, majdnem úgy nézek ki, mint Héli, és te meg én már az elejétől fogva jóban vagyunk. Sőt, a barátomnak tekintelek.

Ezen újra elvigyorodik, én pedig még hozzá teszem.

– Csak egy a baj. – Egymás szemébe nézünk, és olyan közel hajolok az arcához, hogy szinte összeérünk. – Nem vonzódunk egymáshoz. Most például eszemben sincs, hogy megcsókoljalak.

– Nekem sincs – mondja ő is, aztán egyszerre kacagunk.

Tj átkarolja a vállam, magához húz, és azt mondja.

– Szerintem, nem normális az a srác, aki nem vesz téged észre. Találsz jobbat is.

– Csakhogy nekem most nála jobb nem kell.

– Akkor mondd meg ki az, és én, összehozlak vele!

– Nem mondom el – háborodok fel. – De megígérem, ha valami változást észlelek benne, vagy fordul a kocka, elmondom ki az.

– Oké! – kicsit nevetünk, aztán eszembe jut egy fontos dolog.

– Ja Tj! Akarok kérdezni valamit. Mondtad, hogy otthon vagy az informatikában. – Bólint. – Lehetséges, hogy ugyan azon mappa, amit titkosítottam, elrejtettem három különböző helyre, pontosabban két gépre és egy külső meghajtóra, eltűnjön véletlenül?

– Ugyan akkor tűntek el?

– Azt nem tudom, de mikor hétvégén meg akartam nézni, egyik helyen sem volt meg.

– Hm. Két lehetőség van. Vagy valamelyik családtagod törölte ki, vagy feltörték a gépeiteket, és onnan távolították el az adatokat.

Kicsit megijedek ettől, és mivel biztos vagyok abban, hogy sem anya, sem Héli nem tette, csak a másik lehetőség marad.

– Ez nem jó hír. Biztos nem anya, vagy Héli volt. Más pedig még soha nem volt nálunk.

– Mi volt a mappában? – kíváncsiskodik a srác.

– Titkos.

– Ne már! Ma mindent eltitkolsz előlem? Csak egy kis morzsát adj.

Úgy gondolom, Tj megbízható ahhoz, hogy a kutatásomról beszéljek neki, és főleg azért, mert semmi érdemlegeset nem találtam még. Elmondom neki. Nem túl részletesen, de elárulom mi volt a dokumentumokban, és ő érdeklődve hallgat végig. Néhány kérdésemen elgondolkodik, majd a végére annyit mond.

– Nagyon érdekes. Ha nekem adnának egy lehetőséget, hogy költözzek, mondjuk a 2-es szektorba, én is utána járnék a háttérnek. Persze, ti tudjátok, de ez valóban sok kérdést vet fel. Köszi, hogy elmondtad. Nem mondom el senkinek sem, megígérem.

– Köszönöm. – Megszólal a csengő, ezért azonnal felpattanunk. – Siessünk, mert nem akarok még egy késést kapni.

– Az nekem sem hiányzik.

Ahogy visszamegyünk a terembe, és mindketten kabátban vagyunk, egyértelmű a többiek számára, hogy együtt voltunk odakint. Egyből megy a susmogás, és Héli is kíváncsian néz rám. Én rá kacsintok, de az Aria nevű csoporttársunk nem bírja befogni a száját.

– Tj, neked nem elég egyszerre egy Xin? Mindkettőt akarod?

– Ha járni akarok Kyroval, ahhoz semmi közötök.

A visszaszóláson mindenki ledöbben. Én érdeklődve a kék hajúra nézek. Ő rám kacsint, amire elmosolyodok. Nem is volt olyan rossz ez a válasz, sőt. Héli egész fizika órán azzal nyaggat, hogy mi történt közöttünk Tjvel. Egyértelműen féltékenységből. Én csak annyit válaszolok, hogy majd otthon elmesélem, addig bírja ki. Muszáj valahogy összehoznom őket, még úgy is, ha én leszek a csali.

Az órák végén alig akar haza engedni Héli, de megszabadulok tőle, és magamban megyek. Talán a sakkszakkörön nyaggatja majd Jeremyt is ezzel a furcsa beszólással, és hátha ez az én érdekeimet is előmozdítja. Az biztos, este mindent elmondok neki, hogy végre béke lehessen.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd saishin 36 történetét!


  • 1234 szerző
  • 828 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

saishin

A 38-as szektor - Mi lenne ha...

Műfaj

sci-fi

Rövid leírás / Beharangozó

Az emberiség találkozott egy idegen fajjal és békét kötöttek. Fenekestől felfordult minden, mert ideálisabb életkörülmények lettek kialakítva a földön az idegenek javaslatára. Szektorokra osztották fel az egész bolygót.
Főszereplőink kalandja pedig a 38-as szektorban kezdődik.

Rövid összefoglaló

A 9. fejezetben Kyro folytatni akarja a nyomozást az anyja ügyével kapcsolatban. Az iskolában ezután az osztályfőnök bejelent egy új órát, amin kötelező a részvétel. Tj feltesz Kyronak egy váratlan ajánlatot.

Olvasási idő

9 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni saishin nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!