Barion Pixel nuuvella

A 38-as szektor - Felkérés és felvetés

Annyi bajom van, hogy most az életkedvem sem a régi. Általában én vagyok a vidám, mosolygós, Héli a vagány, nagyszájú, sokszor morcos, de mintha felborult volna az egyensúly. A szerelem Héli jó oldalát hozza ki. Ő mosolyog, toppon van a tanulásban és a sportokban, sőt a legtöbb emberrel kedves. Én nem voltam soha bőbeszédű, de mióta az üggyel foglalkozom, és a szívem is fáj a viszonzatlan érzések miatt, így még csendesebb vagyok. Ráadásul megkapjuk a sok tanulnivalót így az első hét végére a félévben. Nagy mázlim volt viszont abban, hogy a beígért táncórát csütörtökön elhalasztották az oktatók, és áttették a következő hétre, de az sajnos hamarabb eljött, mint vártam.

A testnevelés óra a délelőtti utolsó, vagyis a hosszú ebédszünet előtt van. Levonulunk a tornaterembe, mindenki váltócipővel a kezében, mert nem lehet oda kinti cipőben menni. Rohadtul nincs kedvem ehhez, ezért csak némán kullogok Tj és Héli mögött. Lent mindenki leül a padra, és várunk. Csengetés után a pálya másik felén már elkezdődik az óra, ezért azt nézzük, amíg meg nem érkeznek a tanáraink. Mindkettő feltűnő jelenség, mert a férfi és a nő iszonyú magas. Vigyorognak ránk, ami nekem ijesztő, majd bemutatkoznak.

– 15C osztály. MartinezMilan vagyok, a bájos partnerem pedig DeloiseBrondeux. Velünk fogjátok ezt a fél évet eltölteni eme kellemes elfoglaltsággal, vagyis a tánccal. – Ennél a szónál kecsesen az égbe emeli a kezét, amitől néhányan elröhögik magukat. – Számunkra érdektelen, kit hogyan hívnak, csak a mozgásra fogunk koncentrálni. 

– Határozott terv szerint fogunk haladni, és három táncot fogtok elsajátítani, ami alapvető egy művelt ember számára. Az első, a keringő.

A nő megnyom valamit a kezében, felhangzik egy nyálas melódia, ők pedig rövid bemutatót tartanak ebből. Igazán jól mozognak, és ez még nem is tűnik nehéznek.

– A második lesz a mambó.

Másik zene jön, ami ritmusosabb, és erre kezdenek el táncolni, de ez már nagyon nem tetszik, mert sokkal érzékibb, és van, hogy egészen összesimulnak. Kezdek kétségbe esni.

– A harmadik egyben utolsó az kicsit lazább, vagyis hip-hop. Ezt inkább szórakozásból tettük be.

Na, ez már mindenkinek tetszik, a zene az egyik mai sláger, és a párocska egészen jól nyomja. Tapssal díjazzuk őket a produkcióért, közben a duma is elkezdődik, de a profi táncosok lecsendesítik őket.

– Jól van. A hip-hopot csoportban fogjuk tanulni, de az első kettőhöz szükséges párokban lennetek. Szóltak, hogy több a fiú, ezért azok, akiknek nem jut pár, táncolhatnak együtt vagy néhány hölgyön osztozhat több fiú is. Ezt mindjárt kitaláljuk. Uraim! – Emeli fel a hangját a nő. – Tessék gyorsan felkérni egy hölgyet, és aki meg van, álljon fel a parkettre.

Eljött a pillanat, amitől féltem. Hangoskodni kezdenek a többiek, és néhányan már fel is állnak, úgy, mint Tj is.

– Sajnos, nem választhatom mindkettőtöket, pedig szívesen megmentenélek Kyro. – Héli felé nyújtja a kezét, amire a nővérem hozzám fordul.

– Megkérjek valakit, hogy táncoljon veled? Nem akarlak megint magadra hagyni.

– Nyugi Héli! Csak van valaki az osztályból, aki akar velem táncolni. Fél évet kibírok.

Sajnálkozva rám néznek, aztán a terem közepére sétálnak. Körbenézek, és azt látom, hogy az a néhány normális srác már választott, vagy éppen Cristie és bandája csimpaszkodott rájuk. Egyedül maradtam a csendes, szürke lányokkal, és a kocka fiúkkal. Sosem gondoltam, hogy ehhez a bandához fogok egyszer tartozni, de így alakult. Nem is nézelődöm többet, hanem a térdemre könyökölök és várok. Pár perc múlva a tanárok kiabálni kezdenek, hogy szedjék össze magukat a fiúk, vagy ők párosítanak össze minket. Ekkor azt látom, hogy megjelenik előttem két pár cipő. Felnézek, és a két szemüvegest, Zenot és Victort látom magam előtt elvörösödve. 

– Szia Kyro! – mondja Zeno.

– Hali – mosolygok rájuk, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy akarják ezt.

– Hali – feleli Victor, majd megböki barátját, aki ráförmed.

– Mi van? Ne bökdös! Kérdezd meg te!

– Nem, te kérdezd meg, te találtad ki.

Jót nevetek magamban rajtuk, és már majdnem megszólalok, amikor ideugrik Eric egy harmadik srác, és azt mondja bátran.

– Kyro! Táncolnál velem?

– Hogy? – Kérdezi egyszerre a másik kettő, és veszekedésbe kezdenek. – Mi voltunk itt előbb!

– Úgy van!

– De gyávák voltatok, és nem mertétek megkérdezni.

– Pont most akartuk!

– Jaj ne már! Így már csak harminchárom százalék esélyem van, hogy engem válasszon…

Tovább vitáznak, mintha itt sem lennék, ezért nem állom meg nevetés nélkül. El is hallgatnak, ezért azt mondom.

– Annyira cukik vagytok! – Talpig elvörösödnek, és majd leesik róluk a szemüveg a bókomtól. – Én már azt hittem, senki nem akar velem táncolni.

– Miért gondoltad ezt? Okos vagy… És szép…

– És aranyos… És nagyon jól kosarazol, tehát biztos táncolni is tudsz.

– De sajnos mind hármatokkal nem tudok táncolni, szóval választanom kell.

Annyira jól esik, hogy rám gondoltak, nem bírok nem mosolyogni, de fogalmam sincs, kit válasszak, hogy ne legyen sértődés. Az arcukat fürkészem, amikor megszólal valaki mögöttük.

– Tévedés. Kyro velem fog táncolni.

Ahogy meglátom Jeremy határozott tekintetét, azonnal lefagy az arcomról a mosoly, és azt hiszem, csak képzelődöm.

– Mi? Jeremy, te hogy jössz a képbe? – kérdezi Eric.

– Már csak huszonöt százalék...

– Fogd már be – szól Zeno. – Tényleg Jeremy, ezt hogy gondoltad? Egész nap Kyro mellett ülsz, és nem szólsz hozzá egy jó szót sem. Együtt kosaraztok, és Tj meg Héli miatt szoktatok együtt is lógni. Tudunk, és látunk mindent.

Egyre gyorsabban dobog a szívem, mert a fiúknak igaza van. Miért akar velem táncolni? Nem válaszol a kérdésükre, még mindig farkasszemet néz velem, de én ezt már nem bírom, ezért felállok, és azt kérdezem.

– Magyarázd meg Jeremy! Ők voltak itt előbb.

Mind a négyen ránézünk, erre ő a nyugodt stílusában, azt mondja.

– Azért, mert megmentettelek kosárlabdán, és az adósom vagy.

Most rám merednek a szemek, de megakad bennem a szó ettől a magyarázattól. Nem voltam életveszélyben, és ezt ő is beismerte akkor, sőt semmisnek tekintette a megmentésem. Akkor most, mi van? 

– Tudom, hogy mi folyik itt! – szól közbe Eric. – Nem akarsz a többi csajjal táncolni, ezért most Kyro is megteszi neked, igaz?

Ebbe én pirulok bele, és valahol jogosnak gondolom, de a lilahajú azt feleli.

– Erről szó sincs. – Végre leveszi rólam a szemét. – Bármelyik csoport társunkat felkérhetném, de magatok mondtátok, ő a csapattársam és a padtársam. Vele akarok táncolni, és jobban ismerem, mint ti.

Hogyan? Jobban ismer? Na, ettől már dühös vagyok. Bár álmomban sem mertem gondolni, hogy pont ő fog felkérni, ez még is pofátlanság. Gyűlik bennem az indulat és a sok miért, ezért akkor eszmélek fel, mikor engem bámulnak. Muszáj lesz felelnem nekik, bár egyértelmű kit akarok választani, de nem akarok senkit megbántani, és azt sem akarom, hogy Jeremy nyeregbe érezze magát.

– Öhm. Nagyon meg vagyok lepve, és igazat adok Zenonak és Victornak, hogy ők voltak itt előbb. – Eric cöcög. – De Ericnek is igaza van, mert még nem tették fel a kérdést, ő viszont bátran és egyenesen elém állt. – Rájuk mosolygok, majd Jeremy elé állok, és komolyan folytatom. – Ami téged illet. Nem ismersz jobban, mint ők vagy bárki. És nem volt jó fej tőled, hogy közéjük furakodtál. Azonban, nem akarok tartozni neked semmivel, szóval legyen. Veled fogok táncolni. – Visszafordulok a többi sráchoz. – Nagyon sajnálom fiúk, hogy csalódást kell okozzak nektek.

Lehajtom a fejem, és nem nézek rájuk többet, mert biztos mérgesek rám, erre meglepetés ér. Mindhárman az arcomhoz hajolnak, és azt mondják.

– Ne hülyéskedj! Egy lány sem utasított el minket még ilyen aranyosan! És mi kértük, hogy válassz.  

Olyan cukik, hogy fájnak ezek a kedves szavak. Szomorúan ott is hagyom őket, és a terem közepére sietek Héliékhez.

– Nos, kivel fogsz táncolni? – kérdezi a nővérem.

– Jeremyvel… – mondom elég halkan, amire kikerekedik a szeme, és nem is mondd semmit, mert az emlegettet utol ér, és megáll mellettem.

– Hogy ez, miért nem jutott eszembe!? – Szól hozzánk Tj, mikor neki is leesik. – Jeremy, megmentetted Kyrot megint!

Szerencsénkre nincs időnk többet beszélni, mert a tanárok összepárosítják a maradékot, és hangos tapssal jelzik, mindenki rájuk figyeljen. Hat fiú maradt a padon, ebből az egyik Victor, akinek így nulla százalék esélye van táncolni. 

– Így állunk. Fiúk, ha akarjátok, ha nem, nektek is meg kell tanulnotok legalább két féle táncot, ezért azt javasoljuk, hogy figyeljetek az óra feléig, mert keringőzni fogunk, utána megkérünk hat lányt, hogy segítsenek nektek. Kezdjük. Első a felállás. Urak egyik keze a derékon, másikban tartja a hölgy tenyerét, így. Csináljátok.

Na, ne. Annyira el voltam foglalva a kis incidenssel, hogy le sem esett, mivel jár, ha Jeremyvel táncolok. Hozzám fog érni, és a mambónál igen közel leszünk egymáshoz. A másodperc törtrésze alatt vörös lesz az arcom, remegni kezd a lábam és izzad a tenyerem. Jeremy nyújtja felém a bal kezét, én pedig lassan, de belehelyezem az enyémet. Egészen meleg és nyugodt. De hát, ő miért is lenne ideges? Mikor a másik kezét a derekamra teszi, a gyomrom is beleremeg. Nem nézek rá, inkább Hélire, aki erre rám kacsint. Köszi, ezzel nem nyugtatsz meg – sugallom a tekintetemmel, mikor hozzájuk lép Martinez, mert mindenkinek megnézi a beállását.

– Ti túl közel álltok egymáshoz. – Széttaszigálja őket kicsit, majd hozzánk lép. – Ti pedig túl messze.

Összébb lök minket, amire már a levegőt is nehezebben veszem, és megérzem Jeremy kellemes illatát. Nem is tudom, mire emlékeztet, de nagyon jó. 

– Figyelem. Első fontos dolog. Nézz a partnered szemébe. Gyerünk!

Hát jó. Ha muszáj, akkor muszáj. Ránézek és látom, őt ez egyáltalán nem hozza zavarba, sőt van egy olyan érzésem, hogy eddig is engem nézett. Elkezdődik hát. Miközben vesszük az alaplépéseket vannak, akik beszélgetnek, mint Tj és Héli, de mi nem. Egy szót sem szólunk, pedig rengeteg kérdésem lenne hozzá. Csak bámulunk egymás szemébe, és most látom, milyen érdekes rozsdabarna árnyalata van.

– Szép szemed van – mondja ő nekem, amire muszáj visszakérdeznem.

– Tessék? 

– Szép kék szemed van.

– Köszi.

Mindezt megint rezzenéstelenül mondja, bár vélem felfedezni benne a múlt heti kedves énjét is, aki Roxi felől érdeklődött.

– Melyiket választottad volna, ha nem jövök? – kérdez megint.

– A fiúk közül? Nem is tudom. Talán Ericet.

– Miért?

– Mert határozott volt, és talán ő a legkevésbé falábú a többiek közül.

Elmosolyodik, amibe bele pirulok, és könnyen lebuktathatom magam, ezért azt kérdezem.

– És te, miért akartál valójában velem táncolni?

– A jó jegy miatt.

– Hogyan? – állítom meg a táncot.

– Jól mozogsz a kosárlabdával, ezért feltételeztem, hogy tudsz táncolni. A másikat csak azért mondtam, hogy jól hangozzon a felkérés.

A jó jegy miatt. Nem is tudom, hogy ez dühítő vagy sértő rám nézve. Csak egy eszköznek tekint? Nem is érdekel többé, mit miért csinál, mert ez szíven talál. Leveszem róla a szemem, és nem nézek rá többet. 

– Le is telt az óra fele. Néhány lány akkor megtenné, hogy segít ennek a hat fiatalembernek?

Nekem sem kell több. Kirántom magam Jeremy fogásából, és elindulok a pad felé. 

– Hová mész? – kérdezi tőlem, amire én meg sem fordulok, hanem azt válaszolom.

– Segítek Victornak. Neki is jár a jó jegy.

Így fognak telni tehát a táncóráim. Körülbelül hat hónapot járunk még iskolába, így a három fajta táncot héthavonta vesszük. A keringő felét Victorral, másik felét meg Jeremyvel kell táncolnom. Nem tudom, mi lesz velem utána. Attól az erotikával fűtött mambótól be vagyok rezelve, és nem akarok olyan közel lenni Denhez. Ráadásul a tanárok közölték, hogy az év végi vizsgához ki kell választanunk egy stílust, és azt előadni majd nekik. Mivel Victor csak keringőzni fog, vele azt kell választanunk, ezért Jeremyre a mambó marad. Csak teljen el gyorsan ez az év!

Mióta Victorral túl vagyunk az első keringő órán, azóta kicsit rám tapadt, és nem győzi eleget hangsúlyozni, mennyire leköteleztem azzal, hogy őt választottam. Zeno és Eric persze féltékenyek. Szinte minden szünetben odajön hozzám, hogy segíthet-e nekem valamiben, ami már kezd idegesíteni, és hétfő délután már a fejemet fogom. Külön örülök a csengőnek, mert óra alatt nem kell jó pofiznom vele. Csakhogy a tanár nem kapcsolja ki a chatet, ezért még itt is rám ír. Kedvesem közlöm most vele, hogy szeretnék figyelni, ezért hagyjon békén. Látszólag megérti, de megint azt látom, hogy felvillan egy levélke a jobb felső sarokban. Már sóhajtva kattintok rá, amire a következőt látom.

JDen: Szeretnéd, hogy lekoptassam rólad?

Ránézek csodálkozva, ő pedig kérdőn visszanéz rám.

KXin: Nem kell, elbírok vele.

JDen: Nekem nem úgy tűnik…

Ekkor bezzeg vigyorog. Úgy fel tud bosszantani.

KXin: Egyéb észrevétel?! Ha nincs más közölni valód, akkor hagyjál békén.

JDen: Bocsi, nem akartalak felhúzni. :(

KXin: Nem haragszom, csak tényleg lefárasztott Victor. És ezt az órát sem szeretem.

JDen: Én is unom. Kérdezhetek valamit?

KXin: Mi lenne az?

JDen: Tj mondta, hogy eltűntek dolgok a gépeitekről. Azóta történt megint ilyen?

Megijedek ettől a kérdéstől. Miért mondta el neki Tj? Hiszen megígérte, hogy titokban tartja. Most mérges vagyok mindkettőjükre, ezért azt írom.

KXin: Mennyit tudsz? Ehhez senkinek semmi köze!

JDen: Nyugi, nem mondta el mi tűnt el, csak mesélte, hogy a kis kütyüje olyat írt ki, amit még soha. Én is szoktam használni, ezért vagyok kíváncsi. Olyan titkos dolgokat művelsz?

Mi már megint ez a huncut mosoly? Mi ütött ebbe a pasiba? Ha neki el elmondom, anyu biztosan kinyír. De olyan boldog vagyok, hogy hozzám szólt, muszáj valamivel szóval tartanom.

KXin: Annyira nem titkos. Az után nyomozok, ahogyan a szektorba kerültünk…

Röviden leírom neki az eddigi eredményeimet, személynevek nélkül, amit figyelmesen végig olvas. Talán tud hozzá tenni valami érdekeset, hiszen ő is másik helyről költözött ide, ezért próbálok megbízni benne, bár fogalmam sincs, miért. Lehet, az érzelmeim elvakítanak, de ha többet tudok meg róla, akkor vállalom a kockázatot.

JDen: Érdekes az ügy. Valóban sok kérdést vet fel. Nem akarok beleszólni, de nem gondoltál még arra, hogy a zirgonoknak közük lehet hozzá?

KXin: Miért pont nekik?

JDen: Testközelből tapasztaljuk a technikai fejlődést, ami tőlük ered. Ráadásul neked a fejedbe van ültetve egy olyan szerkezet, amit ők készítettek.

Ezen kicsit elgondolkozom. Zirgon orvosi eszköz van az agyamban, amit bár a 279-es szektorban kaptam, sokkal fejlettebb bármelyik emberi orvosi műszernél. Valaki azt akarhatta, hogy ez a technológia közelebb legyen hozzá, ezért áthelyeztetett minket ide az ügyön keresztül? Ez nem hangzik túl jól, ezért azt kérdezem.

KXin: Van valami elképzelésed?

JDen: Nincs konkrét. Azt tudom, hogy az órai anyagon kívül, nem nagyon tudunk semmit az idegenekről, és hogy mi a szándékuk az emberekkel. 

KXin: Vagyis te őket gyanúsítod?

JDen: Nem. Szerintem jó, hogy megtaláltak minket, és nem zárkóztak el tőlünk. Sok könyvet olvasok, és tudom milyen volt a világ az előtt. Örülhetünk, hogy segítettek nekünk.

Megint rám néz, és azt látom rajta, hogy komolyan is gondolja, amit leírt.

KXin: Ebben egyet értünk. Abból indulok ki, hogy én már nem élnék, ha ők nem lennének. És biztosan sok ember életét mentették meg rajtam kívül. A szektorok felosztását is jó ötletnek találom, mert a nagyon gazdag nem nyomja el a mellette élő szegényt. Ezért nem gondolom, hogy a zirgonok bármilyen módon is ártani akarnak nekünk.

Most én nézek Jeremyre. Mosolyog rám, majd még ennyit ír.

JDen: Érdekes lány vagy KyroXin. Sok sikert a nyomozáshoz.

Megköszönni sem tudom, mert bezárja a chat ablakot. Még sosem beszélgettem vele ilyen sokat. Ennek nagyon örülök most. Még is csak jó ötlet volt elmondani neki, mert olyan, mintha egy kicsit közelebb kerültem volna hozzá. Azt is megtudtam, hogy sokat olvas és hasonlóan gondolkodik a világról. Remélem fogunk még ilyeneket beszélgetni, ezért próbálok kedves lenni vele, még ha csak azért is táncol velem, hogy jó jegyet kaphasson.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd saishin 36 történetét!


  • 1216 szerző
  • 802 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

saishin

A 38-as szektor - Felkérés és felvetés

Műfaj

sci-fi

Rövid leírás / Beharangozó

Az emberiség találkozott egy idegen fajjal és békét kötöttek. Fenekestől felfordult minden, mert ideálisabb életkörülmények lettek kialakítva a földön az idegenek javaslatára. Szektorokra osztották fel az egész bolygót.
Főszereplőink kalandja pedig a 38-as szektorban kezdődik.

Rövid összefoglaló

A 14. fejezetben meglátjuk, milyen lesz az osztály táncórája. Párokban kell majd gyakorolniuk, és Kyrot több fiú is felkéri. Ki lesz a befutó? Ezután Jeremy felvet egy érdekes dolgot az eltűnt Peter O'Connal ügyében. Mit gondol erről Kyro?

Olvasási idő

13 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni saishin nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!