Barion Pixel nuuvella

Luca állatóvodája

Luca állatóvodája

Luca éppen a szobájában rajzolgatott, amikor csöngettek. Hallotta, ahogy anya ajtót nyitott, és fülelt, hogy vajon ki jöhetett hozzájuk? Hamarosan meghallotta a nagypapája hangját és már szaladt is elé.

– Szia Papa, mit hoztál nekünk? – kérdezte a kislány a nagyapját.

– Hoztam nektek virágot, a mama kertjében szedtem – válaszolt mosolyogva a nagypapa, miközben odanyújtotta anyának a virágcsokrot.

– Jaj de szép virágok, köszönjük szépen! Beleteszem őket gyorsan a vázába – mondta anya.

Amíg a felnőttek beszélgettek, Luca a színes csokorban gyönyörködött. 

– Nézd Papa, egy csigát is hoztál nekünk – mutatott a virág szárán gubbasztó csigára. Szegény csigabiga úgy meg volt rémülve, hogy a szarvát sem merte kidugni a házából.

– Ne félj, nem bántalak – nyugtatta meg Luca a csigát, miközben óvatosan a kezébe vette a kis állatot. Megsimogatta a csigaházat, és azon gondolkodott, hogy mi legyen a váratlan vendég sorsa.

– Anya, a csigusz biztosan éhes, mit adjak neki enni? – kérdezte anyától.

– Szerencsére éppen van itthon saláta, annak szerintem örülni fog – felelte anya.

Luca keresett egy kis dobozkát, az aljára tette a salátalevelet, arra pedig a csigát. 

– Csigabiga gyere ki, egyél egyet ideki – kérlelte, de a kis állatka nem hallgatott a mondókára. Luca egy darabig várta, hogy meggondolja-e magát, de hiába, az csak nem akart kijönni a házából.

Közben elkészült az ebéd és a család leült ebédelni. Amikor a süti is elfogyott, Luca megköszönte az ebédet, bement a szobájába, és megnézte mit csinál a csigája. Óvatosan közelített a dobozhoz, és látta, hogy az új barátja már evett egy kis salátalevelet!

– Anya, Apa nézzétek, a csigusz is megebédelt – nevetett a kislány.

– Akkor most hagyjuk pihenni, gyere, mesélek neked valamit – mondta apa. Kerestek egy állatos könyvet és elolvasták, hogy mit szeret enni a csiga, és milyen helyen érzi jól magát.

Attól kezdve az új családtag körül forgott az élet Lucáéknál. Szép lakhelyet készítettek neki, bevásárlásnál is gondoltak rá, a boltos nénitől kértek salátalevelet, répát, káposztát, és Luca boldogan gondozta a kis állatot. Néhány nap múlva már Luca ujján mászkált, tekingetett a csápjaival, már nem volt olyan félős, mint az első napon.

– Anya, mit gondolsz, a csigának vajon nem hiányoznak a barátai? Nem kellene kivinni a szabadba, hogy ott éljen a többi csiga között? – kérdezte Luca egyik este az anyukáját.

– Hát, biztosan hiányoznak neki – gondolkodott el anya – Lehet, hogy jobban érezné ott magát – mondta anya.

– Akkor vigyünk ki. Tudom is hogy hova. Az ovi előtt van egy virágoskert, oda tesszük, és akkor, ha megyek az oviba, mindig láthatom – mosolygott Luca.

Másnap reggel Luca beletette a kis csigát egy dobozba, az ovi előtti virágoskertben pedig szabadon engedte. Ezután minden reggel, amikor ment az oviba, és minden délután hazafelé menet megkereste a csigáját, és megsimogatta, beszélgetett hozzá.

Egy esős reggelen Luca meglátott a járdán egy gilisztát.

– Hát te giliszta, itt nem lesz jó neked, mert véletlenül eltaposnak az emberek. Gyere, mutatok egy klassz helyet, ahol biztonságban leszel! – azzal egy papír zsebkendő segítségével megfogta a gilisztát és betette a virágágyásba.

– Itt van a csiga is, csússz oda hozzá, és barátkozzatok össze – búcsúzott el az állatkától, és bement az óvodába.

Délután, amikor hazafelé mentek, már két állatot keresett a virágok között. A csigát meg is találta, de a gilisztát nem. Az biztosan bebújt a föld alá.

Ezen a napon az oviból nem haza mentek, hanem Rózsi mamához a hegyre.

Luca nagyon szeretett ott lenni, mert a mama kertje nagyon szép volt, sok színes virágot láthatott és persze volt mindenféle, kisebb-nagyobb állat, bodobácsok, poloskák, katicabogarak, és egyszer még egy kígyót is látott!

A mama éppen a veteményesben dolgozott, amikor megérkeztek. Bosszankodott, mert a zöldségeit megrágták a meztelen csigák, a krumpli leveleit meg a krumplibogarak.

– Ne mérgelődj Mama, segítek neked összeszedni ezeket a kártevő állatokat, és elviszem őket az állatóvodába – vigasztalta Luca a mamáját.

– Állatóvoda? Hát az meg hol van? – kérdezte csodálkozva mama.

– Ott van az ovi mellett a virágoskertben. Oda vittük a csigámat, és egy gilisztát, és most elviszem oda a meztelen csigákat és a krumplibogarakat is. Jól ellesznek ott egymással, és ott nem tesznek kárt semmiben – nevetett a kislány, és már szaladt is, hogy a kis homokozó vödörbe összeszedje az apró állatokat.

– Maradjatok itt szépen, keressétek meg a csigát, és a gilisztát – mondta másnap reggel a meztelen csigáknak és a krumplibogaraknak, amikor kirakta őket a virágágyásba.

Délután, amikor Luca kijött az oviból, az első útja a virágoskerthez vezetett. Megnézte, hogy minden rendben van-e az állatkáival. Kicsit beszélgetett velük, aztán elbúcsúzott tőlük és elindultak hazafelé. 

A játszótér felé mentek, mert a kislány szeretett volna hintázni. Odaszaladt a hintához, de még szerencse, hogy nem huppant bele azonnal, mert a hinta ülőkéjén ott búslakodott egy törött szárnyú katica.

Luca óvatosan felemelte, és odaadta anyának.

– Nézd Anya, el van törve szegény kis katica szárnya. Vajon meg fog gyógyulni? – kérdezte szomorúan.

– Sajnos nem tudom, de ha szeretnéd, vigyük haza, és próbáljuk meg meggyógyítani – válaszolta anya.

Luca már nem is akart hintázni, elindult hazafelé, a markában szorongatva a katicabogarat. Útközben gyűjtöttek faleveleket, és otthon egy levelekkel bélelt dobozba tették a katicát. Napokon át etették, de a szárnyát nem tudták meggyógyítani. Akkor Luca úgy döntött, hogy kiviszi a katicabogarat is az állatoviba.

Másnap reggel óvatosan letette a virágoskertbe, elbúcsúzott tőle, de megígérte, hogy délután újra találkoznak.

Amikor bement az oviba, az állatóvoda lakói mind odagyűltek a katica mellé. Észrevették, hogy el van törve a szárnya szegénynek.

– Hogy segíthetnénk szegény katicán? – kérdezte a házas csiga a többi állattól.

– Én sajnos nem tudom – válaszolt a meztelen csiga.

– Én sem tudom – hümmögött a krumplibogár.

– Én egyszer hallottam, amikor az emberek beszélgettek, és azt mondták, hogy a fenyőfa gyantájával mindent meg lehet ragasztani – csúszott ki ekkor a giliszta a föld alól.

– De sajnos nem tudok repülni, ezért hiába van itt a virágoskertben egy fenyőfa, nem tudok felszállni rá – mondta szomorúan a katicabogár.

– Majd mi segítünk – nyugtatta meg a krumplibogár – gyere, mássz ide erre a falevélre, aztán indulunk is.

A katicabogár felmászott a falevélre, a krumplibogarak megfogták a falevelet, és felrepültek vele a gyantás fenyőfára. Ott aztán bekenegették a katica szárnyát a gyantával és óvatosan összeillesztették a törött darabokat.

– Most maradj itt, amíg megköt a ragasztó – mondta az egyik krumplibogár, és otthagyták a fenyőágon a katicát.

Délután Luca hiába kereste a virágoskertben a katicát, nem találta meg.

– Hol lehet a kis katicám? – kérdezte szomorúan – hiszen nem tudott elrepülni a törött szárnyával.

Akkor mintha a nevét hallotta volna valahonnan a magasból.

– Luca, itt vagyok ­– hangzott újra a fenyőágak közül. Luca felnézett a fára, és meglátta a katicabogarat az egyik fenyőágon.

– Hát te hogy kerültél oda, hiszen nem is tudsz repülni – csodálkozott a kislány.

– A krumplibogarak repítettek fel, és megragasztották a szárnyamat – válaszolt mosolyogva a katica, azzal széttárta a szárnyait, és lassan leereszkedett Luca kezére.

– Jaj de jó, hogy meggyógyítottak a krumplibogarak! Most újra repkedhetsz mindenfelé – nevetett boldogan a kislány.

– Bizony, ezért jó, ha vannak barátaink, mert segítenek a bajban – mondta a katica, miközben hálásan nézett a csigákra, a krumplibogarakra, a gilisztára, mert nekik köszönhette, hogy újra tud repülni, úgy, mint régen.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Skolik Ágnes 6 történetét!


  • 1294 szerző
  • 881 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Skolik Ágnes

Luca állatóvodája

Műfaj

gyerek

Rövid leírás / Beharangozó

Luca nagyon szerette az állatokat. Az egészségeseket nemszeretgette, a betegeket meggyógyította.

Rövid összefoglaló

A mese Lucáőról szól, és az ő állat-barátairól

Olvasási idő

6 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Skolik Ágnes nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!