Minden elveszett a világunkból,
De ez nem a mi hibánk volt.
Így hát szálltunk tovább
Sebek gyógyírját kutatván.
Utunk nem a messzeségbe,
Hanem egymáshoz vezetett,
És miként méh a virágra,
Úgy találtunk mi egymásra.
A hirtelen felcsapott láng
Egyre erőssebben vibrál,
S rózsasziromok a tűzben
Porladoznak az éterbe.
Néhol felhők árnyat vetnek,
Homály fedi el jövőnket.
Ámbár biztos irány sosincs,
De azt együtt formáljuk meg.