Néma pokla a hangzavar,
Mit csitítani csak szóval tudna.
Szirénák zúgnak fülébe dühből,
Fejében pedig hajszál robban.

Egy csöppnyi csend kívánsága,
Hogy némasága dallá váljon.
Fűzni, fonni a szavakat…
Mily izgalmas lehet vajon!

Üvölt egy fán a cinege:
Forró láva ez a fülének.
Mintha harkály kalapácsolná
A dobokat, mik már elernyedtek.

Un Momento! Kiált a néma,
S csendben a tömeg.
Szemeiből örömkönnyek hullanak,
Karjait ölelésre tárta.

Megindul harsogva a nép:
Kések, bárdok, véres szemek vették körbe.
Fájdalma csekély a boldogsághoz képest,
S mosollyal lehelte el: Un Momen…