A történet egy egy nehéz ,XX. századi sorsot villant fel ,a családi háttérrel együtt.
Kicsit életképtelen, de azért boldog férfiak menekülnek a felelősség elől, terveket kovácsolnak hiába, és még a bableves sem sikerül.
Apám többféleképpen lett beteg a kajától: hol epegörcse volt, hol a torkán akadt csirkecsontot szedte ki belőle anyám úgy, hogy a hasára ugrott. Később azt mondta, akkor kellett volna hagyni megdögölni. Felnőtt koromban néha eljátszottam a gondolattal, mi lett volna, ha hagyta volna.
Minden 2013-ban kezdődött. Azóta küzdök az orvosokkal a mai napig. Ez a viszaemlékezés a 2013-2019 közötti időszakról szól.
Végre, - gondoltam,elengedi a lelkét és szabadnak érzi ezt a fajta életét. Letekeri a sebekről a kötést és hagyja a szabad levegőnek, hogy teljesen begyógyítsa ezeket, de nem sikerült.
Nyári tábor, egy lány és egy fiú, meg persze egy félszeg próbálkozás a szerelem peremén.
Nos, a magány alattomos egy érzés. Mindenki átéli, de senki sem érti igazán, vagy talán nem is szeretné megérteni.
Milyen esélyekkel indul az életben egy koraszülött kisbaba? Mit érez egy édesanya ebben a nehéz helyzetben? A történetből kiderül...
Az emberi sors halandók számára felmérhetetlen, megjósolhatatlan. A római mitológia szerint a Párkák kezében vagyunk, akik még az istenekkel is dacolva döntenek életünk folyásáról: Nona fonja az élet fonalat, Decima adja a hozzávalót, Morta pedig elvágja azt, amikor jónak látja. Még egymás közt sem
Visszaemlékezés gyermeki életünkre, valamint projekció életútunkra vonatkozóan.
Amikor már nem kérsz a világból, és a világnak sincs szüksége rád, felmerül a kérdés, tudsz-e még valami olyat beletenni, amitől több vagy jobb lesz. Kapaszkodva abba az átkozott perembe, a semmibe lógó lábbal, ahogy alattad ködbe vész a mélység... Depresszív víziók.
Agyalás az idő múlásán az elmúlt évek apró szilánkjait vizsgálva, a gyermekkortól a felnőtté válásig.
Megannyi emlék-mozaik, pillanat-töredék az életünkből, a közös perceinkből. Az anyaság pillanatai.
Minden embernek meg van a közössége, azt kellene egészséges helyzetben megtalálni.
Visszaemlékezés egy egykori budapesti panellakás mindennapjaira, szocreál retro jegyekkel és a családi idillel fűszerezve...
Nem mentem vissza a lelkészhez és utána sem.Csendben elköszöntünk egymától és még sokáig egyedül kóboroltam céltalanul.Nagyon sokat gondolok ezekre az emberekre ,nem tudom mi lett a sorsuk,de imádkozom értük amíg élek !
Ki hótiszta művészetre várt, annak műszerszámmal a kezében kellett ébrednie. Rövid visszatekintés, szándékosan nem említve a darab címét és annak szereplőit.
Visszaemlékezés arra, ahogyan gyermekként láttam a világot. A világomat a szülőfalumban.
Se só, se beszéd. Csak leléptél, már megint. De mivel mi mindenen nevetünk, és semmiből sem csinálunk tragédiát, így miattad kénytelen voltam kicsit tréfásra venni a figurát. De neked ez így tetszene. Ég veled tetoválós fiú!
Egy meglepett kisfiú, egy tömött busz, és egy válaszon gondolkodó apuka találkozása a kálvinon a délutáni csúcsidőben.
„Ezekért érdemes élni, én mondom neked, Ferikém. Szoknya alól kivillanó combok, pillantások, testek, csókok, az édes borzongás, amikor megfogom valakinek a kezét, az émelyítő üresség, amikor elhagynak, és a pillangók rebegése a gyomromban, mielőtt szerelmet vallok.”
A segítő kapcsolat azt jelenti, hogy olyan dologban teszi helyre a gondolatodat, életedet, amikor abban Te nem találod a magyarázatot, vagy a kiutat.
III. évfolyam, 28. szám - 2023.02.02.
Szeretnék több időt az írással tölteni
Szeretném folytatni a Galaxis útikalauz sorozatot, és új verseskötetet kiadni
Támogatási célom: 1 000 000 Ft
TámogatomTámogasd a szerzőt
A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.
Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Bálló Attila nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.
