Emlékszem arra a napra, amikor e-mailt kaptam arról, hogy ez az egész elindul. A kilenc négyzetméteres szobámban ültem a laptopom előtt, amit a tanuláshoz vettem a diákhitel pluszból, amivel az állam, oly nagy lelkűen megdobott minket. Felcsillantak a szemeim, hiszen ez a weboldal azt ígérte más lesz, nem azokat sztárolja tovább, akiknek amúgy is tele a zsebe és hírnév övezi őket, hanem felkarolja a kis írókat. Azokat, akik bár ismeretlenek és éveken át csak a fiókjuknak írtak, mégis csiszolatlan gyémántok is lehetnek. Azokat, akiknek már több regényük is készül, mégis a vagyoni helyzetük, vagy a társadalmi státuszuk megakadályozza, hogy kiadják őket. Azokat, akikről senki sem tud és senki sem olvassa őket, mert nem fanfictiont vagy pornót írnak. Engem és több ezer magyar sorstársamat.

Úgy volt, hogy mindenki, a kicsik is kapnak némi alamizsnát, egy kávé árát, vagy egy sajtburger árát, ahogy tetszik! Úgy volt, hogy anélkül nem is fejezhetsz be valamit, hogy ne adnál. Ha mást nem, pár szót, visszajelzést, értékelést. Ami a magunkfajtának még értékesebb, mint az a pár száz forint, amit a virtuális papírpoharunkba dobnál. De aztán persze nem így lett. A nemes ötleteket megöli a pénz, a kapzsiság és az érdektelenség.

Most újra az tömi a zsebét az első sorban, aki már híres, szép és gazdag. Másodsorban pedig hát... nos, aki figyelemfelkeltő. 

Tudod melyik volt az első olyan könyv, ami megelőzte eladásokban minden idők legjobban eladott könyvét, a Harry Pottert? Nem? A szürke ötven árnyalata. Egy Alkonyat fanfiction, amiben kevesebb az eredetiség, mint a Fidesz Gyurcsányozásában. Ami rosszul megírt párbeszédek és pornó keveredéséből áll. Ami úgy ír a BDSM-ről, hogy az írónő egy google keresést sem volt hajlandó megejteni a témában. (Kalandos kis proli életem során én belecsöppentem, eléggé, hogy tudjam, hogy a könyv nem a BDSM-ről szól, de még csak érintőlegesen sincs köze a témához.) Micsoda döbbenet nem? A Harry Potteren generációk nőttek fel és nőnek fel. És megelőzi egy mamipornó. 

Hát nem. Annyira nem meglepő. Tiszta irodalomtudomány!

A szépirodalomnak ugyanis leáldozott. Az emberek többsége nem olvas a facebook posztokon túl. Ha mégis, akkor inkább valami könnyedet. Valamit, ami kielégíti az olvasói elvárás horizontot. 
Bocsánat! Tudom, a nagy szavak, főleg ha nem jártál be irodalomtudományra (egyébként én sem, de a természete miatt érdekelt a téma.) Egy bölcsész már csak ilyen. Szóval az olvasói elvárás horizont egy indikátor, amit a klasszikus irodalomtudomány arra használ, hogy megkülönböztesse a szépirodalmat (gondolván itt a lírára és a brontëi magasságokra) a szórakoztató irodalomtól (annak idején akár Mary Shelley Frankeinsteinétől). Minél közelebb van egy műalkotás az olvasói elváráshorizonthoz, annál inkább szórakoztató irodalom; és minél messzebb esik, annál inkább szépirodalom. Jó-jó tudom, tudom. Ki merné ma egy Gyűrűk urára azt mondani, hogy pusztán szórakoztató irodalom, mint egy egyszerű ponyvaregény? A definíciók felhígultak, de az indikátor most is ott van. Csakhogy az elváráshorizonttól messze álló dolog ma már nem a váratlanságban mérhető, és a közelálló nem pusztán a fanservice. Ma az átlag olvasói elváráshorizont a softpornhoz közelít:

- Legyen benne egy kis románc, nem kevés szex, lehetőleg minél explicitebb!
- Legyen benne mondjuk egy fordulat, de ne túl merész, azért a kedvenc karakterem nehogy már meghaljon! Se az a bombázó csaj a sztoriban, hisz akkor már nem is lenne érdekes!
- Tele van helyesírási hibákkal? Külön írja a meg-et a baszni-tól?
- Hát kit érdekel? Ez egy könyv! Olvasni kell, nem javítgatni. Hisz az írónak nem dolga, hogy tudjon helyesen írni! Ne viccelj! Írói szabadság!!! Sosem hallottad? Ennyire maradi vagy?

És én éveken át azt hittem, hogy csak nem elég jó, amit írok, vagy valami. Erre most kiderül, hogy az nem jó, ahogy írok. Hát a "kúrva anyámot", miért nem teszek bele több hibát? Több pornót! Kevesebb cselekményt - az úgyis csak untatja a népet. Így kell ezt csinálni gyerekek! Így lesz ez az oldal egyre színvonalasabb és színvonalasabb. Így jönnek majd a fizető olvasók. Így gazdagszik meg egy rosszul kivitelezett ötleten egy érdektelen stáb. És ti veszitek, mint a cukrot.