Az élet néha nehéz teher, 
Az élet néha fáj.
Az élet néha céltalan vágy
Az élet néha csak halál.

Tudom, a sötétség bajnokai
Miként nyelnek el tavaszt,
Miként feni agyarait az
Irtani kész nagy bitang.

Másnak nehéz érteni azt,
Ki felejtené a maró kínt,
Keserű íz érezni azt,
A kimondhatatlan vigaszt.

Elfordulnak és elfordítanak,
A simogatás csak pofon,
Keserű száj, kopott szemek,
Értetlen, vak, üres, konok.

Az élet néha nehéz teher,
Az élet néha fáj,
De az élet nem csupa kár,
Mégsem győzhet a halál.