Adélnak eszébe jutott a lánykora, amikor itt, ezen a városrészen élhette felhőtlen gyerekkorát. Amikor szabadon szaladgált az utcákon és nem kellett rettegnie attól, hogy lelövik, vagy megerőszakolják. Senki nem tartozott még felelősséggel, nem volt még gyereke, azt csinált, amit akart. Éjszakákat szerelmeskedett át Lénárddal, sétáltak a tóparton és rendszeresen beszöktek egy-egy szabadtéri koncertre anélkül, hogy jegyet váltottak volna.
Az emlékektől keserédesen elmosolyogta magát.
Milyen jó volt, amikor sütkérezett a strandon. Nem kellett aggodalmaskodnia semmiért, a percek teljes nyugalomban teltek, csak a szépre tudott gondolni. Figyelte, ahogy Dorka a kis barátnőivel játszadozik a vízben. Vajon azok a kislányok életben vannak még? Sikerült elbújniuk? Mi lehet a szüleikkel? Az édesapjuknak vajon sikerült megúszniuk a betegséget?
