Fényesség mintájára szőtettél,

Lelkeddel világító Mindenség.

Kincs vagy Te, kit a Magosság felnevelt,

AjándÉK, kibe a Teremtő életet lehelt.

Erőd van élni ez Életet,

Tartsd mindig nyitva a Szívedet!

Ez ad kulcsot a LÉTedhez,

Szabad szárnyalást a Lelkednek.

Csillagpor hinti meg szárnyadat,

Szemedben csillog a nappal, s alkonyat.

Mindenség árad ki Belőled,

Oszd meg hát örökkön Erődet!

Szavaid varázsa, tetteid téglája,

Épüljön belőle Életed Tárháza!

Szeretetkavicsok járdádnak párnája,

Szerelem kulcsa ajtódnak zárjában.

Teremtő Erődnek határa végtelen,

SzerETET folyamnak ereje féktelen.

Lovald meg hullámit nap, mint nap igazán,

ÖnMAGod vágtasson szilajos paripán!

Gyémánt vagy, csiszolatlan Ékszer.

Tudsz MINDENT, egyre jobban emlékszel.

Engedd hát látni dallamod kottáját,

Énekeld éneked, Lelkednek Világát!

MÉLYsÉG és MAGoSÁG, Egy vagy a MINDENNEL,

Teremts hát EGYsÉGet Szíved Szerelmével!